Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 4. szám - Kiss Tímea - Vágás István: Árvízi hurokgörbék - új megvilágításban
75 Árvízi hurokgörbék - új megvilágításban Kiss Tímea1 — Vágás István2 'Szegedi Tudományegyetem, 6722. Szeged, Egyetem u. 4. - 26726. Szeged, Székely sor 13/a Kivonat: A Tiszán bebizonyosodott, hogy a vízhozam és vízállások között nem egyszerű összefüggés van, hiszen árvizekkor kialakul az árvízi hurokgörbe, azaz áradáskor ugyanazon vízálláshoz rendszerint nagyobb vízhozam tartozik, mint apadáskor. A görbe két irányban is haladhat, attól függően, hogy érvényesül-e visszaduzzasztó hatás, avagy sem. Az árvízi hurokgörbéhez jellegében hasonló összefüggést találtunk a vízállás/vízhozam és vízszín-esés között. A két görbe azonos jellegű a Tiszán, ahol a zegzugos futás összefüggésbe hozható a visszaduzzasztás kialakulásával. A nagy esésű, kavicsos medrü Maros, Hemád és Dráva folyókon is megrajzolható a vízszín-esés görbe, de itt iránya ellentétes a Tiszán tapasztalttal. Ráadásul a vízszín-esés görbe nemcsak a mederből kilépő árhullámok során rajzolható meg, de a mederben levonuló kisebb árhullámok idején is. A dunai és tiszai, valamint a kisebb vízfolyásokon e- lőfordult árvizek szükségessé tették nemcsak a vízmércehálózat létrehozását, hanem a vízhozamok rendszeres mérését is. A kezdeti és későbbi cél az egyes folyószelvényekben meghatározandó vízhozam-vízállás összefüggés, a vízhozam-görbe megszerkesztése lett. A tiszai tapasztalatok mondatták ki már 1898-ban vízrajzi szolgálatunkkal, hogy az áradás és apadás során ennek az összefüggésnek az egyértelműsége megszűnik. A magyar szakirodalom alkotta meg akkor és utóbb ebből az "árvízi hurokgörbe" elméletét. Sokkal később, az 1970-es évtized tapasztalatai bizonyították, hogy ez az elmélet még nem befejezett: létezik "fordított" kanyarodású árvízi hurokgörbe is (Vágás 1984). A jelenséget olyan vízszín- duzzasztási és süllyesztési hatások okozzák, amelyek a Tisza vízfolyását illetően együtt járhatnak akár az árhullám tetö'zésének vízfolyással szembe haladásával. A hidrológia és vízügyeink fejlődése akkor volt "ma- gyar"-nak nevezhető, amikor a hazai vízgazdálkodás i- dőszerű problémáihoz kapcsolódott, s az egyetemes hidrológiai tudományt akkor gyarapíthatta, ha a saját problémáit egyúttal a világ tudományának tárgyává tehette. Ebből azonban sajátos hazai szemléletmód is kialakulhatott. Akadtak, akik úgy vélték, hogy a magyar hidrológu- sok vagy a vízgazdálkodás művelői eredményeit csak a- zok külföldi visszhangja minősítheti. Jó néhány hazai e- redményt a magyar szak-közvélemény csak akkor ismerte el, ha azok külföldről gyűrűztek vissza hozzánk. Ez a szemlélet azt is alig érzékelte, hogy a külföld szakmai érdeklődése tudomást sem vett olyan egyedileg magyar, legfeljebb Kárpát-medencét érintő megoldásokról, amelyekkel saját gyakorlatában nem találkozhatott. Itt említhetjük pl. az árvízi hurokgörbe kérdését. Ezért nehéz hazánkban olyan önálló elgondolásokkal fejleszteni a hidrológiai tudományt, amelyekre csak belföldi elméleti és gyakorlati példákat lehetett idézni. Kezdetben a magyar vízrajzi szolgálat szakemberei is úgy gondolták, hogy a folyók vízhozama és vízállása e- gyértelműen meghatározza egymást. A Tisza 1895. évi árhullámánál a tiszapüspöki és dinnyésháti mérések azt mutatták, hogy ugyanannál a vízállásnál áradáskor lényegesen több a vízhozam, mint apadáskor. A vízszín-esés szükségszerű növekedéséből, majd csökkenéséből helyesen meg is magyarázták e folyamat okát. A vízszintes tengelyén vízhozamokat, függőleges tengelyén vízállásokat ábrázoló rendszerben az összetartozó adatok hurok alakú görbét, árvízi hurokgörbét határoztak meg, a- mely az óramutató járásával ellentétesen kanyarodott. Néhány további tiszai mérési adattal bővítve 1984- ben Vágás 1. megírhatta a Hidrológiai Közlönyben tanulmányát (kéziratát dr. Lászlóffy Woldemár még olvasta), s amelyben sikerült kiegészíteni szakmai ismereteinket a „hagyományos” és a „fordított” kanyarodású árvízi hurokgörbe tényével és elméletével. Legteljesebben a 2006. évi tiszai árhullám igazolta az elmondottakat mérési adatokkal, amint ezt ,A 2006. évi árvizek és belvizek krónikája" c. könyvből ide másolt 1. ábra is bemutatja. /. a-b. ábra. Árvízi hurokgörbék 2006. tavaszán a Tiszán (Forrás: Szlávik 2007) (Külföldi visszhangot keresve: egyes külföldön járt ösztöndíjasaink elmondása szerint az „árvízi hurokgörbe” fogalmát neves egyetemi tanárok sem ismerték. Sem „hagyományos”, sem „fordított” alakban. Hungarikum- ról beszélhetünk tehát? Minden bizonnyal ...) A hurokgörbe azonban nemcsak a vízhozam-vízállás kapcsolatrendszerében létezik, hanem az vízszín-esés illetve a vízállás, vagy vízhozam összefüggésében is (Kiss 2015). Az összefüggést meghatároztuk a Dráva barcsi, a Hemád hidasnémeti, a Maros makói, és a Tisza mindszenti vízállásai alapján.
