Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Szigyártó Zoltán: Az árvizi szükségtározók vízszint-tartó üzeme
22 Továbbá ide vágó második megjegyzésként szólni kell arról, hogy az elmondottak szerint a vízszinttartó üzem bevezetésének a lehetősége természetesen teljesen független attól, hogy a tározót és vízkivételét a megfelelő vagy attól eltérő mérettel alakították-e ki. Maguk az üzemeltetéshez szükséges műveletek mindig ugyanazok. Csupán ezek hatása függ attól, hogy a tározónak és vízkivételének mekkora a mérete és milyen a kialakítása. Végül szólni kell arról is, hogy ha az árvízi szükségtározók teljes rendszerét vízszint-tartással üzemeltetik, úgy a folyó mentén lejjebb kiépített tározók (megfelelő méretek esetén) minden különösebb intézkedés nélkül képesek növelni az árvízi biztonságnak a felette levő tározók nem megfelelő méretei miatt bekövetkező csökkenését. Vagyis vízszint-tartó üzem esetén az üzem normális működésének a megváltoztatására csak akkor van szükség, ha valamelyik vízszinttartó kisebb vagy nagyobb mértékben szabályozhatatlanná válik, vagy olyan jelentős árhullám érkezik, amely magassága, a tározók megfelelő üzemeltetésére ellenére is, valahol veszélyesen megközelíti a töltés koronaszintjét. A szükséges kezelőszemélyzet és az üzem irányítása A szükséges műtárgyak és berendezések beépítése mellett a szükségtározónak, mint vízügyi létesítménynek, természetesen megfelelő kezelőszemélyzetre is szüksége van. E vonatkozásban pedig három igen lényeges körülményt kell külön is kiemelni.- Egyrészt — mint azt kimutattuk (Szigyártó 2008/a) — a szükségtározók igénybevételére általában csak igen ritkán kerül sor.- Másrészt, amikor viszont e tározókat árapasztás céljára használni kell, akkor igen jelentős érdekek fűződnek ahhoz, hogy minden berendezésük kifogástalanul működjék.- Végül, e tározók és műtárgyaik általában lakott területektől távol, tehát csaknem mindig elhagyott helyen kerülnek megépítésre, s így mai viszonyaink között számítani kell arra, hogy azokat majd kellő őrzés híján rendszeresen megrongálják. Mind ebből egyértelműen következik, hogy a tározók műtárgyait, azok berendezéseit, a kezeléséhez szükséges eszközöket olyan védelemmel kell ellátni, amely jogosulatlan beavatkozás esetén lehetővé teszi az illetékesek gyors és hatékony közbelépését. Emellett természetesen gondoskodni kell az üzemeltetéséhez, karbantartáshoz szükséges személyzetxö\, annak betanításáról és az üzemmel kapcsolatos tennivalóik rendszeres begyakoroltatásáról is. Az utóbbi célszerű megoldása pedig első sorban az lehet, hogy a személyzetnek az üzemeltetést, a vízszinttartást, veszélyt nem o- kozó kisebb árhullámok levonulását kihasználva tanítják meg, s ezeknek a tennivalóknak a rendszeres gyakorlását is ilyen körülmények között végzik. Végül e kérdéskörhöz tartozik a tározók üzemének az irányítása, amely, mint láttuk, normális vízszinttartó tízem esetén általában csak az árhullám levonulásának, a tározók rendeltetésszerű működésének a figyelemmel kisérésére korlátozódik. Nem felejtkezve el azonban arról, hogy a vezetésnek kell átgondolt módon intézkednie minden olyan esetben, amikor valamilyen hiba miatt vagy a rendkívül magas (igen kis valószínűséggel előfordúló) árhullám levonulása következtében, a vízszintek a tározók rendeltetésszerű működése ellenére kezdik veszélyesen megközelíteni a töltések koronaszintjét. Mivel pedig a váratlanul jelentkező veszély gyors elhárításának az igénye esetleg kellően meg nem alapozott intézkedésre vezethet, e veszélyhelyzetek előfordulásának a lehetőségét célszerű előre felmérni, s az ilyenkor szükségessé váló intézkedéseket célszerű (legalább nagyvonalakban) előre meghatározni. A tartandó vízszintmagasság ellenőrzése és módosítása A tervezés első lépése minden esetben a tartandó vízszint meghatározása, amely annak figyelembe vételén a- lapszik, hogy a vízszinttartó üzem során a tározó vízkivétele alatt kialakuló kvázipermanens vízszint az ottani folyószakasz kritikus szelvényében ne haladja meg az arra a szelvényre jellemző kritikus szintet (Szigyártó-Rátky 2015). Az, gondoljuk, nyilvánvaló, hogy magas árhullámok levonulásának idején (de elsősorban az első ilyen árhullám esetében) a tartandó vízszint így meghatározott magasságát a vízszint-tartással befolyásolt folyószakaszon, de különösen a tervezés során kritikusnak tekintett szelvényben, a vízszint-tartó üzem megindulása után folyamatosan ellenőrizni kell. Ennek eredményéről azt a vezetőt, aki a tartandó szint módosítására jogosult, rendszeresen tájékoztatni kell. Majd pedig e megfigyelésekre támaszkodva, a tartott szintet szükség szerint egy vagy két lépésben módosítva, úgy kell azt beállítani, hogy a vízszint magassága a vízszint-tartással befolyásolt szakaszon sehol se haladja meg a még eltűrhető magasságot. Mind ezeket szem előtt tartva végül arról sem szabad elfelejtkezni, hogy az árvédekezés során a folyó mentén előre nem látott veszélyes helyzetek is előállhatnak. így egyes szelvényekben a gát állékonyságának a rohamos csökkenése vagy egy gátszakadás miatt követelő igényként jelentkezhet az, hogy a tervezettnél jóval alacsonyabb szintet tartsanak, esetleg kivételesen a vízszinttartást szüntessék meg, s a szükségtározóba minél hamarabb annyi vizet vezessenek, amennyit csak lehet. A vízszinttartás tehát az üzemeltetés igen hasznos eszköze. Azonban ez sohasem helyettesítheti a védendő töltésszakaszok már megszokott, folyamatos felügyeletét, s a tapasztaltakból a szükséges következtetések levonását. Ugyancsak nem teszi feleslegessé azt a megfelelő jogkörrel rendelkező felsőbb irányítást sem, amelynek feladata most már kibővül a tartott szintek hatásának folyamatos ellenőrzésével, s az ellenőrzés tapasztalatainak a hasznosításával. A vízszinttartásos üzem gyakorlati kipróbálása Vízszinttartással, annak feltételeivel és lehetőségével Magyarországon, a vízügyi szakmán belül, a gyakorlatban viszonylag csak kevesen ismerkedhettek meg. Nálunk ugyanis az ilyen üzemmel majdnem kizárólag csak néhány öntöző-, vagy öntözővizet is szállító csatornát ü- zemeltettek, illetve üzemeltetnek. így az árvízvédelem területén a vízszint-tartó üzem lehetősége korábban fel sem merült, s nem csodálható, hogy az e szakterülettel foglakozó mérnökök körében a szükségtározók ilyen ü- zemeltetésének a megvalósíthatóságával kapcsolatban számtalan kétség merült fel. Ezért van tehát nagy jelen_________________HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95, ÉVF.l, SZ.
