Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 3. szám - Faludi Gábor - Szádeczky Attila: A „Nagy dunai árvíz ’’ - 50 éve történt
38 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. ÉVF. 3. SZ. „Duna” szállodában, négy iskolában, vidéken négy község általános iskolájában és lakóhajókon történt. Homokzsáktöltő állomások Baján, Karapancsán a Ri- ha-tónál, Nagybaracskán és Dunafalván voltak, ahol az elkészült anyagot csúszdákon lehetett vízi járműre rakni. A nagybaracskai töltőállomás napi kapacitása június 15. és 20. között 18-20.000 db volt. Három Vízügyi Igazgatóság mintegy ötven egységű géplánca által elvégzett földmunka mennyisége 375 ezer köbméter volt, amiből nyúlgátak és töltéserősítések készültek . A Dunán fellelhető összes vízijármüvet a dunai átkelő járatokkal egyetemben Szekszárd, Mohács és Baja térségben vonták össze, melyek közül a budapesti átkelőhajók a gemenci hullámtéri erdőben teljesítettek árvédelmi szolgálatot. A védekezés ideje alatt biztonsági okokból először a Mohácsi sziget déli, majd később északi része és a Baja, Ósükösd és Nemesnádudvar közötti terület került kiürítésre. A bajai védvonalakon lefolytatott sikeres árvédekezés műszaki fejlesztési szempontból igen jelentős eredményeket hozott, melyek a későbbiekben az árvédelem eszköztárának részévé váltak. Nagy jelentőségű volt az a tény, hogy a minden rendelkezésre álló élőerőt igénybe vevő védekezéssel párhuzamosan a magyar árvízvédekezés történetében először, itt, a Margitta-szigeti védvonalon alkalmaztak könnyű búvárokat nagy létszámban, itt történt meg először a műanyag fólia kiterjedt alkalmazása, valamint a védekezés ideje alatt itt alakították ki a szakemberek a nagy teljesítményű, szádfalmezőket egyszerre leverő úszóberendezések prototípusát is. Az elhúzódó árvíz teljes időszakában - amikor a gátszakadás veszélye mindenütt fenyegetett- meghatározó szerepe volt a szervezettségnek, a szakszerűségnek, felderítésnek, a megfigyelésnek, a hírszolgálatnak, a gyorsan mozgó alakulatoknak (beleértve a honvédség helikoptereit, a vízügyi szolgálat repülőgépeit) a vízi közlekedésnek és szállításnak, a munkaterület megvilágításának, összességében a technikát mozgató - összehangolt emberi tényezőnek. Az egész magyar Duna-szakaszon több mint egymillió köbméter földmunkával nagyrészt állandó jellegű müvek, lokalizáló és körtöltések épültek. Amikor a gyakori felhőszakadás feláztatta a töltéseket, vízi járművek százai szállították a követ és a homokzsákokat. A töltésszakadás veszélye nem csak az áradás, hanem ■még az apadás kezdeti időszakában is mindenütt fenyegetett. Az, hogy végül is szakadás nem volt, a szervezett védekezésen a védekező szakemberek, katonák és a lakosság szívós munkáján és emberi helytállásán múlott. Az ember és a természet erői közötti harcban sikerült úrrá lenni az áradó Dunán. A rendelkezésünkre álló adatok világosan mutatják, hogy az 1965. évi árhullám volt eddig a magyar Duna- szakaszon az egyik legmagasabb szinttel lefolyó és a leghosszabb ideig tartó jégmentes árvíz (Baján az eddigi legmagasabb jégmentes vízszint 2013. 06. 12.-én volt, 989 cm). Az árvíz elleni védekezés a Duna magyarországi szakaszán összességében sikeres volt. A Duna menti árterület 600 ezer holdját, az itt települt városokat, községeket, a sokmilliárdos gazdasági vagyont sikerült megmenteni az árvíz pusztító katasztrófájától. A vízügyi dolgozók, a hadsereg és a lakosság összefogása, az ország erőforrásainak gyors mozgósítása megakadályozta, hogy a Duna áttörje a gátakat, és mint a múltban annyiszor, óriási pusztítást okozzon. Ennek ellenére az árvízkár jelentős volt. A fakadó vizek a hullámtér 20 ezer hold szántóterületét borítottak el, és sok házat megrongáltak. Épületkárok főleg a mély fekvésű területeken keletkeztek. Az árvíz okozta sérült, kárt szenvedett 2600 épület helyreállítása az árvíz elvonulása után azonnal megkezdődött. Az ismétlődő és bármikor előfordulható nagy és veszélyes árvizek (1941,1956,1965) újból indokolták, hogy mindenekelőtt a Duna magyarországi alsó szakaszának bal-parti töltését kell magasítani és megerősíteni. A védvonalak fejlesztésének több évtizedes időszaka kezdődött. A bajai vízügyi kezelésben levő bal parti dunai töltésszakaszon mintegy ötmillió köbméter föld beépítésével a töltéskorona most már a mértékadó vízszint fölött minimum plusz egy méter magasságra épült ki, a korona szélessége pedig 45-60 méter közötti. így e korábban legveszélyeztetettebb folyamszakaszon a fővédvonal magassága, keresztmetszete, a rézsűk kiépítettsége ma már megfelelő, a gát szakadásának lehetősége a minimálisra csökkent. Az utóbbi évtizedekben az árvizek gyakorisága és az árvízszintek magassága egyaránt emelkedett. Ez természetes velejárója a civilizáció terjedésének és az azzal járó időjárási jelenségeknek, az erdők fokozatos kitermelésének és a mellékvízfolyások szabályozásának. Összeállításunk az OVH A nagy dunai árvíz (1966) című kiadványa a bajai VÍZIG könyvtári anyagának, személyes emlékeink és tapasztalataink alapján, valamint az ADUVÍZIG Foto-tárának felhasználásával készült. Baja, 2015. április 1965., the great flood on the Danube in 1965 Faludi, G. - Szádeczky, A.
