Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Komárom és Esztergom között Szlovákiával közös Duna szakaszon feltárt hévizek hidrogeokémiai összehasonlító vizsgálata
15 DOBOSL-SCHEUERGY^JComáromjisJiszte^^ trációban nem jelentkezik változás. így megállapítható, hogy a kút áramlási pályáinál a kitermelt hévíz vízminősége kiegyensúlyozott állapotú. A párkányi kútnál az irodalom 700,8 mg/1 mennyiségű összes sótartalmat közöl. Eszerint a melegebb vizű kút (6 °C) kisebb koncentrációjú, mert a két kútnál a különbség Í48,2 mg/1. Ez azt jelenti, hogy a párkányi kút áramlási pályái oldott sókban szegényebb vizet szállítanak a vízkivétel felé, mint az esztergomi. A kationoknál domináns a kalcium mindkét vízben alapvető egyezéssel, mert 109 mg/l-es esztergomi vízhez hasonló mennyiségű a párkányi 103,4 mg/1. A magnéziumban sem tapasztalható lényeges eltérés, mert az esztergomi 48,7 mg/1 mennyiséggel szemben a 41,3 mg/l-es párkányi adat áll. Kisebb koncentráció különbség tapasztalható a nátriumnál-káliumnál, mert az esztergomi víz gazdagabbnak mutatkozik, mint a párkányi. Az esztergomi vízben 38,5 mg/1 nátriumot, míg a párkányiban 18,8 mg/l-t mutatott ki az elemzés. Hasonló a helyzet a káliumnál is, mert 12,5 mg/l-rel szemben 5,2 mg/1 áll. Az anionok esetében a domináns összetevő a hidrogén-karbonát. Ennek mennyisége az esztergominál 487 mg/1, míg a párkányinál ehhez képest csökkent érték jelentkezik 378,2 mg/l-rel, így a különbség 109 mg/1 az esztergomi javára. A hévizekben a második leggyakoribb összetevő a szulfát. A párkányinál kimutatott meny- nyiség meghaladja az esztergomiét, mert 123,4 mg/1 szulfát áll szemben a 90,9 mg/l-rel, amely nem ítélhető jelentős mennyiségnek. A két víz klór tartalmában sincs alapvető lényegi eltérés. A fent leírtak alapján összefoglalóan megállapítható, hogy az esztergomi és a párkányi karsztos szubtermál víz között a kationokban és az anionokban lényeges eltérés nem mutatható ki, de a tapasztalt mennyiségi különbségek a helyi tényezőkre vezethetők vissza. Ezért jó megközelítéssel mondható ki, hogy ezen a részen a hidrodinamikai rendszer makroelemekben közel azonos összetételű. 4.3.2. A nyomelem vizsgálati eredmények összehasonlítása A hazai és a szlovákiai nyomelem vizsgálatok összehasonlító adataiból egyértelműen megállapítható volt, hogy a vizekben megegyező nyomelemek feldúsulása jelentkezik és ez hét (7) elemre terjed ki, amelyet a 4. táblázat tartalmaz. Az esztergomi víz vezető nyomelemeinek összege 2034 pg/1, míg a párkányié 3790 pg/l. Ebből megállapítható, hogy a párkányi víz jelentősen gazdagabb vezető nyomelemekben, mint az esztergomi. Ez a különbség 1756 pg/1, amely kb. 85 %-os növekménynek felel meg. Ebből azonnal látható, hogy még a makroele- meknél nem volt tapasztalható ilyen jelentős eltérés, e- zért arra lehetett következtetni, hogy az áramlási pályáikban nagyfokú egyezés valószínűsíthető, miközben a nyomelemekben a párkányi határozottan sokkal változatosabb és színesebb összetételre utal, mint ahogy ezt a makroelemekből következtetni lehetett. Az egyes vezető nyomelemekről az alábbi kiértékelést állítottuk össze: Stroncium. Mind a két vízben első domináns nyomelem a stroncium. Az