Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / Különszám - Csitári Bianka, Fikó Dezső Róbert, Kovács Erika, Szabó Attila, Jurecska Laura, Mentes Anikó, Táncsics András, Máthé István, Felföldi Tamás: Fenolos vegyületek mikrobiológiai lebontásának vizsgálata természetes és mesterséges környezetekben
28 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. különszám 1. táblázat. A különböző helyszíneken mért fenol-koncentráció ______Table 1. Phenol concentration at sampling sites______ Mintavételi helyszín Átlagos fenol-koncentráció (mg/L) Szórás Kolon-tó (n=3) 0,04 0,03 Mohos-tőzegláp (n= 1) 1,19 Sós-ér (n=4) 0,04 0,08 Bioreaktor (n=l) 12,90 n: a vizsgált minták száma 1. ábra. A mintavételi helyeken található potenciálisan fenolbontó nemzetségek aránya a piroszekvenálási eredmények alapján Figure l. Relative abundance of potentially phenol-degradating bacteria at sampling sites based on pyrosequencing results A szakirodalom szerint legfontosabb fenolbontó szervezetek (Zhang és társai 2004, Felföldi és társai 2010, Hutalle-Schmelzer és társai 2010, Vedler és társai 2013) jelenlétét öt élőhelyen vizsgáltuk tenyésztéstől független módszerrel, amelynek eredménye az 1. ábrán látható. Az ábrán megfigyelhető, hogy a legtöbbféle taxon, amely az irodalmi adatok alapján fenolbontásra képes, a bioreaktorban volt jelen. Ezek közül is a Pseudomonas nemzetség tagjai voltak dominánsak, míg más nemzetségek kisebb mértékben fordultak elő, mennyiségük a bioreaktor többi nemzetségéhez képest 1-2% körül mozgott. A marosújvári sós tó esetén ugyancsak jelen volt a Pseudomonas nemzetség, illetve ezen kívül a Castellaniella nemzetség tagjai képviseltették magukat 1% körüli mennyiségben. A lúgos vizű Sós-ér bakteriális közösségében a Pseudomonas, Comamonas és Acinetobacter nemzetségek is előfordultak, a természetes élőhelyek közül itt volt jelen a legtöbb ismerten fenolbontó nemzetség. A Kolon-tó esetén az Ottowia és a Methylophilus nemzetség, míg a savas vizű Mohos- tőzegmohalápban egyetlen potenciálisan fenolbontó nemzetség, a Polynucleobacter fordult elő nagy mennyiségben. Megjegyezzük azonban, hogy ezeken az élőhelyeken akár eddig nem ismert fenolbontó nemzetségek is részt vehetnek a fenolos vegyületek biodegradációjában, és eredményeink alapján valószínűsíthetjük, hogy a bomló növényi anyagok jellege és a környezet pH-ja egyaránt döntően befolyásolhatja az előforduló fenolbontó baktériumok mennyiségét, aktivitását és taxonómiai összetételét. Fontos továbbá felhívni a figyelmet arra is, hogy a fent említett taxonok nem feltétlenül vesznek részt a fenolos anyagok lebontásában az adott környezetben, hiszen például a Polynucleobacter nemzetség előfordulása általában jellemző természetes vizes élőhelyeken (Jezbera és társai 2011). A Pseudomonas, Comamonas és Ottowia nemzetségek tagjai pedig nemcsak szennyezőanyagok lebontására képesek, hanem flokkulumokat is képezhetnek (Farrell és társai 2002, Tago és Yokota 2004, Felföldi és társai 2011). A vízminták bakteriális közösségének feltárása mellett fenolbontó képességgel rendelkező törzseket izoláltunk fenolt tartalmazó R2A táptalaj felhasználásával. Összesen 66 törzset izoláltunk, amelyek közül 23 taxon esetén vizsgáltuk kísérletesen a fenolbontó képességet. A I6S rRNS gén báziselemzése alapján az izolált törzsek az Acinetobacter, Raoultella, Pusillimonas, Arthrobacter, Vibrio, Aeromonas, Haemophilus, Georgenia,
