Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Kovács Sándor - Lovas Attila - Gombás Károly: Magyarország árvízvédelme az integrált vízgazdálkodásban a Tisza folyó példáján
16 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 4. sz. A modellezésnél egységesen azt feltételeztük, hogy a fővédvonalakon nem tud átbukni a víz. így a MASZ azt a szintet jelöli ki, amelyre a töltéseket meg kell magasítani az ártéri öblözetek védelméhez. A mostani számítások a szükségtározás, a jövőbeli éghajlatváltozás és a tervezett nagyvízi mederkezelési beavatkozások hatásaira nem térhettek ki. Az a hat év múlva esedékes újabb felülvizsgálat feladata lesz. ELŐREMUTATÓ VÍZKÁRELHÁRÍTÁSI FEJLESZTÉSEK A XXI. századi dunai és tiszai események fontos változásokra világítottak rá. A modernkori országos táj művelési koncepcióváltás (pl. 1950-es évek folyómenti erdősítései) és a művi szabályozások, valamint a természetes hullámtéri szukcessziós folyamatok hatására az árvízi hozamok elvezetésére kijelölt területek átbocsátó képessége radikálisan leromlott. A töltésekkel nem védett területeken, úgynevezett nyílt ártereken az addig biztonságosnak hitt magaspartok kimerültek, új védelmi vonalakat jelölt ki a levonuló víztömeg. A szakágazat nem késlekedett a szakmai válaszlépésekkel, melyet kormányzati szinten is széleskörű támogatás övezett. Szofisztikáit módszerrel újraszámításra kerültek a mértékadó árvízszintek (Hl%) és ezek jogi átvezetése is megtörtént 2014-ben. Sokkoló felismerés volt, hogy átlagosan több mint egy méterrel emelkedtek a műszaki kiépítési szintek, így a meglévő rendszer újraértékelésére is szükség volt. A tetőző vízszintek további emelkedésének megakadályozására az egész országban, összesen 2.800 km vízfolyást övező hullámtérre 2015 tavaszára a vízügyi igazgatóságok - döntő többségükben vállalkozók bevonásával - elkészítették a nagyvízi mederkezelési tervek, melyek új szemléletet és szigorú szabályozást hoztak a hullámterek kezelésében. A dokumentációk azonosítják a fő levezetési zónákat, a partvonalakat, továbbá átfogó szabályozási és fejlesztési iránymutatást adnak a használatra. A nyílt ártéri településeken az állam felújította a települések vízkárelhárítási terveit és aktualizálta a töltésszakadásokra való felkészülés dokumentumait, az ún. lokalizációs terveket. Mindeközben zajlott az EU Árvízi Irányelvének megfelelően a veszély és kockázati térképek, valamint a kockázatkezelési tervek készítése is, melyek az elvárásokon jóval túlmutató metodikával készültek el, figyelembe véve a várható klimatikus hatásokat és a tapasztalt árvízszintek változásait is. Az ármentesítés olyan megelőző műszaki tevékenységek összessége, melynek célja egyrészt, hogy az emberi beavatkozások hatására az árvizek magassága ne növekedjék, másrészt az árterületnek az árvizektől való mentesítése, úgy, hogy azon az emberi település, a közlekedés, a mezőgazdasági művelés, az ipari termelés és általában az élet lehetősége és fejlődése biztonságos legyen. Az árvízmentesítés feladata azonban nem határolható le az árvízvédelmi gátakra, - azok magassági, keresztmetszeti, vagy vonalazási kérdéseire - ez átfogó, az egész vízgyűjtő területet és különösen a vízszintemelkedések fő okozóját a nagyvízi medret magában foglaló komplex műszaki és gazdasági tevékenység. Az eredmények azt mutatják, hogy a természeti folyamatok a nagyvizi mederben és a gazdasági-társadalmi folyamatok a közvetlenül érintett területeken a probléma növekedéséhez járulnak hozzá. A hullámtér elsődleges feladata az árvizek levezetése. Árvizek idején a víztömeg levonulása a hullámtér árvízi levezető sávjában (hidraulikai folyosókon) történik, mely feladatát akkor tudja teljesíteni, ha ez a sáv megfelelő szélességű és e sávban az árvizek szabad levonulása biztosítva van. Az árvízi levezető sáv az árhullámok levonulását nem akadályozó, kis felszíni érdességet biztosító használata igen fontos eszköz a térségi árvízi biztonság megteremtésében. Hazánkban 1960-as évekig nagy gondot fordítottak a nagyvízi meder (hullámtér) állapotára, az árvizek szabad levonulásának biztosítására. Az Országos Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatal 1891. évi előterjesztése „a Tisza folyó szabályozása tárgyában” című dokumentáció is foglalkozott már részletesen a hullámtér kérdéseivel. Az előterjesztés hangsúlyozza, hogy „A mederrendezéssel szorosan összefügg a folyó medre és a töltésvonal közt fekvő hullámtérnek mindennemű lefolyási és olyan akadályoktól való kitisztítása, amelyek a hullámtér fel- iszapolódását elősegítik. ... a szabadon hagyandó hullámtér szélességében sűrű füzhajtások ne keletkezhessenek, a melyek vadkomlóval, földi szederrel és folyondárral összenőve a vízfolyást legjobban akadályozzák és az iszaplerakódásnak s vele az előterek feliszapolódásának legnagyobb előmozdítói”. 1960-tól elkezdődött a hullámterekben a fásítás, a nyári gátak, ill. az üdülők építése, a korábbi szántóföldi és legelő gazdálkodás felhagyása. Mindezek jelentősen hozzájárultak az árvízszintek gyors emelkedéséhez és a hordalék fokozott kiülepedéséhez. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a kialakult viszonyok miatt, hazánk lemondott a nagyvízi meder vízvezető képességének fenntartásáról, csak a töltések előírás szerinti kiépítésére helyezte a hangsúlyt. Számításaink szerint egy közép-tiszai gátszakadás során a kifolyó víz tömege meghaladhatja az 1,5 km’-t. Megjegyzés: 2001-ben Tarpánál, a magyarországi területre 120 millió nf víz folyt ki (Bodnár 2004). A nagy kiterjedésű öblözetekben a feltöltődési folyamat, azaz a víz kiáramlása és az elöntés növekedése akár több hétig is eltarthat. Több száz km“ terület kerülhet víz alá, amelynek a visszavezetése - síkvidéki terület lévén - szinte megoldhatatlan. A sokáig itt tartózkodó víztömeg hóna- pokra-évekre lakhatatlanná tenné a teljes vidéket. A fentiek során részletezett árhullám időtartamának növekedése miatt töltésszakadás veszélyével mindenhol számolnunk kell. Erre készülve készültek el a kockázat kezelési tervek között a lokalizációs tervek. Összhangban a VTT koncepcióval, az egyes területi prioritások meghatározásával, az árvízvédelmi szempontokat előtérbe kell helyezni a természetvédelem és a térség összetett gazdasági érdekeivel. A megoldást a terület
