Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 4. szám - Szigyártó Zoltán: Hozzászólás dr. Rátky István: „Módszer az árvízi szükségtározók térfogatának és vízkivételének hidraulikai méretezéséhez” című tanulmányához
45 Hozzászólás dr. Rátky István: „Módszer az árvízi szükségtározók térfogatának és vízkivételének hidraulikai méretezéséhez ” című tanulmányához Szigyártó Zoltán 1118. Budapest, Somlói út 30/B Elméleti megfontolások A Szerző tanulmányának célja „egy olyan szükségtározó térfogatának és a vízkivételi-műve maximális vízhozamának meghatározása, mely képes lesz biztosítani, hogy az 1997. évi 1 %-os valószínűségi szintet - víz- szinttartó üzemeltetés esetén - az évi legnagyobb jégmentes vízállás 1 %-os valószínűséggel haladjon meg”. Ilyen módon ugyanannak a célnak egy más módon történő elérésére törekszik, mint amilyen célt a legutóbbi tanulmányunkban1 mi is magunk elé tűztünk. Mivel pedig a tanulmány az általunk kidolgozott módszer értékelésével is foglalkozik, elkerülhetetlen, hogy a következőkben most összefoglaljuk a tanulmányban javasolt módszer alapvető sajátosságaival kapcsolatos észrevételeinket. Az minden ármentesítéssel foglalkozó szakember e- lőtt jól ismert, hogy az 1970-es évek közepe óta a mértékadó árvízszinteket az évi legnagyobb jégmentes vízállások azon értéke alapján határozzák meg, amelyet ez 1 %-os valószínűséggel halad meg. így nyílván ismert az is, hogy egy folyó adott szelvényében az évi legnagyobb jégmentes vízállás valószínűségi változóként viselkedik; mivel az évről évre, előre nem látható módon más és értéket vesz fel. Emellett igen fontos az is, hogy egy valószínűségi változó bármely függvénye ugyancsak valószínűségi változó. így valószínűségi változó az évi legnagyobb jégmenetes vízállás előfordulásakor a vízszinttartással üzemelő árvízi szükségtározókba jutó vízmennyiség, és az ezt a vízállást előidéző árhullám levonulásakor a tározóba bevezetett legnagyobb vízhozam is. Mindebből adódóan a kitűzött cél szabatos módon és a lehetőségekhez képest a legpontosabb eredmények elérésére törekedve, csakis a valószínűség-számítás és a matematikai módszereinek az alkalmazásával érhető el; például úgy, ahogy a szóban forgó tanulmányunkban magunk is tettük. Amiből következik, hogy bármely más, a vizsgált mennyiségek véletlen-jellegű ingadozásának hatását figyelmen kívül hagyó, determinisztikus, vagyis ok és okozati összefüggésekre támaszkodó módszer alkalmazásával kapott eredmény csak közelítő jellegű lehet, s az így kapott eredményeket terhelő hiba nagysága kizárólag az alkalmazott közelítő módszer sajátosságaitól függ. Egyébként akkor, ha a vizsgált jelenség szabatosan csak a véletlen-jellegű ingadozás hatásának figyelembe vételével írható le, bármely közelítő jellegű determinisztikus eljárás, elméleti vonatkozásban kellően alátámasztható módon csak egy utat követhet, a matematikai statisztika regressziós összefüggéseinek meghatározását és alkalmazását. Amelynek lényege az, hogy a valószínűségi változóként viselkedő (azaz véletlen-jellegű ingadozást végző) független változó adott értékéhez az ugyancsak valószínűségi változóként viselkedő függő változó feltételes eloszlásának a középértékét rendeli. Ennek pedig két következménye van. Az egyik az, hogy minden olyan esetben, amikor az említett független és függő változókra kapott észlelt vagy mért adatokon nyugvó, egy függő változós összefüggést kell meghatározni (ha csak nem akar valaki szóródó pontok közé érzés szerint egy görbét behúzni), a regressziós összefüggések alkalmazása elkerülhetetlen. A másik az, hogy a szóródó pontokra támaszkodva ilyen módon meghatározott összefüggés (mint determinisztikus kapcsolat) gyakorlati szempontból csak akkor használható, ha a függő változó értékeinek a függvény értékek körüli szórása elhanyagolható. Áttérve most már magára a tanulmányra, meg kell jegyezni, hogy ez a kitűzött cél eléréséhez szükséges vizsgálatokat két példán mutatja be. Ezek közül itt most csak azzal foglalkozunk, amely a tanulmány kitűzött céljával összhangban valóban a tározónak azt a térfogatát, illetve a tározó vízkivételének azt a vízszállító-képességét kívánja meghatározni, amely kiépítése esetén az évi legnagyobb jégmentes vízállás az 1997. évi mértékadó vízállást (az előbbiek időközben bekövetkezett számottevő megemelkedése ellenére) ismét csak 1 %-os valószínűséggel haladja meg. Ahhoz, hogy e vizsgálatokat el lehessen végezni, feltétlenül szükség van két megbízható eloszlásfüggvényre: arra, amely segítségével az évi legnagyobb jégmentes vízállásnak a vizsgálat idején érvényes, továbbá arra, a- mellyel az 1970-es években érvényes 1 %-os valószínűségi értéke meghatározható. (Megjegyezve, hogy az u- tóbbi érték kellő megbízhatósággal közelíthető az 1997- es mértékadó árvízszint magasságával is.) Szükség van ezen kívül a folyónak a tározó üzembe lépését követően tartandó vízállására; amelyet a jelen esetben éppen a már többször említett 1997 évi mértékadó árvízszint magassága lesz. Végül a tanulmány szerint szükség van legalább 5-8 olyan nagy (az 1 %-os valószínűségi értéket — meghaladó) évi legnagyobb jégmentes vízállásra, amelyhez, mint tetőző vízálláshoz meghatározható mind az árhullám levonulása során a tározóba bevezetett vízmeny- nyiség mind pedig az e vízmennyiség bevezetése során a vízkivétel szelvényében előálló maximális vízhozam. Rá kell azonban mutatni arra, hogy a legutóbbi, a szükséges vízállás-adatokra vonatkozó igény, az előzőekben előadott elméleti megfontolások szerint semmiképpen sincs megfelelően megfogalmazva. Ugyanis az ok és okozati összefüggéseket jó esetben elfogadható módon közelítő regressziós összefüggések meghatározásához nem akármilyen tetőző jégmentes vízállásokra, hanem az 1 %-os valószínűségi értéket meghaladó olyan tetőző jégmentes vízállásokra lenne szükség, melyek e- gyüttese kielégíti a statisztikai mintákra vonatkozó felté1 Dr. Szigyártó Z.: Módszer az árvízi szükségtározók térfogatának és vízkivételének a hidrológiai méretezéséhez. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 2015. 3. sz.
