Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 4. szám - Rátky István: Módszer az árvízi szükségtározók térfogatának és vízkivételének hidraulikai méretezéséhez
36 kentés a műtárgy működésére gyakorolt hatása elhanyagolható, akkor (Q-H)ah vízhozam-görbe megadása szükséges. Néhány megjegyzés: • A műtárgy feletti és alatti a számításba vont folyószakasz hosszát előre meghatározni nehéz, azt több tényező befolyásolja, pl.: a folyó esése, az árhullám intenzitása, a vízkivétel vízhozamának aránya az érkező vízhozamhoz stb. • Az alsó határfeltételi permanens vízhozam-görbe csak a nem-permanens hurokgörbe közelítése lehet. • Nem ’magányos’ tározótervezés esetén előfordulhat, hogy a folyón a kérdéses tározó felett vagy alatt van még egy tározó, így természetesen annak vízkivételi üzeme adja az felső- vagy alsó határfeltételt. Az határfeltételek tekintetében két alapesetet különböztethetünk meg: i. A múltban a folyón több (minimum 5-8) esetben, vonult le olyan árhullám, melynél a tározó vízkivételi műtárgyánál az évi jégmentes tetőző vízszint (Zmax) nagyobb vagy egyenlő volt, mint a tervezett tartandó vízszint, Zmax > Zma. Törekedtünk a jelöléseket ’szabványosan’ megadni, de praktikus okokból néha eltértünk ettől: pl. a tározó i- génybevétel nélkül kialakuló (észlelt vagy generált) jégmentes éves legnagyobb szintek szabályos ZmaXjű ill. Hmaxa jelölése helyett a rövidebb Zmax ill. Hmax szimbólumokat alkalmaztuk. Általában a tározó vízkivétele nem vízállás regisztrációval rendelkező szelvényben lesz, tehát Zmax és Hmax nem ismert. A vízkivételhez legközelebb lévő vízmérceszelvények közé lineáris interpolálással becsült vízszintek alapján kell kiválasztani a megfelelő árhullámokat. ii. Minden eddig előfordult árhullámnál Zmm < Zma, vagy csak néhány esetben (kevesebb, mint 5 esetben) volt Zmax > Zma. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. ÉVF. 4. SZ. 2b. ábra. Hma = 640 cm-es vízállástartáshoz szükséges tározótérfogat igények.4.1. Számítások árhullám generálás nélkül Minden Zmax>Zma árhullámra a hozzátartozó Q/hU) felső- és Zuh(t) vagy (Q-H)ah alsó határfeltétel felhasználásával, - NSM-e 1 - számítani kell, a vízkivételi műnél a folyóbeli alvízszint Hma tartása mellett a tározóba befolyó vízhozam időbeli alakulását, Q,(t)-1 és az összesen betározott vízmennyiséget, Viginy-1. A Qx(t)-bői meghatározható Q,max-ot az adott felső határfeltételi és Hmax függvényében ábrázolni kell. (2 a. ábra: Q,,max-Hmax és Qt.max-Qfli.max kapcsolat). Azokat a pontokat az ábrán meg kell jelölni, ahol Vigé^> Vmm. A számított Vigény-t mind a Hmax, mind a Qßj„ax függvényében ábrázolni kell (2b. ábra Vlgérv-Hmai és V,gény~ Qfhmax kapcsolat). A könnyebb érthetőség érdekében egy konkrét példán keresztül mutatjuk be a módszert. Feltételezzük, hogy a tározó vízkivétele a Tisza záhonyi vízállás és vízhozam nyilvántartási szelvényében van. Az 1. ábra az 1970— 2004 évek között előfordult Záhonynál Hmm> 640 cm-es 8 árhullám H(t) jelleggörbéjét mutatja (transzformálva a tetőpontokat azonos relatív időpontra). Most és továbbiakban is — a rendelkezésre álló adatok miatt — vízszint helyett vízállás adatokkal dolgozunk. Az ábrán az 1999. márciusi és a 2001. márciusi árhullámok Q(t) jelleggörbéit is megadtuk. Látható, hogy milyen megbízhatatlan a megadott nagy vízi vízhozam, a 2001. évi vízhozam gyakorlatilag további felhasználásra alkalmatlan. A számunkra rendelkezésre álló nyers adatokat — természetesen a helyi szakemberek segítségével - lehetne javítani. Célunk, a módszer ismertetése ezt a többlet munkát nem indokolta. A számítási munka egyszerűsítése érdekében nem nem-permanens számítások alapján határoztuk meg a különböző árhullámokhoz tartozó Q,max és Vig^ értékeket, hanem a vízkivételi szelvénynél lévő H(t) és Q(t) ismeretében számítottuk azokat. így nem kell ismerni a felső és alsó határfeltételi szelvényekben a vízhozam, ill. a vízszint időbeni változását. Mivel eddig nem fordult elő az 1997. évi 1 %-ot, //,na = 803 cm-t elérő vagy meghaladó árhullám, most fel-
