Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)

2015 / 1. szám - Scheuer Gyula: A Kács-Sály-i dél-bükki karsztforrások makro- és nyomelem vizsgálata

74 tői délre lépnek ki. Ezekből a hőmérsékleti adottságok­ból az a hidrodinamikai következtetés vonható le, hogy a kácsi forrásterületen belül olyan rendszer megcsapolási feltételek alakultak ki, ahol a bükki hidegvízű és a bükk- aljai hévízrendszer dinamikus vízkészlete együttesen itt áramlik ki felszínre. Vagyis a megkutatott területre a hegység felől olyan hideg karsztvizet szolgáltató vízkör­forgalmi pályák irányulnak, amelyek a hűvös források megújuló vízkészletét biztosítják, míg a langyos források már a hévvízrendszer olyan áramlási pályáihoz kapcso­lódnak, ahol folyamatos víz és hőutánpótlódás feltételei alakultak ki. Ennek bemutatására szerkesztettem meg a korábbi (1965) fúrási eredmények és a mért hőmérsékle­tek figyelembevételével a forrásterületre vonatkozó átte­kintő vízföldtani szelvényt (3. ábra). 3. ábra. Vázlatos vízföldtani szelvény a kácsi forrás­területről 1965-ös eredeti állapot szerint 1. Forrásterület, 2. Holocén üledékek, 3. Vízadó felső eocén mészkő, 4. Vízzáró harmadidőszaki kőzetek, 5. Vető, 6. Karsztvízszint, 7. Vízfeláramlás A sályi Vízfő vize is közvetlenül a felső-eocén mész­kő karsztos járataiból és töredezett szakaszaiból áramlik a felszínre 15°C-os vízhőmérséklettel (4. ábra). A sályi forrás főleg a bükki karsztvízrendszert csapolja meg, de kisebb mértékben bejátszik a bükkaljai hévízrendszer is és így ennek dinamikus készletéből kap korlátozott után- pótlódást. Ezzel magyarázható a karsztvíz magasabb hő­mérséklete. A forrás vízföldtani adottságait a 4. ábrán szemléltetem. 3. A források makro- és nyomelemeinek vizsgálata A vízmintákból a makro összetevők és fizikai adottsá­gaiknak meghatározásain túlmenően 32 nyomelem meg­határozására került sor, de ebből csak 17 elem mennyisé­gi adottságait adom meg. A vizsgálati eredményeket az 2. táblázat közli. 3.1. Makroelem összetevők vizsgálata A kácsi szubtermális karsztforrásokkal kapcsolatban Papp Sz. (1957) tett közzé 1955-ben készült vízelemzési adatokat részben a legmelegebb Tükör-forrásról és rész­ben a forrásterületen belül feltörő egykori strandfürdőt HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. ÉVF.l . SZ. tápláló forrásról, amelynek hőmérsékletét 20,l°C-ban ál­lapította meg. 4. ábra. A sályi forrás áttekintő vízföldtani szelvénye 1965-ös állapot szerint 1. Főforrás (15°C), 2. Vízadó felső eocén mészkő, 3. Harmadidősza- ki vízzáró összlet, 4. Vető, 5. Vízfeláramlás, 6. Karsztvízszint, 7. Feltárt vízvezető kőzetszakasz E vizsgálatok eredményei alapján sorolta a kácsi langyos karsztvizeket az egyszerű kalcium-magnézium hidrogén-karbonátos szubtermális vizek csoportjába. Vízkémiai vizsgálati eredményeket közöltek még a Magyarország Vízföldtani Atlaszhoz mellékelt ma­gyarázóban is kácsi langyosvíz forrás megnevezéssel. A vizsgálat 1957-ben készült. A táblázatban közöltek sze­rint a nagy vízhozamú főforrás hőmérséklete 15°C, ho­zama 6000 l/min és összes oldott anyagtartalom 545,9 mg/l. E helyen még a sályi forrásokról is közölnek víz­összetételt Latorút megjelöléssel. A táblázat szerint a forrás hőmérséklete 16°C, összes oldott anyag mennyisé­ge 515,6 mg/l hozama 6500 l/min, megjegyezve, hogy a víz vető mentén tör fel. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) a feltá­rási munkálatokhoz kapcsolódóan 1964-1965 években havi rendszerességgel vízvizsgálatokat végzett nemcsak a forrásoknál, hanem a próbafúrásokban feltárt vizeknél is. Ezért az FTV vízvegyészeti szakvéleménye nagy szá­mú analízis eredményt tartalmaz. Ilyen előzményekre és tapasztalatokra támaszkodva került sor 2010-2011-ben a források vízvizsgálatára és nyomelemeinek meghatározására. A vízminták makroelemeinek meghatározásának ered­ményeit az 1. táblázatban közlöm. A kapott összetevők alapján megállapítható, hogy a vízhozam- változások o- kozta kisebb ingadozást okozó eltéréseket is figyelembe véve a makro összetevőkben lényegi változások nem ta­pasztalhatók a több mint ötven évvel ezelőtt közölt ered­ményekhez viszonyítva. Tehát összefoglalóan megállapítható, hogy Papp Sz. (1957) vízkémiai típusbesorolása ma is érvényes a ká­csi langyosvizekre vonatkozóan. Míg a 15°C-os vizek hőmérsékletük alapján már a hűvös források típusát kép­viselik, mert ezek hőfoka meghaladja kb. 6°C-kal a tér­ség átlag-hőmérsékletét. További érdekesség még a

Next

/
Thumbnails
Contents