Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Kovács Sándor - Lovas Attila - Gombás Károly: Magyarország árvízvédelme az integrált vízgazdálkodásban a Tisza folyó példáján
14 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 4. sz. 7. ábra. Övzátony fejlődése a Tiszán, a part él mentén Figure 7. Development of the point bar next to the Tisza, in the edge of the bank 8. ábra. Tisza hullámtere napjainkban Figure 8. The foreshore of the Tisza nowadays Az emberi beavatkozás és természeti változások hatására az árvizek magassága és tartóssága folyamatosan növekszik. Az egyre magasabb szinten levonuló árvizek a települések és a mezőgazdasági területek fokozottabb védelme egyrészt az árvédelmi gátak további erősítését igényli, másrészt új megoldásokat kellett keresni az árvizek kártételeinek elkerülése, illetve mérséklése érdekében. Az ezredforduló rendkívüli árvizei során a Tiszán kialakult árvízvédelmi helyzet miatt 2000 őszén javaslatot tettek egy új árvízvédelmi koncepció (Új Vásárhelyi terv) elkészítésére, melyben a hangsúlyt az árvízszint- csökkentő beavatkozásokra helyezték. A vizsgálati eredmények és javaslatok figyelembevételével, 2003-ban a szolnoki kihelyezett ülésén a kormány elfogadta az új árvíz- védelmi koncepció programját (Nagy 2012). VÍZTUDOMÁNYOK, MÉRTÉKADÓ ÁRVÍZSZIINTEK ÚJRASZÁMOLÁSA Az elmúlt közel két évtized árvíz jelenségei szinte kikényszerítették a magyarországi folyók mértékadó árvízszintjének felülvizsgálatát, tekintettel arra, hogy a számítások szerinti vízszintnövekedés egyes folyószakaszokon meghaladta az 100-140 centimétert. A korábbi, 2014 előtti előírások szerinti kiépítés esetén az árvízvédelmi töltések még a plusz 1,0-1,5 m-es biztonsággal sem garantálták volna az árvízvédelmi biztonságot. Az eddig érvényes mértékadó árvízszintek meghatározásának alapelvét az OVH Elnöki Kollégiuma 1974. december 20-i 113/Koll./l974. számú határozatával fogadta el. Azóta eltelt több mint negyven év, ennyivel bővültek megfigyeléseink, vízállás, vízhozam adatsoraink hossza, és talán ismereteink is gyarapodtak. Az akkori vizsgálatokról egy részletes beszámoló is készült ( V1TUK1 1976). A Csorna János és Szigyártó Zoltán által vezetett kutató csapat az adatsorok részletes, elemző vizsgálatát követően határozták meg a mértékadó árvízszinteket. „...az akkor elvégzett vizsgálatokkal kapcsolatban célszerű szólni arról is, hogy a mérések eredményeként rendelkezésre álló adatsorok igen sok esetben sem az adatok függetlensége, sem azok egyöntetűsége szempontjából nem voltak megfelelők (Szigyártó 2015)." A 2014-ben elvégzett számítások tartalmazzák valamennyi magyarországi folyószakaszra vonatkozóan a tervezésnél és fejlesztéseknél figyelembe veendő mértékadó felülvizsgált, aktuális árvízszinteket, a folyók mértékadó árvízszintjeiről szóló 11/2010. (IV. 28.) KvVM rendelet módosításáról szóló 41/2014. (Vili. 5.) BM rendelettel 2014 augusztusban kihirdetett módosított adatokat is. A számításokat a korábbiaktól eltérő korszerűsített, szakmailag megalapozottabb módszertan szerint végeztük el (Józsa és társai 2014). A MASZ korszerű hidroinformatikai módszerekkel történő felülvizsgálata 2012-ben a Felső-Tiszával kezdődött (Illés és Dubljak 2012), 2013-ban a Dunával folytatódott, és 2014-ben követte az ország többi folyószakasza. A felülvizsgálat fő célja, hogy a hullámtér árvízlevezető képességének és az ártéri öblözetek árvízi kockázatkezelésének aktuális tervezési munkáihoz naprakész adatokat szolgáltasson a mértékadó árvízi terhelésről. A numerikus folyómodellek ma már elfogadottan alkalmasak arra, hogy akár a mérések kezdete óta nem látott nagyságú árvizek levonulását is megbecsüljük és kiterjesszük a vízmércék közötti folyószakaszokra. A MASZ-t a korábbiakhoz hasonlóan az évi 1%-os valószínűségű (azaz 100 éves visszatérési idejű) árvizekhez kötjük. A számításaink elvégzésében, azok pontosságában jelentős szerepük van a megfigyelések hosszának. Ahogyan már említettük, ma már pontosabb, bőségesebb és lényegesen hosszabb vízrajzi adatsorokkal rendelkezünk, mint az 1970-es évek számításai során voltak. Alapvetően két módszert ötvözünk, alkalmazkodva a folyók eltérő adatellátottságához: 1) Az éves maximális vízállások történelmi idősorait elemezve a hidrológiai statisztika eszközeivel, elméleti eloszlásfüggvények illesztésével meghatározhatók a mérceszelvényekben az 1%-os valószínűséggel meghaladott küszöbértékek (NVio/o). Ez az 1970-es évek óta a MÁSZ megállapításának módszere, de a mai napig meghosszabbodó idősorok már tartalmazzák az utóbbi nagy árvizek „mintáit” is és így a megváltozott lefolyási viszonyokat is tükrözik. A múltbeli vízszinteket a lassú trendekkel korrigálva mai értékükre számítjuk át, így figyelembe vehető a hullámtér feltöltődése, a meder berágódása, valamint a
