Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)

2015 / 5-6. különszám - LVI. Hidrobiológus Napok előadásai

37

diverzitás értéke átlagosan 2,2 ± 0,7; az egyenletesség 0,6 ± 0,2 volt. A diverzitás változása a tavak hidrológiai ciklusát jól mutatta: a feltöltődés szakasza alatt magasabb, míg a kiszáradás időszakában alacsonyabb értékeket kaptunk (1. ábra)

A tó vizének átlagos pH-értéke 9,31 ± 0,23 volt, vezetőképességének átlagos értéke pedig 4081,38 pS cm'1. A Bába-székben a Nitzschia supralitorea volt a leggyakoribb faj. A tó 8 darab bevonatmintája közül ötben (tavaszi és téli minták) ennek volt legmagasabb a relatív gyakorisága (>30 %). Ezen fajon kívül még a Surirella hoef- leri (ősszel, 32,67 %), Craticula halophila (tavasszal, 31,91 %) és Halamphora veneta (nyáron, 30,65 %) voltak nagy számban megtalálhatóak (7. fotótábla). A Bo- gárzóban több, összesen 34 fajt azonosítottunk (3. táblázat). Mintáinak faj száma 8 és 21 között változott (átlagos fajszám: 15 ± 7). A Shannon-Weaver diverzitás értéke átlagosan 2,2 ± 0,6; az egyenletesség 0,6 ± 0,1 volt. Vizének átlagos pH-értéke 9,63 ± 0,53 volt, vezetőképességének átlagos értéke pedig 10163,67 pS cm'1. A tó 11 mintájából a Nitzschia supralitorea csak háromban (szintén télen és tavasszal) volt uralkodó (>50 %). Sokkal nagyobb változatosság mutatkozott a gyakori fajok tekintetében: a Nitzschia palea (nyáron és késő ősszel, >50 %), Nitzschia liebetruthii (nyáron, 32,5 %), Halamphora veneta (késő tavasszal, 26 %), Navicula wiesneri (ősszel, > 24 %), Surirella brebissonii (tavasszal, 43,33 %), és Cte- nophora pulchella (nyár végén, 26,67 %) voltak tömegesek (5. ábra). Ezen fajok dominanciája jól mutatja a két tó magas trofitását és sótartalmát (Lange-Bertalot, 2013). Annak ellenére, hogy a N. supralitorea pEl optimuma a szakirodalmak szerint a semlegeshez közeli tartományban van (Lange-Bertalot, 2013), mindkét erősen alkali- kus tóban magas dominanciát mutatott, így relatív gyakoriságának szezonális változását diagramon (2. ábra) is ábrázoltuk. Az előzetes vizsgálatok azt mutatják, hogy ez a faj a magas HC03' és Cl' ion tartalomhoz specializálódik (Stenger-Kovács et al., 2014).

Mínm ételi időpontok

2. ábra: A Nitzschia supralitorea relatív gyakoriságának szezonális változásaChrysophyceae ciszták

A Bába-székben a Chrysophyceae ciszták száma 3 és 18 között változott (átlagos cisztaszám: 7 ± 5), a ciszta- diatóma arány 0,04 ± 0,02 volt. A Bogárzóban a ciszták száma 2 és 25 között változott (átlagos cisztaszám: 13 ± 8), a ciszta-diatóma arány 0,07 ± 0,04 volt. A kovaalgák és ciszták aránya a trofitás becslésére széles körben elfogadott módszer (Smol, 1985). Minél magasabb a ciszták aránya, annál inkább oligotróf a tó. Eutróf, sekély tavakban jóval alárendeltebb a Chrysophyceae algák szerepe, ahogy azt eredményeink is mutatják (2. fotótábla).

1 2 3 4 5 6

1. fotótábla: A leggyakrabban előforduló fajok 1 - Nitzschia supralitorea 2 - Navicula wiesneri 3 - Nitzschia palea 4 - Craticula halophila 5 - Ctenophora pulchella

6 - Surirella hoefleri;

7 - Halamphora veneta

8 - Surirella brebissonii

2. fotó2. fotótábla: A tavakban talált különböző morfológiájú ciszták

Köszönetnyilvánítás

A kutatást az OTKA K81599 és a TÁMOP-4.2.2.A 11/1/KONV2012-0064 támogatta.

Irodalom

Adam, D. P.; Mahood, A. D. (1981): Chrysophyte cysts as potential environmental indicators. Geological Society of America Bulletin 92. p. 839-844.

Birks, H. J. B. (1995): Quantitative paleoenvironmental reconstructions. Statistical Modelling of Quaternary Science Data. - Maddy, D.; Brew, J. S. (eds.), Cambridge, Quaternary Research Association, p. 161-254.

[CEN] Comité Européen de Normalisation (2003): Water quality - guidance standard for the routine sampling and pretreatment of benthic diatoms from rivers. EN 13946:2003, Geneva, p. 14.

Charles, D. F.; Smol, J. P. (1994): Long-term chemical changes in lakes: quantitative inferences from biotic remains in the sediment record. - Baker, L. (ed.), Environmental Chemistry of Lakes and Reservoirs. Washington, DC: American Chemical Society, p. 3-31.

Cronberg, G. (1986a): Chrysophyte cysts and scales in lake sediments: a review. - Kristiansen, J.; Andersen, R. A. (eds.), Chrysophytes: aspects and problems. Cambridge University Press, New York. p. 281-315.

Cronberg, G. (1986b): Blue-green algae, green algae and chrysophyceae in sediments. Berglund, B. E. (ed.), Handbook of Holocene Palaeoecolo- gy and Palaeohydrology. John Wiley & Sons, New York. p. 527-526.

DeNicola, D. M. (1986): The representation of living diatom communities in deep-water sedimentary diatom assemblages in two Maine (U.S.A.) lakes. - Smol, J. P.; Battarbee, R. W.; Davis, R. B.; Meriläinen, J. (eds.), Diatoms and Lake Acidity. Dr. W. Junk, Dordrecht, The Netherlands. p. 73-85.