Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 4. szám - Rátky István: Módszer az árvízi szükségtározók térfogatának és vízkivételének hidraulikai méretezéséhez
RATKY I.: Módszer az árvízi szükségtározók ... 41 4.YUU m3/s 4400 4300 4200 4100 4000 —-t- (Q_H870)T —* — (Q_H890)T — e — (Q_H870)N 5. ábra. ’Tágas’ típusú generált H(t) és Q(t) idősorok A hidrológiai módszer előnyei: — A módszer a múlt adataiban lévő minden információt felhasználva, tudományos alapon, a valószínűség számítás törvényszerüségit felhasználva határozza meg a szükséges V és Qimax értékeket. — Felismerve, hogy csak a tartott szintet, Hma-1 meghaladó események befolyásolják a V és Q,max értékeket, feltételes valószínűségekkel dolgozik. Majd ezeket a feltételes valószínűségeket átszámítja a szokásos módon ér- - telmezett nem feltételes valószínűségekre. Ha eddig még nem fordult elő a tartott szintet meghaladó esemény (tehát erre még nem lehet mért alapadat) a valószínűségi változók paramétereinek a tartott szinttől való függésében lévő törvényszerűségek alapján (közelítő függvény, majd extrapolálás segítségével) határozza meg az eloszlásfüggvények Hma-hoz tartozó paraméter értékeit. Megfelel a klasszikus méretezési elvnek: egy előre meghatározott, meghaladási valószínűséghez (pl. 1 ‘Főhöz) határozza meg a méretezendő jellemző értékét. Illetve, ha erre nincs lehetőség (V vagy Qumx vagy mindkettő adott) meghatározza, hogy ilyen körülmények kö- - zött mi a tartott szint túllépésének a valószínűsége. Ki lehet jelenteni, hogy a mű, vagy annak tervezett e- leme az esetek pma %-ában megfelel, (hiszen a pma valószínűség a méretezett jellemző - pl. Q,imax - eloszlás- függvényére vonatkozik). Ilyen méretezés esetén a tervezőknek egyértelmű a feladata (jogilag egyértelmű a helyzet); a hatóság által előre rögzített pma valószínűségig megfelelően működő tározót kell szigorú valószínűségi szabályok alapján terveznie. A hidrológiai módszer hátrányai'. Nem rendszerszintű; kiragadja a tervezendő jellemzőt az összefüggés-rendszerből. Pontosabban a ható tényezőket nem determinisztikusán, a múltbeli mintaelemeken keresztül statisztikailag veszi figyelembe. Nem lehet a minősítést, a célállapotot egyetlen számértékkel jellemezni (leírni). Nem veszi figyelembe, hogy a tervezett érték elfogadhatósága több, különböző körülménytől is függ. Nem veszi figyelembe, hogy a tározó egy tározórendszer elemeként működhet; (lehet, hogy a rendszer e- gyik elemét már a tervezés során nem érdemes pl. 1 %-ra tervezni). Nem a szakmában ismert vízállás vagy vízhozam előfordulási valószínűségéhez köti a méretezett jellemző e- lőírt megfelelését, hanem a konkrét méretezett jellemző pl. Qijnax előfordulási valószínűséhez, amire nem állnak rendelkezésre múltbeli statisztikai adatok. Nincs szoros - determinisztikus - kapcsolat pl. piQi.max) előfordulásának valószínűsége és az azt kiváltó vízállás valószínűsége (p(H) között. 5.2. Numerikus—szimulációs—módszer Összehasonlítás érdekében megadjuk a tervezést segítő hidraulikai alapú numerikus módszer előnyeit és hát- rányit is. Az NSM előnyei: A tervezés során - közelítőleg - numerikusán szimuláljuk a tározási folyamatot úgy, ahogy az a természetben lejátszódik. A tárázási folyamat számításánál figyelembe vesszük a méretezendő változókat befolyásoló leglényegesebb hatásokat. Az egymásra hatást függvénykapcsolatokkal, hidraulikai (determinisztikus) alapon írjuk le. Például: vízkivételnél a tározóbeli vízszint visszahatását a bevezetésre; a tározóbeli vízmozgás hatását a műtárgy tározóbeli alvízére és ennek hatását a felvízre, a folyó vízszintjére; stb. A módszer bearányosítható: a számításhoz alkalmazott geometriai adatok és ha a múltbeli határfeltételek mérésen alapulnak, az eredmények bearányosítás után a számítás pontossági határán belül ’valósak’ lesznek.
