Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 4. szám - Simon István: Pávai Vajna Ferenc és Faller Gusztáv szerepe a kincstári, szénhidrogén-kutató mélyfúrásai által feltárt termálvizekkel kapcsolatban. A hajdúszoboszlói l-ll. és a debreceni l-ll. fúrások története
31 döntött, hogy a I sz. kútból nyert gáz és gyógyvíz hasznosítását, 99 évre bérbe adja a városnak, 1926. július 15- től. A kifolyó víz elvezetésének nyomában a helyi lakosok kubik-gödröket ásattak, és így saját „medencéjükben” tudtak fürdeni. Ez idő alatt elkészült az első medence is, mely közkedvelt volt a helyi és a környék lakói körében. A Pénzügyminisztérium a Hajdúszoboszló I. sz. fúrás eredményei után úgy gondolta, hogy egy második kutat is készített a térségben, mivel a geológiai viszonyok egy nagyobb gáztelep feltárására is esélyt mutatott. A kút tervezett mélysége 1600-1700 m volt. Ezt követően Pávai a már ismert talajmechanikai fúrások kiértékelését követően a II. sz. fúrás helyét az I. sz. fúrástól mindössze 220 m-re jelölte ki, az állami kertészet melletti 6538/32 h. sz. parcellán. A fúrási ponton a berendezés felállítását 1926. április 21-én kezdték meg. A fúrás közben sok gondot o- koztak az omlékony, helyenként pedig a duzzadó rétegek. Az első és a második béléscső-rakat beépítése közben megszorult, valamint 139,8 m-ben a második rakat be is horpadt. Ezt béléscső körtézéssel kellett megjavítani. A fúrás továbbmélyítésénél 502,4 m-es mélységben felszálló víz, 594-604 m között sok gázt és felszökő vizet nyertek. 634,2 m mélységnél a folyton szoruló 279 mines béléscső-rakat a béléscső akasztóból kiszakadt és 8 m- t zuhant. Ennek következtében több helyen behorpadt és ezeket ugyancsak körtézéssel tudták kijavítani. Ezután is voltak a fúrás közben problémák, amelyek kijavítása sok időbe tellett. Ilyen volt a 205 mm átmérőjű béléscső elő- fúrása közben bekövetkezett szakadás, melynek következtében a fúrószerszám 30 m-t zuhant. A mentőszerszámra 10 hónapot kellett várni, és addig a fúrás állt. Miután újra elindult a fúrás, 961 m-ben napi 2560 m3 gáz, olajnyomokkal jött a felszínre. A fúrás nem sokáig haladt ezután sem, mert 1040 m-ben egy kemény homokkő átfúrásakor a fúrószerszám beszakadt, és hosszú próbálkozás után sem tudták kiszedni, ezért a fúrás ferdítése mellett döntöttek. 1100 m-ben jelentkezett napi 2400 m3 víz és 3000 m3 gáz. 1200 m-ben a talphőmérséklet elérte a 82 C°-ot, 1400 m-en már 102 C°-ot, 1931 m-ben 117,3 C°-ot mértek. 1930. júniusában érte el a fúrás a 2000 m-t. 1930. július 22-én 2032, 92 m-es mélységben fejezték be a fúrást. A végleges kiképzés után 1931. szeptember 1 - én a kút teljesítménye percenként 1250 1, 78 C°-os víz és napi 3600 m3 gáz volt. Ez a fúrás akkor Európa második legmélyebb fúrása volt. A debreceni I.-II. kút fúrása Az 1925-ben befejeződött Hajdúszoboszló I. sz. fúrás sikerét követően Debrecen város vezetői is elhatározták, hogy egy ugyanolyan hőforrás után kutassanak. A város hajlandó volt saját költségén lemélyítetni a kutat. A hőforrás helyét a Nagyerdőben szerették volna készítetni. Pávai Vajna Ferenc, bár mondta, hogy semmilyen tudományos műszerek nem mutattak bíztató jeleket Debrecen környékén, de azért nekiállt a kutatásoknak a Nagyerdőben. Körülbelül 50 aknát ásatott ki és a földrétegek hajlá- sát ebből állapította meg. Azon a ponton, ahol minden i- rányból egymás irányába dőltek a rétegek, az ott valószínűsített boltozatra tűzte ki e fúrás helyét. Ez a hely a város központjától