Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 2. szám - ÉLETUTAK - Fejér László: Életút beszélgetés Dr. Juhász József professzorral
Életút beszélgetés Dr. Juhász József professzorral 73 kitört forradalomig. A forradalom után átrendeződés zajlott a vállalatnál személyi tekintetben és a feladatok vonatkozásában is. Hozzánk került a vállalat korábbi személyzetise, aztán Marton Lajos a Haditechnikai Intézetből, aki nem írta alá a hűségnyilatkozatot. Volt egy másik „aláírásmegtagadó” is, Ivánka Pista, aki addig — ezredesi rendfokozatban - az országos gázvédelmi parancsnok volt, aztán jött Békési János is. Koltay Jóska ugyancsak nálunk kötött ki, aki az OVF-ből jött és akit Illés Gyurka patronált hozzánk. Láthatóan jó társaság gyűlt ott össze, emlékeim szerint soha nem volt probléma, hogy ki honnan jött. Ami a feladatokat illeti, a szakosztályhoz tartozott egy gépkocsira szerelt fúróberendezés is, amellyel hidrogeológiai vizsgálatokat folytattunk, alkalmasint kutakat fúrtunk, s a cég talajmechanikai laboratóriuma mellett kialakítottunk egy geológiai laboratóriumot, amellyel földtani, vagy szilárd-kőzettani vizsgálatokat tudtunk elvégezni. Mindezek mellett kisebb vízműveket is terveztünk, vagy más mérnökgeológiai feladatokat is elláttunk. Ha pl. a Dunántúlon egy völgyzárógátat akartak építeni, akkor annak az előmunkálatait elvégeztük. Evekig dolgoztunk Komló vízellátásának fejlesztésén, de sokat foglalkoztunk a Tettye-forrás tározásának a kérdésével. A Fővárosi Vízművek számára végigkutattuk a Szentendrei-sziget vízadó rétegeit, amelyekre azóta már kiépültek a Vízművek kútjai... Volt még egy különleges feladatunk is, a Néphadsereg rakétatámaszpontjainak vízellátása, ugyanis azok a szovjet automatikák akkor működtek megbízhatóan, ha volt megfelelő kondicionálás. Tehát, ha valahova telepíteni akartak egy bázist, akkor ott gondoskodni kellett a vízellátás feltételeiről.... A cégnél lassan úgy éreztem, hogy tovább kell lépnem, s miután Stelczer Károly többször hívott a VITUKI- ba, éltem a lehetőséggel. Nem maradtam azonban sokáig ott, mert amikor a VIZITERV-ből Kovács György átment az OVH-ba, akkor ott megürült az Előmunkálati Osztály. György István igazgató szólt nekem, s akkor már a Bősnagymarosi beruházás előkészítése egy újabb szakaszba lépett. Kovács „Bobó” kezdte a hidraulikai kutatási részt, s indult a mérnökgeológiai feltárás is - úgy gondoltam, szép,- hasznos,- és jó dolog a tudomány, de itt érdekesebb feladatok várnak. Stelczer és György István megegyeztek a távozásomról, s Stelczerrel a kapcsolatom továbbra is igen normális volt, hiszen külsősként többször is dolgoztam a VITUKI-nak különböző munkákban. A VIZITERV-nél főbb feladataink a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerhez kapcsolódtak, s ennek során dolgoztunk először számítógéppel a hidraulikai feladatokon. Ezek a gépek a Nehézipari Minisztérium Markó utcai épületében voltak. Ott volt az egyik első Elliot-803B masina, amelyik még „lámpás” rendszer volt, ennek megfelelően óriási termeket foglalt el. Az előtérben lehetett vele „beszélgetni”, s a programokat lyukszalagon adtuk be. A gép szorgalmasan „24 órázott”, így be volt osztva, mikor melyik cég mennyi időt kap a használatra. Nekünk hónapokon keresztül éjjel 1-2 óra között dolgozott. Az egyik alkalommal derült ki, hogy a Bősről csúcsidőben leengedett víztömeg Nagymaroshoz megint