Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Faludi Gábor - Szádeczky Attila: Baja 1956, jeges árvíz, Vörös-híd
63 Baja 1956, jeges árvíz, Vörös-híd Faludi Gábor - Szádeczky Attila Kivonat: Ezzel az összeállítással Baja és a Duna-menti települések lakóinak emlékezetében halványuló, 59 évvel ezelőtti, télvégi dunai jeges árra emlékezünk és emlékeztetünk. Történelmi tény ugyanis, hogy a Duna magyarországi alsóbb régióiban é- lök 1956 márciusában, ismert és írott történelmünk legnagyobb, leggyorsabb és legpusztítóbb jeges árvízével szembesültek, melyben kulcsszerepe volt a Sugovica-öböl emblematikus építményének, a Vörös-hídnak is. Kulcsszavak: vízügyi történelem, árvízvédekezés, árvízkárok. Az 1955-56-os esztendő telének végén a Duna teljes vízgyűjtőjén gyorsan alakuló, előre számba nem vehető, szélsőséges természeti jelenségek egybeesése eredményezte, hogy a Duna magyarországi alsó szakaszán katasztrofálisjeges árvíz alakult ki. Az időszak főbb jellemzői: a szigorú hosszú tél, a kemény fagyok, majd a Duna különböző szakaszain a korábbiaktól és egymástól is eltérően erős olvadás, jelentős csapadék, gyors árhullám. Az alacsony és magasabb hőmérsékletek gyors váltakozása és szokatlanul nagy különbsége, egyenetlensége vezetett oda, hogy a folyam több száz kilométeres szakasza teljes szélességében befagyott, és a víz felszínén, vastagon állt a jég. Mindezeket a Duna magyarországi alsó szakaszának természetföldrajzi viszonyai sajátosan segítették. Ugyanis Dunaföldvár környékétől a folyam - alföldi területre érvén - mederesésében és sebességében jelentősen csökken, gyakori a mederelfajulás, jellemző a főágról le- füződő mellékágak-holtágak szövevénye. Itt még jégmentes időszakban is hevesebbek az egymást utolérő, egymást növelő árhullámok. 1956. február végén, március elején a meglévő alacsony, gyenge töltések mellett újabb és újabb ár- és hideghullámok, lefagyó és összetorlódó jégtömegek, megbonthatatlan jégtorlaszok, viharos szél, addig nem mért vízmagasságok jöttek. Március második hetére Baja környékén és Baján tragikus árvízi helyzet alakult ki, Kiürített települések, gátszakadások, elöntött területek, lerakodott iszaptenger. Az Ó-Sükösdi Vajas-torok és Érsekcsanád közt hat helyen, a Baja környéki folyószakaszon, két helyen szakadt át a bal-parti védtöltés. Baja város számára a legtragikusabb esemény 1956. március 11-én 17,45 órakor következett be, amikor — a védekezők erőfeszítése ellenére - a jeges ár áttörte a város központjában lévő, a „Pecáló fiú” - szoborról is ismert, téglaboltíves Vörös-hidat (a szobor Miskolczy Ferenc alkotása, s Kender István kisplasztikája alapján készült 1934-35-ben). Több méteres jeges víz alá került Józsefváros és a város több más területe, ipari, gazdasági létesítménye. 360 család vált hajléktalanná, de a Baja alatti töltésszakadások miatt (14) víz alá került a teljes Margittá (Mohácsi) - sziget és részlegesen több település is. A jeges ár 1956. március 13-án, 1037 cnt-rel, eddig soha nem mért maximummal tetőzött Bajánál. Március 18-án ajég, a kimerült lakosság és a több e- zer védekező nagy örömére, elvonult a város alól. A károkat Bullái István főmérnök, vízügyi igazgató április 14.-i jelentésében összegezte. „Közvetlenül a várost ért anyagi károk: - épületkár: 288, ebből 180-200 lakóházat 100 %-os kár ért; - gyár, üzem 9, a Posztógyárat ért kár a legnagyobb - a Vörös-híd teljesen megsemmisült. Az árvíz időtartama alatt sem a védekezésben részvevők, sem a lakosság köréből emberéletben kár nem esett”. A Szabad Nép 1956. március 27.-i száma közli: „Dégen Imre árvízvédelmi kormánybiztos sajtóértekezleten nyilatkozott... A 176 évre visszanyúló, időjárási feljegyzéseink azt bizonyítják, hogy - az 1929 évit kivéve — az idei (1956) február volt a legzordabb. A tartós és kemény fagyok hatására Hainburgtól Orsováig, mintegy 930 km hosszúságban beállt a Duna. A jégtakaró helyenként 40-60, sőt 80 cm vastagságot is elért. Tömege -ha csak a Mohács feletti szakasz adatait vesz- szük figyelembe- mintegy 100 millió köbméterre becsülhető. Ennek a hatalmas mennyiségnek kellett a magyar Duna alsó szakaszán levonulnia (...) Négy község egész területét, 16 községnek pedig kisebb-nagyobb részét öntötte el az ár, s a vízbe került 8500 ház közül az e- lőzetes becslések szerint több mint 3400 lakhatatlanná vált. Az árvízkárosultak száma 30 000 és 130 000 kataszt- rális hold mezőgazdasági területet öntött el a jeges ár. (...) A jeges ár elleni küzdelem hősi halottjai: Horváth Sándor határőr alhadnagy és Anatolij Petrovics Tulba- nov, a szovjet hadsereg tizedese. Az árvíznek eddig három polgári áldozatáról tudunk: Pergeor Ferencné, Bálint Mihályné és Sümegi Imre. A védekezésben részt vevő 40 000 ember munkáját 4320 tehergépkocsi, 186 dömper, 27 exkavátor, 382 roham- és ladikcsónak, 120 ponton és nagymennyiségű árvédelmi anyag támogatta. A megfeszített erővel folytatott védekezés eredményeként a 417 km-es magyar Du- na-szakasz háromnegyed részén sikerült a gátakat megvédeni”. * * * A dunai árvizek történetében is rendkívüli gyors, romboló jeges ár dokumentum- és emlékanyagát nagy i- dőráfordítással, széles személyes kapcsolatokkal 1998- tól gyűjtöttük. Munkánk megnyugtató hátterét az ADU- KÖVÍZIG biztosította. Terjedelmes összeállításunkat közölte a Bajai Honpolgár 2001. márciusi száma (18 dokumentum fotóval) és a Hidrológiai Közlöny 2002/5. és a 2004/4 száma. A tárgykörrel kapcsolatos írásunk jelent meg a Víztükör 2001/1, a Délvidék 2002. január 17-i számában, és sorozatban közölt visszaemlékezéseket a Bajai Tükör 2006. március 10.-től. A fotók, emlékezések mindegyike az átélés feszültségét, borzalmát visszatükröző, egyedi hangvételű kortörténeti, hiteles, katartikus emlék-élmény. A visszaemlé- kezök, a fényképfelvételek készítői a gátszakadások, a romba dőlt épületek, a menekülők-menekítők, a védekezők között álltak helyt. Ott ahol volt - van viharos szél, dermesztő hideg, megbonthatatlan jégpáncél, letarolt