mintegy négy kilométerre, a Sámsoni és az Acsádi út kereszteződésénél található, ahol kb. 1500 SIMON I.: Pávai Vajna Ferenc és Faller Gusztáv szerepe ... m mélységben bizonyára elérhető a gázos réteg, állapította mag Pávai. Hosszadalmas tárgyalások után a pénzügyminiszter úgy döntött, hogy engedélyezi a fúrást azzal a feltétellel, hogy a város 100 ezer pengőjéhez ad 100 ezer pengőt, de ha a fúrás több pénzbe kerül és mélyebb lesz 1000 m-nél, akkor a városnak további támogatást kell fizetnie. A fúrást mégsem sikerült elkezdeni, mivel a kincstárnak csak két fúróberendezése volt, és azok Hajdúszoboszlón és Karcagon voltak munkában. Ezért úgy döntöttek, hogy rendelnek egy új berendezést, és azt fogják majd Debrecenben üzembe helyezni. A fúrást 1929. szeptember 30-án kezdték meg folyamatos 24 órás műszakban. Az első felszökő vizet 153 és 155 m között észlelték. 1930. első napjaiban a felhozott fúradékot elemezték, amíg a fúróberendezésen karbantartási munkákat végeztek. Ezt követően 574 m-ben 43 C°-ot mértek. A fúrásnál január 18-án 640 m-nél fordulópont következett be, mivel ebben a mélységben észleltek először gáznyomokat. 1930. január 21-én a 659-663,5 m közötti rétegek átfúrása alkalmával a víz felszínén barna olajos réteget vettek észre, és a víz felszíne pezsgett. A gázminta elemzéséből kiderült, hogy a gáz összetétele 94,6 %-ban nitrogén. Ezek a gáznyomok a fúrás előrehaladtéval megszűntek. A következő gáznyomok 898,15-916,10 m között jelentkeztek. De mivel a kanalazást követően nem erősödtek, ezért tovább folytatták a fúrást. 1066,6 m-en a béléscső megszorult, majd a hiba elhárítása után az öblítővíz hőmérséklete június végére elérte a 41 C°-ot. Ezt követően több műszaki probléma is hátráltatta a munkát pl. a véső megszorult, rudazattörés stb. 1930. december 31-én 1481,7 m elérésekor szürke és vörösbama durvaszemű homokkőből percenként 8 1/p szabad kifolyású vizet kaptak. 1931. január 7-én 1500 m körül 32 C°-os 30 1/p-es túlfolyó vizet kaptak. 1931. szeptember 28-án 1737,66 m mélységben a fúrást beszüntették, és eredménytelennek minősítették. Később az mellett döntöttek, hogy a vízadó rétegeket megnyitják. Ekkor a kút 47,5 C° -os 230 1/p sós vizet adott. Faller Gusztáv tájékoztatta a város vezetőit, hogy ha szűkítik a béléscső méretét és, ha szivattyúzzák a vizet, akkor a hőmérséklete eléri akár az 52 C°-ot, és a hozamot fel lehet emelni 500 1/p-re. Közben már a város vezetői azon gondolkoztak, hogy mi legyen a vízzel. Valaki a nagyerdei uszodába vezette volna, de voltak, akik egy termálfürdő létesítésében látták a megoldást. Eközben a kút hozama legyengült, majd a mosatás után újból beindult, és a hozama 460 1/p hőmérséklete először 63, majd 65 C°-os lett. A kútból termelt víz mennyisége időközönként még ingadozott, de miután letisztult, áprilisra már állandósult a mennyisége és hőmérséklete is. így a kút napi 1700 m3 65 C°-os melegvíz és napi 2250 mJ gázt is termelt. A víz összetétele gyengén jód és bróm tartalmú, sós hidrokarbonátos. A víz fel- használására a város egy gázleválasztót készíttetett, és a vizet pedig a Nagyerdőbe vezették, ahol egy nagyobb szabású fürdőt és fedett medencét létesítettek. A földgázt a Világítási Vállalat használta fel. A fürdőt 1932 július 3-án nyitották meg. A debreceni fürdő már a megnyitás napjától kezdve nagy népszerűségnek örvendett, és e város vezetőiben felmerült, hogy kellene egy másik kutat is fúratni. A közgyűlés 1933. február 25-én engedélyezte a debreceni
