Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)

2016 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Heilmann Diána: Nemzetközi integrált vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a Tisza vízgyűjtőn

Heilmann Diána: Nemzetközi integrált vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a Tisza vízgyűjtőn 45 DPSIR módszer a vízgyűjtő-gazdálkodásban A környezetpolitikai eszközök kialakításához, megvá­lasztásához elengedhetetlen, hogy a probléma gyökerét, a miatta kialakuló helyzetet és a hatásokat, a következmé­nyeket is ismerjük. Világunk bonyolultsága ezeknek a folyamatoknak az átláthatóságát igencsak megnehezíti. A helyi környezeti állapot vizsgálatánál is szükség van olyan eszközre, amellyel nemcsak a folyamat egésze, hanem annak egyes részei is mélyebben tanulmányozha­tók (Kerekes és társai 2015). Erre szolgál a DPSIR-modell, amely a driving forces- pressure - state - impacts - responses angol kifejezések kezdőbetűinek összeillesztéséből született, magyarul a hatótényezők/ mozgatórugók-terhelés-állapot-hatás- válaszok szavakkal írható le, és talán a leggyakrabban használt megközelítés (Kerekes és társai 2015). A DPSIR-modell az OECD által kifejlesztett PSR- modell (pressure-state-response) továbbfej-lesztett vál­tozata, amelyet széles körben használnak olyan szem­pontrendszerként, amely képes a társadalom és a környe­zet közötti kapcsolatok leírására. Az Európai Környezet- védelmi Ügynökség (EEA - European Environment Agency) is ennek segítségével tekinti át a különböző környezeti hatásokat. A hatótényezők, mozgatórugók a különböző társadalmi és gazdasági tevékenységekből indulnak (driving forces - D), amelyek terhelik a környe­zetet (pressures — P). Mindezek eredménye a környezet­ben kialakuló állapot, a környezeti változások (state - S). A környezetben kialakuló szennyezőanyag-koncentrációk hatást gyakorolnak mind az élő, mind az élettelen kör­nyezetre, például az emberi egészségre, az ökosziszté­mákra, az épületek állagára stb. (impacts - I). Ezen hatá­sok mérséklése érdekében születnek a válaszok (response- R), amelyek mind a négy elemre irányulhatnak, tehát a hatásokra, az állapotra, a terhelésre és a mozgatórugókra (Kerekes és társai 2015). A DPSIR módszer alkalmazása nagy segítség a VKI által előírt terhelések, hatások elemzéséhez és alkalmazott módszerként jelenik meg a Jelentős Vízgazdálkodási Problémák meghatározásánál, melyek azon vízgyűjtő szintű problémákat jelölik, melyeknek kiküszöbölésére vízgyűjtő szintű intézkedési programot fogalmaz meg a VGT. Úton az integrált vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés felé Az ICPDR nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés foyamatában minél szélesebb körben részt vegyenek az érdekelt szektorok és ezen szektorok tevékenységi körében a környezetvédelmi szempontok minél jobban érvényesüljenek Duna vízgyűjtő illetve a részvízgyűjtők szintjén. Nyilvánvaló, hogy mindez alapos és több lépcsős egyezetési folyamatot igényel, hiszen a sokszor eltérő érdekek közös szempont és célok felé történő terelése (jelen esetben a jó vízminőségi állapot elérése) sokszor hosszadalmas és körültekintő munkát igényel. Példaként említve, az ICPDR keretében 2007-ben indított nemzetközi párbeszéd több éves egyeztetési folyamatának eredményeként jött létre a Nemzetközi Száva Bizottság az ICPDR és Duna Bizottság között az un. „Közös Nyilatkozat a Belvízi Hajózás Fejleztsésének és Környezetvédelmének az alapelveiről a Duna Vízgyűjtőn” címmel, melynek célja, hogy összehangolja a hajózás és környezetvédelem közötti ellentétes érdekeket és vezérelveket fogalmazzon meg a jövőbeli víziút-fejlesztési projektek tervezéséhez és megvalósításához (GWP 2015). 2016-ban pedig az agrárszektorral indul a nemzetközi párbeszéd, melynek célja ugyancsak a jövőbeli fejlesztési célok közös érdekek mellé történő rendezése. A Tisza részvízgyűjtő területén az ICPDR keretében 2004 óta jelentős erőfeszítéseket tettek a vizek mennyiségi és minőségi állapotát befolyásoló intézkedések összehangolására. NEMZETKÖZI VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁS A TISZA VÍZGYŰJTŐN A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG A nemzetközi vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a Tisza vízgyűjtőn az 1970-es évekre tekint vissza, amikor is 1977-ben elkészült az első teljes Tisza vízgyűjtő komplex vízgazdálkodási és vízvédelmi terve, 5 ország részvételé­vel. A Tisza és mellékfolyóinak szennyezés elleni védel­méről szóló Egyezmény (továbbiakban: Tisza Egyez­mény) 1991. januárban lett közzé téve, hangsúlyozva, hogy a Szerződő Felek országuk területén a saját jogi rendjüknek és műszaki-gazdasági lehetőségeiknek megfe­lelően, intézkedéseket tesznek a Tisza és mellékfolyói szennyeződésének megakadályozására valamint megfi­gyeléseket szerveznek a vizek minőségének és minőségi állapotának a Tisza és mellékfolyói határszelvényeiben észlelhető változásai - egyeztetett mutatók szerinti - érté­kelése céljából. Az egyezmény többek között rendelkezik még a Tiszán vagy mellékfolyóin bekövetkező rendkívüli (havaria-) szennyezés során történő tájékoztatási kötele­zettségről illetve két- vagy többoldalú vízgazdálkodási, gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés kere­tében történő tapasztalatcseréről és konzultációkról. Az Egyezmény létrehozásának kezdeményezője Magyaror­szág volt, az ő indítványára tartottak az öt Tisza-völgyi ország - Magyarország, Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia és Jugoszlávia - vízügyi irányító szervei együttműködési szerződést előkészítő tanácskozást 1968 októberében Budapesten. Az együttműködés számára a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) Vízügyi Vezetők Értekezlete biztosított intézményi keretet. A Tisza menti országok vízügyi miniszterei 2001-ben aláírták a Budapesti Nyilatkozatot, mellyel létrehozták a Tisza-medence Árvízvédelmi Fórumot, továbbá megfo­galmazták a védelmi együttműködés kereteit. Együttműködés az ICPDR keretében A Tisza vízgyűjtő országai által 2004-ben aláírt együttműködési szándéknyilatkozat (ICPDR Tisza MoU 2004) célja az integrált Tisza vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítése volt. A szándéknyilatkozat megalapozta az

Next

/
Thumbnails
Contents