Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Kovács Sándor - Lovas Attila - Gombás Károly: Magyarország árvízvédelme az integrált vízgazdálkodásban a Tisza folyó példáján
Kovács S., Lovas A. és Gombás K: Magyarország árvízvédelme az integrált vízgazdálkodásban a Tisza folyó példáján II Az 1998. évet követő árhullámok jellegzetességei • 1998 tavasza és nyara csapadékos volt. A Tisza mellékfolyóin (Felső-Tisza, Túr, Szamos, Kraszna, Körösök, Berettyó, Maros, Bodrog) sorozatos, esetenként jelentős méretű árhullámok követték egymást. 1998 szeptember-októberben a Felső-Tisza vízgyűjtő területén szinte szünet nélkül, naponta esett az eső. Október végén egy heves árhullám alakult ki, melynek tetőzése még csak Vásárosnamény térségében járt, amikor a november 4-i és 5-i esők létrehozták a második, „a fő” árhullámot. A Tisza kárpátaljai szakaszán a tetőzések többnyire az eddigi legmagasabb értékeket meghaladták, vagy azok közelében voltak. A magyar-ukrán országhatár közelében töltésszakadások következtek be. Kárpátalján - nem hivatalos adatok szerint - összesen 236 település szenvedett kárt az árvíztől, ebből 118 települést árasztott el teljesen, és 39.600 épületet öntött el a víz, valamint lerombolt 22 hidat és megsérült 340 km közút. Külföldön az árvíznek halálos áldozatai voltak. (Illés és társai 2003) • Az 1999-es évben is folytatódott az előző években megindult nedves periódus. Alig négy hónap elteltével ismét rendkívüli méretű árhullám alakult ki és vonult le a Bodrogon és a Közép-Tiszán. A csapadékszegény januárt követően február közepén évtizedek óta nem tapasztalt hatalmas hókészlet halmozódott fel, mint a hegyekben, mind az alföldi területeken. Március elején a Tisza minden egyes mellékfolyóján különböző méretű árhullám indult el. A Bodrog sárospataki vízmércéjén az áradás 111 éves rekordot, az 1888-ban mért eddigi legnagyobb vízszintet döntötte meg. A Tisza és a Bodrog árhulláma egy időben érte el Tokajt, és ott egymásra halmozódtak. Tokaj és Csongrád között az árhullám tetőző vízszintje minden szelvényben meghaladta az eddig észlelt maximumot, helyenként 65-75 cm-rel. • • A Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtőjén 2000 március végén és április elején kialakult jelentős csapadék és a felmelegedéssel együtt járó hóolvadás következtében a Tiszán és valamennyi mellékfolyóján jelentős áradás indult el. A Bodrogon, a Szamoson, a Krasznán, a Sajón, a Tárnán, a Zagyván (ahol a szükségtározók is megnyitásra kerültek), a Fehér-Körösön (itt román oldali szakadás miatt nem került sor a Kisdelta szükségtározó megnyitására), a Fekete-Körösön, a Kettős- és a Hármas- Körösön, a Sebes-Körösön és a Maroson alakult ki jelentős, a legnagyobb vízszintet (LNV) meghaladó, illetve megközelítő árhullám. Az árvízszint a Tiszán Tiszabcrcel (+4 cm) és Mindszent (+18 cm) között meghaladta az eddig mért legmagasabb vízszintet. A legnagyobb mértékben ez Tiszaugnál (+88 cm) és Szolnoknál (+67 cm) következett be. Ez azt jelentette, hogy 350 km hosszúságban a Tiszán - nem beszélve a mellékfolyókról, ahol a Tisza vissza- duzzasztó hatása miatt szintén rekordot döntő vízszintek alakultak ki, így a Lónyay-főcsatornán, a Sajón, a Zagyván és a Hármas-Körösön - soha nem észlelt magasságú víz ellen kellett védekezni. Nem