Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 5-6. különszám - LVI. Hidrobiológus Napok előadásai
26 CLADOCERA vizsgálatok a tiszavalki-medencében (Tisza-tó) Jenei Orsolya1, Papp Gábor2, Berhés Tamara1, Szabó László József1, K. Kiss Magdolna1 'Debreceni Egyetem Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen Egyetem tér 1. 2Tisza-tavi Sporthorgász KNKft., 5350 Tiszafüred Örvényi út 46. Kivonat: A Tisza-tó Tiszavalki-medencéje a Hortobágyi Nemzeti Park része, számos védett fajnak ad otthont. A mozaikos felépítésű tározóban a zooplankton közösség fajgazdagsága is kiemelkedő. Munkánk során a 2013 nyarán heti gyakorisággal gyűjtött zooplankton minták Cladocera faj összetételét és egyedszámát határoztuk meg. A mintavételi helyek kijelölése során az elsődleges cél a különböző élőhely típusok reprezentáltsága volt, de figyelembe vettük a halivadékok preferenciáját is. Ezek alapján a mintákat két vízfolyás jellegű élőhelyről, két holtmederből és egy potenciális ívóhelynek számító területről gyűjtöttük. A faj- és egyedszám adatok elemzése során összehasonlítottuk az egyes mintavételi helyek biodiverzitás értékeit és cluster analízist is végeztünk. Kulcsszavak: Cladocera, zooplankton, Tisza-tó. Bevezetés A Tisza-tó, eredeti nevén Kiskörei-tározó, Magyarország keleti részén, Kisköre és Tiszabábolna között helyezkedik el, mintegy 127 km2 területen. Szakaszosan ü- zemeltetett rendszer, melyet ősz vége felé leürítenek, majd tavasszal újra feltöltenek a Tiszából. A Tisza-tó egy sekély tó típusú víztározó, bentonikus eutrofizálódá- si állapot jellemzi. Területe négy jól elkülönülő medencére tagolódik, ezek közül a tiszavalki-medence a tározó felső, északi, legkisebb átlagos vízmélységű víztere (Te- számé Nagy et al., 2009). A növényborítottsága 60-65 %-os, aminek következtében a legváltozatosabb élőhelyű medence. Természetvédelmi értékei miatt szigorú védelem alatt áll, jelentősége többek között abban is áll, hogy a halak számára fontos ivóhelyet jelent. Korábban a tározó zooplanktonjával kapcsolatban több közlemény is megjelent (Zsuga et al., 1995; Imre, 2001; Zsuga, 2002), azonban a Tiszavalki-medence területén nem történtek részletesebb vizsgálatok. Munkánk célja az volt, hogy a tározó e természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű medencéjében a jellemző élőhelyek zooplankton összetételt és változásait megismerjük. Az eredmények értékelése során elsőként az á- gascsápú rák (Cladocera) közösség faj összetételének jellemzését végeztük el. Anyag és módszer Mintavételi helyeinket a tiszavalki-medence különböző élőhely típusaiban jelöltük ki. Az Eger-patak (EG) és a IX-es öblítőcsatoma (IX) jelentette az áramló vizek típusát, a holtmedrek közül a Szartost (Sza) és a Nagy- morotvát (NagyM) választottuk, az Apota (Ap) elnevezésű víztér ideális ívóhely jelent a halak számára. Mind az öt víztérben két-két mintavételi helyet jelöltünk ki a növényállományoknak megfelelően. A vizsgálati időszak során a vízi növényzet kiterjedése jelentősen változott a mintavételi helyeken, a nyár második felére különösen az Apotán nőtt meg a növényborítottság (szinte 100 %- osra). A mintavételezések 2013. május 24. és augusztus 30. között, minden héten közel azonos napon történtek, így átfogó képet kaphattunk a nyári időszakra jellemző Cladocera állomány mennyiségi és minőségi viszonyairól. A mintavételek során 50 liter merített mintát szűrtünk át 60 pm lyukbőségü planktonhálón. A minták tartósításához PATOSOLV oldatot alkalmaztunk. A fajok azonosításához a tömörített minta 20 %-át, de szükség e- setén az egészét átvizsgáltuk. Az értékelés során a statisztikai elemzést a PAST program felhasználásával (Hammer et al., 2001) végeztük. Eredmények A minták vizsgálata során 46 Cladocera fajt sikerült azonosítani. Ebből 36 fajt már korábban megtaláltak a Tisza-tó területén, míg tíz fajról eddig még nem volt adat (Zsuga, 2002). Ezek a következők: Bosmina coregoni, B. longispina, Chydorus piger, Daphnia similis, Moina e- phemeralis, M. weismanni, Pleuroxus denticulatus, P. truncatus, Scapholeberis microcephala, S. rammneri. Az egyes mintavételi helyeken a vizsgált nyári periódusban előforduló átlagos egyedszámot tekintve jelentős eltéréseket tapasztaltunk. A Szartos holtmeder 2-es mintavételi pontján kiemelkedően magas értéket kaptunk (17 316 ind/50 L), míg a legalacsonyabb egyedszám (IX 2) alig haladta meg az 1000 ind/50 L egyedszámot. Az Eger patak tározói részén (Egl) és a másik holtmeder, a Nagy-morotva egyik pontján (NagyM2) is magas volt az átlagos egyedszám, míg várhatóan az áramló vizekből származó mintáké volt a legalacsonyabb. Az ívóhelyként számon tartott Apota területén közepes egyedszámot tapasztaltunk (7. ábra). A szórások a mintavételi időpontok eltérését mutatják. Ezek alapján legnagyobb egyedszám változások az Eger-patak tározói szakaszán (EG1) és a holtmedrekben (SZA 1-2, NagyM 1-2) voltak. 7. ábra A mintavételi helyek átlagos Cladocera egyedszám értékei Az összesített adatok alapján a faj összetételben egyértelmű volt az édesvizekben mindenfelé megtalálható Bosmina longirostris (O. F. Müller, 1785) faj dominanciája, 36 %-os részesedést mutatott. Ennek a fajnak a dominanciája a tározó egészére jellemző (Imre, 2001; Zsuga, 2002). Szubdominánsnak tekinthetők a Chydorus spha- ericus (O. F. Müller) és a Moina brachiata (Jurine) fajok. E fajok igen nagy tűrőképességűek, számos víztípusban megtalálhatók és a parti régióhoz kötődnek (Wal- seng et al., 2006; Petrusek, 2002). A faj-együttesek összetételében a területek között jelentős eltérések voltak tapasztalhatók. Ez néhány esetben a mintavételi pontok tekintetében is érvényes (pl. EG1-2,