Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Komárom és Esztergom között Szlovákiával közös Duna szakaszon feltárt hévizek hidrogeokémiai összehasonlító vizsgálata
13 DOBOSL-SCHHUHRGY_AJComáro^ fig/1-ben határozták meg. így e hévíz igen gazdag stron- ciumban és jelentősen meghaladja a jobb parti kútét és ez a növekmény 3,5-szörös. A mennyiségi különbségből már látható, hogy a stroncium esetében is megállapítható a karsztos áramlási pályák menti gazdagodásból eredő genetikai különbségek. térképi számmintavételi hely vezető nyomelemek pg/1 vezető nyomelemek összege domináns nyomelemek összege kísérő nyomelemek összege domináns elemek %-os eloszlása domináns kísérő nyomelemek Sr F Li B Br I Ba Bg/l Bg/l Bg/l i Komárom 3265 1290 618,4 868 100 82 89,5 6308,9 4555 1753 72,2 2 Komárno 11 500 2000 2390 1930 3560 410 100 21 890 13 500 8390 61,9 3 Csokonai-forrás 600 600 65,1 107 92,6 13,7 82,2 1560,6 1200 360 76,9 4 Patince 800 540 420 187 100 40 100 2187 1340 847 61,2 5 Esztergom 971 600 62,5 248 63,4 10 79,4 2034 1571 463 77,2 6 Stúrovo 1900 1160 370 120 100 40 100 3790 3060 730 80,7 átlag 3182 1031 654 576 669 99,3 91,8 6295 4197 2030 71,7 Tirrén-tenger 9409 1400 136 4420 73 788 153 12,4 Fluor. A komáromi vízben a vizsgálatok szerint ez az elem dúsul fel a stroncium után másodikként 1290 pg/1 mennyiséggel. Ezzel ellentétben a komámoi vízben 2000 Hg/l-ben mutatták ki. Ezt a mennyiséget a lítium és a bróm is meghaladja, ezért eloszlási szempontból csak a negyedik helyet foglalja el (4. táblázat). A két hévíz között kimutatható mennyiségi különbség, illetve fluor növekmény kb. 60 %-os. Ebből megállapítható, hogy a komáromi vízben kimutatható fluor dominancia, Komámo esetében a kimutatott mennyiségi növekmény (710 pg/1) nem tekinthető jelentős eltérésnek. Bróm. A komámoi vízben a bróm 3560 fig/1 mennyiséggel a stroncium után a második domináns nyomelem. A komáromi hévízben pedig csak 100 pg/l-t állapított meg. Ezért a komámoi vízben kb. 35-szörös dúsulásban jelentkezik a komáromiéhoz viszonyítva. Ebből a relatíve nagymértékű bróm mennyiségből arra kell következtetni, hogy a karsztrendszeren belül a Duna bal parti részén olyan áramlási pályák alakultak ki, amelyek mentén a bróm ilyen mértékű feldúsulásának feltételei adottak. A karsztrendszer ezen a részén nátrium-kloridos víz beáramlás valószínűsíthető, figyelembe véve még a makroe- lemek közül a nátrium és a klorid feldúsulását is. így korlátozott kapcsolat alakult ki a víztartó karbonátos kőzetek alatti mélyebb helyzetű (3000-4000 m) idősebb (permotriász) evaporitos felhalmozódásokkal. Ez a kommunikáció biztosítja még a fekü irányából a jelentős szulfát növekedést is. Lítium. A vizsgált karsztos hévizekben a lítium is jelentős szerepet játszik, mert a komáromi vízben is 618,4 Hg/l-t mutattak ki és ez a mennyiség a vezető nyomelemek sorában a negyedik. Mennyiségi szempontból a ko- márnoi vízben a lítium is jelentősen feldúsul 2390 fig/1- re. így a két víz között a különbség 1782 fig/1 a bal part javára. Ez a koncentrációban mutatkozó többlet 2,7-sze- res, amely jelentős feldúsulásának minősíthető jelezve azt, hogy a komárnoi karsztos kőzettest vízkörforgalmában a lítiumnak gazdagodási feltételei is adottak az előzőekben tárgyalt nyomelemekhez hasonlóan. Ezekből a számadatokból az a következtetés vonható le, hogy a lítium feldúsulásának adottságai egybeesnek a már tárgyalt nyomelemekével. így a stronciummal, a fluorral, főleg pedig a brómmal. Miután a 4. táblázat szerint a tengervíz lítium tartalma kicsi, de az ismeretek szerint, amelyeket hazai és külföldi sós vizek nyomelem vizsgálataiból szereztünk, az evaporitokból származó vizekben minden esetben a lítium feldúsulása állapítható meg. Ezt tapasztaltuk többek között a sóshartyáni Jódaqua sós gyógyvízben is 2720 fig/l-rel, amely a tengervízhez viszonyítva 20-szoros koncentráció növekedést jelent. A komámoi vízben kimutatott 2390 fig/1 mennyiség pedig kb. 18-szorosa a tengernek (Dobos I.-Scheuer Gy. 2014). Bőr. Ez a nyomelem is jelentős mennyiséget képvisel a vizsgált karsztos hévizekben. A bór a 2012-ben megjelent kiadványunkban (Dobos I.-Scheuer Gy.-Kele S. 2012), amelyben részletesen foglalkoztunk a középhegység északkeleti szárnyán kialakult hévízrendszerrel a nyomelem vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a karsztos hévízrendszerben harmadik domináns nyomelem a bór és ezt a dúsulását jelzi a komáromi hévíz is a 868 jig/l-rel. A hévízrendszerben a legnagyobb bór mennyiséget a gödi hévízben mutatták ki 1359 pg/l-rel. A Duna bal parti hévízkútban viszont az egész rendszert meghaladó bór dúsulás 1930 jrg/1 koncentrációban jelentkezett. Ez az adat is bizonyítja, hogy a komámoi karsztos hévíz rendkívüli helyet foglal el a teljes hévizrend- szeren belül különleges hidrogeokémiai adottságai miatt, így a bór a Duna jobb és bal partján települt kutak között 1062 fig/l növekmény állapítható meg a bal part javára, amely annyit jelent, hogy a bór mennyisége ebben a vízben 1,2-szeresre gyarapodik. A tárgyhoz kapcsolódóan megjegyezzük, hogy egyes, hazai karsztvizekben jelentősen feldúsul a bór, így többek között a Zsóry-fördőnél, a bükkszéki és a mátrade- recskei vizekben, a Dunántúlon pedig Zalakaroson. A karsztos sós vizek is magas bórtartalmúak (Sárvár). Jód. A jód a vezető nyomelemek közé tartozik és e- zen belül a kísérő mikroelemek sorában szerepeltetjük a 4. táblázatban. A komáromi vízben 82 ^ig/l mennyiségben mutatható ki, míg a komámoiban már 410 jig/I-ben jelentkezett. Tehát e két víz között a különbség 328 ng/1, így kb. négyszer több jód van a komárnoiban. Ebből az valószínűsíthető, hogy az evaporitokból származtatható, mert a sós vizekkel kapcsolatos vizsgálataink (Dobos I.- Scheuer Gy. 2014) ezt mutatták ki. így a jód mennyisé
