Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Szigyártó Zoltán: Tapasztalatok és javaslatok az árvízi szükségtározók tervezésével és vízszinttartó üzemének a bevezetésével kapcsolatban
28 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 4. sz. képessége nem egy tározónál, éppen a legkritikusabb időben fogja megakadályozni a kiépítet tározó tér teljes feltöltödését. E téren jelentett aztán nagy előrelépést, hogy a Közép- Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóság - részben az OKTVF ösztönzésére és vele egyeztetve - a Tiszán, 2010 nyarán levonult magas árhullám kivédése érdekében megnyitotta és vízszinttartó üzemre állította a tiszaroffí szükségtározót (Szigyártó 2015/a). Az itt szerzett tapasztalatok aztán mindenben alátámasztották az üzemvitelnek addig csak a hidraulika törvényeire támaszkodó előírásait. Emellett pedig rámutattak arra, hogy a gyakorlatban, a zsiliptáblák kézi mozgatása mellett, a vízszinttartás addig előirányzott ±5 cm-es pontosságánál sokkal nagyobb, ±1 cm-es pontosság is elérhető. Mindezzel tehát megvalósult mindaz, amelyre elkerülhetetlenül szükség volt annak érdekében, hogy az érdeklődő szakembereket meggyőzze ennek az üzemmódnak az alkalmazhatóságáról és előnyös tulajdonságairól. A KÖZEL ÉS A TÁVOLABBI JÖVŐ VÁRHATÓ FEJLEMÉNYEI Manapság, több mint 10 évvel a vízszinttartó üzem kidolgozása és szabadalmaztatása után úgy tűnik, hogy ennek az üzemmódnak az általános alkalmazása elől az akadályok lassan elhárulnak, és mintegy másfél, két év múlva az üzemelésre vonatkozó többi más, fontos előírással együtt ennek alkalmazása is belekerül a betartandó előírások közé. A többi Tisza mentén alkalmazandó üzemelési előírás ugyanis - kihasználva a vízszinttartó üzem nagy rugalmasságát - többek között arra ad majd eligazítást, hogy egy-egy veszélyesnek ítélt magas árhullám levonulásakor a Tisza nagyvízi vízjárását befolyásoló szükségtározók közül mikor, melyik és milyen vízszint tartása mellett üzemeljen. Persze - már a mind szélsőségesebbé váló időjárási viszonyok miatt is - számítani kell arra, hogy esetleg még az új, átfogóan intézkedő üzemviteli szabályzat bevezetése előtt ránk tör majd egy veszélyesen magas árhullám. Ezért jó lenne az érintett vízügyi igazgatóságokkal egyeztetve minél hamarabb dönteni a védekezőkre ebben az esetben váró feladatok felől, amelyek között - a ma már általánosnak tűnő elfogadottsága miatt - várhatólag ott lesz majd a vízszinttartó üzemmód alkalmazása is. A kérdés így az, hogy ilyen körülmények között hol és milyen magasságú vízszintet tartsanak? Az erre adott válasz nyilván függeni fog a rendelkezésre álló időtől. Ha viszont a döntést esetleg majd rendkívül gyorsan kell meghozni, a biztonság kérdését előtérbe helyezve a legcélszerűbbnek a hajdani 1%-os árvízszintnek megfelelő MÁSZ(1997) szintjénél (KHVM 1997) 50 cm-el kisebb vízszint tartására átállni. Nevezetesen azért, mert ma még az is kérdés, hogy az árvédelmi gátak mai állapotukban képesek-e mindenhol a még az 1970-es években meghatározott és a MÁSZ(1997) szintjével lényegében azonos, akkori 1%-os vízszintet tartani. Végül az ide vágó, s talán csak a távolabbi időkben előkerülő feladatok közé tartozik a tározók vízkivételi műtárgyának az aláméretezettségéből származó gondok megszüntetése. Amely, mint tudjuk, azt célozná, hogy veszélyesen magas árhullámok levonulása során a vízkivételek szükségesnél kisebb vízszállító képessége ne legyen akadálya a tározótérfogat teljes kihasználásának. Egyébként jó ideig ezt nem is tartották olyan körülménynek, amely különösebb gondot okozhatna. Amióta azonban tapasztalnunk kellett, hogy a tározó igénybevétele során a terület tulajdonosainak fizetendő kártérítés számottevő összeg is lehet, eseteként felvetődhet a gondolat, hogy a tározó igénybevétele akkor nem járna feleslegesen kifizetett kártérítési összegekkel, ha a kiépített tározótérfogat a vízkivétel kapacitásának megfelelően kisebb lenne. Persze emiatt, egész biztosan, senki sem gondol a tározótér csökkentésére. Az viszont tény, hogy a megépített tározótérfogatnak megfelelő nagy vízkivétel lehetővé tenné a tározó meglevő tározókapacitásának a kihasználását, s így az árvízi biztonság helyenkénti jelentős megnövelését anélkül, hogy ez a kifizetendő kártérítés összegét bármilyen mértékben is befolyásolná. Ha pedig így van, akkor valamiképpen mégis csak célszerű lenne tájékozódni a szükséges vízkivétel-kapacitás kiépítésének a pénzügyi kihatása felől. Amit pedig megfelelő gazdaságossági számításokkal meg is lehet tenni. E gazdaságossági számításoknál aztán a kiadások két részből tevődnek össze: Idetartozik a vízkivétel megfelelő átépítéséhez szükséges kiviteli terv elkészítésének a költsége. Továbbá ilyen kiadás még magának az átépítésnek a költsége is. Tehát ezekkel áll szemben az árvízi biztonság növekedése, melynek mértékét az elöntésre jellemző valószínűség csökkenése adja majd meg. Erre a célra természetesen fel lehetne használni az árvédelmi töltés meghágá- sának a valószínűségében előálló csökkenés mértékét. Akkor azonban, amikor az 1970-es években a töltések magasságát egységesen meghatározták, ennek nagyságát az akkor érvénybe lépő - és a MÁSZ(1997) szintjével lényegében azonos - mértékadó árvízszint és a különböző helyeken, különböző mértékűre felvett árvédelmi biztonság összegében határozták meg; oly módon, hogy ezt a MÁSZ értéket azonosították a nagyvíz (NV) 1 %-os valószínűséggel jelentkező értékével. Vagyis az összehasonlítási alap célszerűen most is az 1970-es években meghatározott, és lényegében vele azonos magasságú MÁSZ(1997) szintjére kiszámított valószínűség kell, hogy azonos legyen. Ilyen módon igen fontos, hogy a szükségtározó adott mértékű kiépítésének az ellenőrzéséhez mindig hozzátartozik annak kiszámítása is, hogy az egymásután jelentkező nagyvizek a MÁSZ(1997) szintjét milyen valószínűséggel haladják meg (Szigyártó 2015/b). Vagyis a szóban forgó gazdaságossági számításhoz szükséges valószínűséget a jelenlegi és a vízkivétel átalakítása utáni állapotra ilyen módon meghatározott két valószínűség különbségének a pozitív értéke adja meg. JAVASLATOK 1 a. Abban az esetben, ha a Tiszán még a minden részletre kiterjedő üzemviteli szabályzat kidolgozása közben tör ránk egy veszélyesnek ígérkező árhullám úgy, hogy az árvízi szükségtározók igénybevételével kapcso
