Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 4. szám - Rátky István: Válasz dr. Szigyártó Zoltán: „dr. Rátky István: »Módszer az árvízi szükségtározók térfogatának és vízkivételének hidraulikai méretezéséhez» című tanulmányához” írt hozzászólására
47 Válasz dr. Szigyártó Zoltán: „dr. Rátky István: »Módszer az árvízi szükségtározók térfogatának és vízkivételének hidraulikai méretezéséhez» című tanulmányához” írt hozzászólására Rátky István 1125. Budapest, Galgóczy u. 44/B. iratky@gmail.com A címben idézett tanulmány szerzője a megjelenés e- lőtt már nagy vonalakban ismerte dr. Szigyártó Zoltán tanulmányról alkotott véleményét. A kritikai észrevételek ellenére, ahogy azt a tanulmány utolsó bekezdésében írtuk, hasznosnak tartjuk a feladat különböző megközelítési módjainak bemutatását. (Sőt a szerző kérte, hogy í- rásban is jelenjen meg az övétől eltérő vélemény. Ezzel talán visszahozva a valamikor meglévő nyilvános szakmai vitakultúrát.) A válasz érdemi részére térve: Mindenben egyet értünk dr. Szigyártó matematikai statisztikai módszerekre vonatkozó nagyon pontosan fogalmazott megállapításaival. Abban is egyetérthetünk a hozzászólóval, hogy az általa is idézett konkrét cél „... szabatos módon és a lehetőségekhez képest a legpontosabb eredmények elérésére törekedve, csakis a valószínűség-számítás és a matematikai módszereinek az alkalmazásával érhető el; ... vagyis ok és okozati összefüggésekre támaszkodó módszer alkalmazásával kapott eredmény csak közelítő jellegű lehet”. Bár azzal lehetne vitatkozni, hogy a legpontosabb eredmények csak az általa ajánlott módszerrel érhetők el, még akkor is, ha ennek élét „a lehetőséghez képest” kifejezéssel tompította. Kétségtelen, hogy a konkrét cél megfogalmazásánál pontosabban kellett volna fogalmaznunk: egy hidraulikai elven alapuló közelítő számítási módszer bemutatása volt a célunk. És itt a hidraulikai és a közelítő jelző is lényeges. Ahogy azt a tanulmányban írtuk: ,y4 tározási folyamatot kiváltó hidrológiai események jellemzői valószínűségi változók, ugyanakkor maga a tározási folyamat ma már hidraulikailag viszonylag pontosan, determinisztikusán leírható”, ezért próbáltuk meg az eltérő jelenségeket legpontosabban közelítő hidrológiai-statisztikai és hidraulikai módszert is alkalmazni. Tehát az ajánlott tervezési módszer nem tisztán valószínűség- vagy hidraulikai-alapú. Ugyanakkor, ha azt tekintjük, hogy a tervezés során végzett tevékenységek döntő többsége (adat előkészítés, konkrét számítás stb.) melyik tudományterülethez köthető, ezen az alapon nevezhetjük az ajánlott módszert hidraulikai alapúnak. Ismételve, a tanulmányban is említett, a két tudományterület módszereinek egyesítésére való törekvésünket. Általában, szigorúbban véve minden gyakorlati tervezőmunka közelítéseket tartalmaz. Az elérni kívánt cél és annak pontossága bizonyos feltételek fennállása vagy, ahogy az a gyakorlatban nem ritkán lenni szokott, e feltételek fennállásának feltételezésén alapszik, (mert nem mindig bizonyítható): röviden a módszer közelítő. Ez, a gyakorlati tervező munka során elkerülhetetlen tény o- kozta azt, hogy nem hangsúlyoztuk ki már a címben a közelítő jelleget. A tanulmányban adott közelítő módszerek elfogadása esetén a célt elértük. Két lényeges, véleményünk szerint a gyakorlatban elfogatható feltételezéssel éltünk. Az e- gyik, hogy mért {Hmax>500 cm) adatokra fektetett permanens Q-H görbéből extrapolálással határoztuk meg Hmca > 800 cm-hez az összetartozó Hmca és Qmax tetőző értékek. A 3. ábrán adott függvényt mért adatok, 1970-2004. évek összetartozó Hmax és Qmax tetőző értékei alapján határoztuk meg (a nem-permanencia miatti eltérésre a megjegyzés a cikkben található). A közelítő függvény alapján extrapolált értékek természetesen nem mért, hanem becsült értékek, melyek feltételezik az eddigi kapcsolat trendszerű folytathatóságát. Az így előállított Hmax és Qmax értékhez az eddig előfordult árhullám-képek alakját becsülve határoztunk meg különböző alakú (’Normál’ és ’Tágas’) árhullám-képeket (pl. 4. ábra). Ez volt a második feltételezésünk, melynek elfogadása előfeltétele a kitűzött célunk elérésének. Ezeket neveztük generált árhullámoknak, melyekről természetesen nem állítjuk, hogy mért vagy észlelt mintaelemeket tartalmaz. A közelítéseknél következetesen nem írtunk regressziós összefüggésekről, csak mért vagy generált értékek alapján megállapított (pl. „kiegyenlítő vonal alapján” becsült) közelítő függvényekről és azok alapján extrapolált értékekről. Ezzel feltételezve, hogy a pontosan nem ismert törvényszerűség a megfigyelési időszakon kívülre is érvényes, változatlan, (ex ante becslés). Ugyanakkor a tanulmányban felhívtuk a figyelmet: a vízhozam görbe „igen nagy bizonytalansággal becsülhető” és „árhullámokat generálni csak nagy körültekintéssel szabad.” Az elvárható szakmai korrektséggel, semmit sem szépítve vagy elhallgatva, mindezek a becslési módszerek, alkalmazási korlátok a tanulmányban is megtalálhatók. Itt nem ismételjük meg az ajánlott módszer előnyeit, és nem próbáljuk az előnyök számosságával, vagy fontosságával bizonyítani a módszer kizárólagosságát (ami természetesen nincs is meg). A módszert alkalmazó tervezőnek - ismerve más módszerhez viszonyított előnyöket, hátrányokat - kell mérlegelni és dönteni: a rendelkezésre álló adat mennyisége és minősége, a befektetett munka és az elérni kívánt cél indokolja-e, vagy megengedi-e az itt közölt közelítéseket. Budapest, 2015. november 12. dr. Rátky István RÁTKY ISTVÁN PhD,, Okleveles mezőgazdasági gépészmérnök és okleveles építőmérnök, IHE Delft, nyugalmazott egyetemi docens.