csak a magasság, hanem a tartósság is rendkívüli volt. Tokajnál még „csak” 4 napig, míg Szolnoknál már 18 napig volt magasabb a víz a korábbi rekordoknál. (Kovács 2000) • A Felső-Tisza vízgyűjtőjén 2001. március 3-án kezdődő ciklontevékenység hatására igen jelentős csapadék hullott, és a hőmérséklet ebben az időszakban 10°C fölé emelkedett. A Kárpátok 1000 m feletti magasságában a hóban tárolt vízkészlet nem volt jelentős. Az árhullámot kiváltó csapadék területi átlaga a Felső-Tisza vízgyűjtő területén március 3-5 között 124 mm volt. Ilyen rövid idő alatt, helyenként példátlan mennyiségű 200- 260 mm csapadék is hullott. Mindezek hatására rendkívül heves áradás indult meg a Felső-Tisza mellékvizein. A folyó Tiszabecsnél 11 cm-rel, Tivadarnál 56 cm-rel, Vásárosnaménynál pedig 18 cm-rel magasabban tetőzött, mint 28 hónappal azelőtt, 1998 novemberében. Záhonynál megdőlt a folyó 1888-ban észlelt, legrégebbi LNV értéke. Lejjebb az árhullám fokozatosan ellapult és elmaradt a korábbi évek maximumától (Szlávik 2003). Március 6-án délután - sorozatos töltéssuvadások után - a Tisza jobb parti töltése Tarpa és Tivadar között két helyen átszakadt. A szakadások 110, illetve 140 m hosszúságúra fejlődtek ki. A 75 órán át kiömlő víz mennyisége mintegy 120-140 millió m’ volt és 250 km2 területet érintett az árvízi elöntés, ott, ahol az 1947-48. évi árvíz is pusztított. Jelentős károk keletkeztek, de az árvíznek halálos áldozata nem volt. (Bodnár 2004) • 2006 tavaszán újra rekord szintű árvíz alakult ki a Tiszán Martfűtől délre, valamint a Hármas-Körös Kunszentmárton alatti szakaszán. A 2006. évi árhullámot megelőző hidrometeorológiai helyzet sok tekintetben hasonlított a 2000. évi áradást megelőző viszonyokhoz. A hegyekben jelentős mennyiségű hó halmozódott fel. Az átjegesedett hó nagyon sokáig nem olvadt el, a hegyek magasabb régióiban még április közepéig is megmaradt. Ez az átjegesedett hó képezte az árhullám alapját. Említést kell tenni a Duna vízgyűjtőjén felhalmozódott hóról is. A Duna Nagymarosig terjedő vízgyűjtőjén március 20- án 18 knT hóvízkészletet határoztak meg. Ez az érték közel kétszerese volt a hasonló időszak átlagának. A nagy dunai és tiszai, az időközben kialakult marosi és körösi árhullámok találkozásának hatására Tiszaug alatt végig a Tiszán, a Hármas-Körösön a Mezőtúr-árvízkapu alatti szakaszon új LNV szintek jöttek létre. • 2010 nyarán a Sajón és a Hernádon alakult ki rekord vízszintű árhullám, töltés szakadásokkal, ami a Tisza kis árhullámával egyesülve a Sajó torok és Szolnok között alakított ki kritikus vízszintet. Taksonynál a Tisza vízszintje az előírt töltéskorona szintje alatt 40 cm-el volt, amikor megnyitásra került a Tiszaroffi árvízi tározó. Ezzel sikerült megelőzni a további vízszintemelkedést, és a még súlyosabb helyzetek kialakulását. Ha a Hernádon és a Sajón nem lettek volna töltésszakadások a Tiszapalkonya és Kisköre közötti szakaszon, újabb csúcsdöntésekre került volna sor. Az 1998 és 2010 közötti tiszai árhullámok szemléletmódosító hatása A Tiszán és hazai mellékfolyóin, különös tekintettel a nagy vízi mederben lezajló, az árvízszinteket befolyásoló természetes, valamint az emberi gazdálkodással összefüggő beavatkozási folyamatokra, jelentős árvízszint emelkedés állt és állhat elő.
