Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Scheuer Gyula: A Kács-Sály-i dél-bükki karsztforrások makro- és nyomelem vizsgálata
76 ség mutatható ki. így megállapítható, hogy a vízhőmérséklet emelkedésnek nincs szerepe az oldott összetevők növekedésében. Ezért valószínűsíthető, hogy vízkörforgalmon belüli áramlási pályák menti hő és oldási feltételekben lépnek fel kisebb-nagyobb (8-9°C) különbségek. d. A sályi Vízfő-forrás hőmérséklete megegyezik a kácsi hidegvizével, mert ennél is 15°C-ot mértek. A pH 7,21, emiatt gyengén lúgos és az összes oldott só 542 mg/1. A kationok közül a Vízfőnél a kalcium a domináns 92,4 mg/l-rel és 68,1 egyenérték %-kal. A magnézium 24,8 mg/l-rel jelentkezett és eléri a 30,1 egyenérték %- ot. A két földfém tehát 98,2 egyenérték %-ot képvisel a vízben. A nátrium és kálium tartalom nagyon kicsi. Az anionok közül a hidrogén-karbonát a vezető makroelem 381 mg/l-rel és 90,0 egyenérték %-kal. A klór és a szulfát összetevők együttesen 9,9 egyenérték %-ot érnek el, amelyből megállapítható, hogy a többi vízhez hasonlóan alacsony értéket képviselnek. A Vízfő típusjellemzői megegyeznek a többi vizsgált vizekkel egyedi eltérésekkel. 5. ábra. A vizsgált források makroösszetevöinek eloszlása grafikusan, és a kationok, anionok egyenérték %-os értékei kördiagramban szemléltetve (Megjegyzés: a számozást az 1. táblázat tartalmazza) Összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált négy hűvös és langyos karsztos forrásnál a makroelemek ösz- szetétele kisebb ingadozásoktól eltekintve megegyeznek. De ezek az ingadozások összefüggésbe hozhatók azzal, hogy a forrásokhoz kapcsolódó áramlási pályák menti feldúsulások főbb adottságai mellett korlátozottan helyi tényezők is szerepet játszanak. De ettől alapvető eltérések tapasztalhatók a hőmérsékletben, mert a kácsi Tükör és melegvíz forrásnak folyamatosan megújuló hőforgalma sokkal kedvezőbb az alacsonyabb hőmérsékletű (15° C) forrásokhoz viszonyítva. Ebből következik, hogy a kácsi forrásterületen belül annak déli részén érvényesül már a dél-bükki hévízrendszernek hőforgalma. E- zért a kácsi melegvizeknél a dél-bükki hévízrendszernek hőforgalma már jelentős szerepet játszik. Ezek a kedvező hőadottságok felmelegítik ugyan a rendszeren belül a karsztvizeket, de nem okoznak érdekes módon a hötöbbletből adódóan az áramlási pályák mentén makroelem növekedést. A vizsgált vizek makroelem mennyiségeinek szemléltetése érdekében megszerkesztettem az 5. ábrát, amelyben grafikusan feltüntettem a makroösszetevők értékét és a kationok, anionok egyenérték %-os eloszlását kördiagramban. 3.2. A nyomelem vizsgálatok és értékelésük A vízmintákból 32 nyomelem meghatározására terjedt ki a vízvizsgálat. A 2. táblázatban csak 17-nek közlöm az eredményét azért, mert a kihagyott elemek oly kis mennyiségben kerültek kimutatásra, hogy azok alapvetően már számszerűleg nem játszanak szerepet az összetevők vonatkozásában. Papp Szilárd (1957) táblázatában három halogén nyomelem vizsgálati eredményt is közöl a Tükör-forrásra vonatkozóan. Értékek a következők: bróm 60 pg/l, jód 3 pg/l, a fluor pedig 100 pg/l. Az egykori strand medencét tápláló meleg forrásnál is a fenti értékekkel közelítően megegyező adatokat határozott meg. E mennyiségi értékekből már következtetni lehetett arra, hogy a kácsi langyos források nyomelem összetételében a fluor jelentős szerepet játszik. Továbbá megvizsgálta még a források metabórsav tartalmát is. A Tükör-forrásnál nem volt kimutatható a bór, a másik meleg forrásnál pedig alacsony értéket (2,5 pg/l) kapott. Ezeknek az előzményeknek ismeretében a források nyomelem adottságairól a következő értékelést állítottam össze: A 2. táblázatban közölt 17 nyomelem mennyiségi eloszlásában lényeges különbségek tapasztalhatók, mert e- gyesek relatíve jelentős feldúsulást mutatnak. A nyomelemek mennyiségi eloszlását a 2. táblázatban közölt átlagértékek alapján az alábbi kategóriákba soroltam: 100 pg/l illetve nagyobb domináns elemek: a stronci- um (146 pg/l) és a fluor (100 pg/l) 10-99 pg/l közé esik a bór (12,9 pg/l), a bárium (17,3 pg/l) és a bróm (18,2 pg/l) 1-9 pg/l között helyezkedik el a lítium (3,41 pg/l), az alumínium (2,35 pg/l), a mangán (2,44 pg/l), a cink (2,23 pg/l), az arzén (3,09 pg/l), a rubidium (1,46 pg/l) és a jód (1,4 pg/l). A többi meghatározott nyomelem átlagértéke nem éri el az 1,0 pg/l-t. A közölt nyomelemek mennyiségi feldúsulása alapján a vizsgált vizekben vezető mikroelemek közé soroltam azokat, amelyek 10 pg/I feletti értékeket képviselnek kiemelkedve a többi nyomelem közül. Ezek a következők: a bór, a stroncium, a bárium, a fluor és a bróm. így a 32 nyomelemből öt elem sorolható a vezető nyomelemek sorába, amelyen belül a stroncium és a fluor ér el oly mennyiséget jelentősen kiemelkedve a többi vizsgált nyomelemhez viszonyítva. Ezért dominánsként kezeltem ezeket, mert típus jellemzői az a- nalizált vizeknek. Ennek szemléltetésére megszerkesztettem a 6. ábrát, amelyben grafikusan közlöm a vezető nyomelemek mennyiségi eloszlását mind a vizsgált négy vízben. Továbbá ebben az ábrában adom meg még HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. ÉVF.l. SZ.