esztergomi víz 971 pg/l-t tartalmaz, míg a párkányiban 1900 pg/1, azaz a két víz között a párkányi 929 pg/l-rel több stronciumot tartalmaz, amely 95 %-os nyomelem koncentráció növekedést jelez e hévíz javára. így levonható az a következtetés, hogy a párkányi víz az áramlási pályái mentén többlet stronciumot kap, amely az esztergomiból hiányzik. Fluor. A stroncium mellett a másik domináns elem a fluor, amely az esztergomi vízben 600 pg/1 mennyiségre dúsul fel. Ezzel szemben a párkányi víz már 1160 pg/l-t tartalmaz. A két víz közötti különbség 560 pg/1, amely közel 100 %-os növekményt jelent. Összefoglalóan megállapítható, hogy a karsztos hévizekben a stroncium a vezető domináns nyomelem, ezért a stronciumos karsztos hévizek nyomelem provinciába sorolhatók, amelyhez jelentős fluor koncentráció is kapcsolódik. A kísérő nyomelemek felsorolását és összehasonlításukat az alábbiakban közöljük: Lítium. Az esztergomi vízben 62,5 pg/l-t mutattak ki a vizsgálatok. Ezzel szemben lényeges feldúsulást mutat a párkányi vízben a 370 pg/1. Ez a növekmény, a 307,5 pg/1, ez kb. ötszörös dúsulást jelent a párkányi víz javára. Ebből következik, hogy a lítium gazdagodásának feltételei sokkal kedvezőbbek a párkányi vízben, mint az esztergomi áramlási pályák mentén. Bór. Ezt a nyomelemet az esztergomi karsztvízben 248 pg/l-ben állapították meg, míg a párkányiban ennél alacsonyabb 120 pg/1 értéket kaptak. Ez több mint 100 %-os dúsulást jelent. így az esztergomi hévízhez kapcsolódó áramlási pályák mentén a bornak kedvezőbbek a feldúsulási feltételei, mint a párkányiban. Bróm. Ez a halogén elem mindkét vízben aránylag kisebb mennyiséget képvisel. A közöttük kimutatható eloszlási eltérések a helyi tényezőkre vezethetők vissza és nagyobb mennyiségű feldúsulásra a karsztrendszeren belül korlátozottak a feltételek. Jód. A halogén elemeken belül a jód jelentkezik legkisebb mennyiséggel, a két vízben az esztergomi mutat kisebb feldúsulást a párkányihoz viszonyítva. Bárium. Ez az elem közel egyforma mennyiségben fordul elő 80-100 pg/1 körüli értékekkel. Ezért megállapítható, hogy a bárium nem mutat szélsőséges ingadozásokat a vizsgált hévizekben. A nyomelemek szempontjából megállapítható, hogy az esztergomi és párkányi víz között és az egyes e- lemekben határozott jelentős mennyiségi különbségek tapasztalhatók. Alapvetően a két domináns elemben (stroncium és fluor) és még a lítiumban van eltérés. Ezért rögzíthető, hogy a párkányi hévíz egyes vezető nyomelemekben gazdagabb, mint az esztergomi. 5. Összefoglalás és megállapítások 5.1. Az előző fejezetekben ismertettük a Duna jobb és bal partján vizsgált karsztos hévizek makro- és mikroelemeinek mennyiségi és eloszlási adottságait, majd pedig összehasonlítottuk a folyó két oldalán fúrt kutak hídroge- okémiai adottságait. Az összehasonlító vizsgálatok érdekes eredményeket szolgáltattak. Különleges összetételt tapasztaltunk a révkomáromi (Komárno) karsztos kút e- setében, amely nem csak a jobb parti komáromi kútétól tér el mind makro-, mind pedig nyomelem vonatkozásban, hanem a korábban (2012) vizsgált egész hévíz karsztrendszer eddigi hidrogeokémiai adottságaitól, mert egyes makroelemek és összetevők szempontjából olyan