csúcsidőben érkezik, s a leengedett víztömeg Szapnál kb. fél méteres duzzasztást okoz. Aztán természetesen eliapul... Mindez nem volt veszélyes, természetesen az adott partokat megfelelő művekkel védeni kellett volna. Tehát nem mondhattuk, hogy mindez katasztrófát okozna. Ezeket a tényeket mindig egyeztettük a csehszlovák féllel, s nekik is hasonló volt a véleményük. Az egyeztetés másik területe a hidrológiai viszonyok tisztázása volt. Ez nem volt egyszerű feladat, mert az érintett Duna kizárólagos magyar státusa 1919-ben szakadt meg, ezt követően az észlelési adatok egyneműsége már nem volt magától értetődő. Tehát a vízállásvízhozam idősort egyeztetni kellett, ami számos ok miatt hosszadalmas munka volt. Megállapodtunk, hogy az egyeztetések eredményét a tervezés számára közösen adjuk ki. Ugyancsak közös értékeket kellett kimunkálni a meteorológiai viszonyok tekintetében is. Egy alkalommal Dégen Imre titkárságáról üzenet érkezett, hogy Dégen elvtárs találkozik csehszlovák partnerével - talán Rohliceknek hívták, már nem emlékszem - megnézik a dunakiliti építkezést, meg egy-két helyszínt a Szigetközben, s Melegh Gyuszival ketten szakértőkként mi is legyünk a kíséretében. Találkozás másnap reggel 9- kor Győrben, az Aranycsillag szálloda presszójában. Hát ez nem volt akkoriban egyszerű feladat, ezért megkértük a dunakiliti műszaki ellenőrünket, küldjön értünk kocsit, hogy időben a megbeszélt helyen lehessünk. Akkoriban nem tartottak kocsit a cégnél, hanem túrataxit béreltek, ez olcsóbb volt, tehát ezzel utaztunk. Nem emlékszem már az okokra, de bizony negyed órát késtünk. Biztattuk ugyan menet közben a sofőrt, hogy nyomja jobban a gázpedált, de a Warszawa nem bírt gyorsabban menni. Nagyon be voltunk rézéivé, mert ismertük Dégent, aki nem tűrte az ilyen lazaságot, s már útközben különböző kifogásokat latolgattunk, hogy fogjuk mentegetni magunkat... Beérve a presszóba meglepetve láttuk, nincs ott Dégen! És senki nincs ott a sleppből... El nem mehettek, mert nélkülünk nem tudtak volna a terepre kijutni. Mit tehettünk mást, mint vártunk! Vártunk vagy húsz percet, aztán gondoltuk, addig míg megérkeznek gyorsan megreggelizünk! Elmúlt majd egy óra, vagy tán több is, amikor megérkezett Dégen, lila volt a feje a méregtől, ott volt vele Breinich Miki is. Üdvözölt bennünket, nem mentegette magát csak közölte, elromlott a kocsi, s most javítja a VÍZIG. Egy Csajkával jött - mert mindig ahhoz választotta a kocsit, milyen vendéggel találkozott, ha egy nyugatival, akkor a Mercédeszét használta, ha a béketáborból volt valakivel találkozója, akkor a Csajkát. Nos, ez a Csajka most bedöglött. A partner miniszterrel Rajkán volt a találkozó, s a késés nagyon kellemetlen lett volna. Kisvártatvajött a sofőr, hogy nem tudják a VIZIG-en megjavítani a kocsit, mert a sebváltójával van valami gond. Mi pedig már régen elküldtük azt a kocsit, amivel jöttünk, s mikor Dégen hozzánk fordult: Juhász elvtárs, van kocsijuk? akkor csak széttártuk a kezünket... Miután a VIZIG- nek sem volt használható kocsija, beültünk valamennyien a botladozó Csajkába, amely úgy működött, hogy automatikusan felkapcsolt egy normális sebességfokozatba, aztán minden előzetes jelzés nélkül visszament az egyes fokozatba. Ez eléggé zavart utazási tempót jelentett, ami a kocsinak sem tett jót, meg nekünk sem. Eleinte három percenként kapcsolt vissza, aztán már egyre gyakrabban,
