Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)

2015 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Komárom és Esztergom között Szlovákiával közös Duna szakaszon feltárt hévizek hidrogeokémiai összehasonlító vizsgálata

12 A leírtak alapján a tárgyalt szubtermális víz a stronciumos vizek csoportjába tartozik jelentős fluor tartalommal és még számos nyomelem gazdagítja a víz nyomelem összetételét és növeli ezzel gyógyértékét. Az esztergomi és párkányi karsztos hévizek makro- és nyomelemeinek összehasonlításának megkönnyítése ér­dekében megszerkesztettük ezeknek grafikus és kördiag­ram ábráit (6/A. ábra, 6/B. ábra). 4. A Duna menti hazai és a szlovákiai szubtermális és karsztos hévizek hidrogeokémiai adottságaik ösz- szehasonlító vizsgálata A vizsgált karsztos hévizek makro- és mikroelemei­ben és egyéb fizikai tulajdonságaiban (pl. hőmérséklet) esetenként alapvető eltérések is tapasztalhatók, ezért a folyó két oldalán megközelítően egymással szembeni ku­takat hasonlítjuk össze hidrogeokémiai szempontból. 4.1. A komáromi és a komárnoi hévízkutak hidro­geokémiai összehasonlító vizsgálata (térképi szám 1, 2). 4.1.1. Makroelemek összehasonlítása A mellékelt 1. táblázat alapján szemléletesen látható és megállapítható, hogy a két karszt kút között a hidroge­okémiai adatokban lényegi különbségek vannak. Ez kez­dődik a hőmérséklettel, mert a hazai komáromi kút víz­hőmérséklete 62 °C, míg a 48,2 °C-os komárnoi alacso­nyabb kb. 14 °C-kal. Ezzel ellentétes az összes oldott só­tartalom, mert a komárnoi kúté 2765,5 mg/1, míg a ko­máromié csak 1250 mg/1. Ez annyit jelent, hogy 1515 mg/l-es különbség van a komárnoi kút javára és a növek­mény több mint 1,2 szeres. így rögzíthető, hogy a ko- mámoi kút áramlási pályái mentén is ásványosodásának feltételei sokkal jobbak, mint a hazai oldalon. Ez már jel­zi, hogy a komárnoi kút vízkörforgalma az egy közös rendszeren belüli adottságokon túlmenően olyan kedve­ző további adottságokkal rendelkezik, illetve e részen a rendszerben olyan áramlási pályák alakultak ki, amelyek oldott sókban gazdagabb vizet szállítanak. De a komáro­mi kútnál ezek a rendszerbeli feltételek hiányoznak. A két karsztos kút közötti különbségek természetesen a makro- és mikroelemekben is jelentkeznek, mert ezek­ben is jelentős feldúsulás mutatkozik a komárnoi kút ja­vára. A makro elegyrészek esetében a kationokon belül mind az alkáliakban, mind pedig a földfémekben egya­ránt a komárnoi kútnál tapasztalható a feldúsulás. A nát­riumnál a komáromi kút 142 mg/1 mennyisége a komár- noinál 273 mg/l-re növekedett, amely így meghaladja a 90 %-ot. A káliumnál a 14,1 mg/1 már 40,8 mg/l-re dú­sul fel. A földfémeknél is jelentős növekmények mutat­hatók ki. A kalcium 145 mg/1 mennyisége 382,7 mg/l-re ugrik fel, és ez 137,7 mg/1 növekedést mutat, amely megközelíti a 100 %-ot. A magnéziumnál is ilyen gaz­dagodás van, mert a 43,1 mg/l-es érték 93,4 mg/l-re mó­dosul, amely 50,3 mg/l-es többlet jelentkezik a komárnoi víznél, és ez a mennyiség több mint 100 %. A leírtakat összefoglalva megállapítható, hogy a komárnoi víz kati­onokban sokkal gazdagabb, mert a komáromi vízben 344,2 mg/1 a kation mennyisége, míg a komámoiban 789,9 mg/1. így a növekmény 445,7 mg/1 a komárnoi kút javára, amely 130 %-os különbözetet mutat. Az anionoknál is jelentős különbözet tapasztalható, mert a klorid 187 mg/l-ről 494,9 mg/l-re dúsul fel. Ezért a különbözet 307,9 mg/1, amely jelentősen meghaladja a 100 %-ot (161 %). A szulfát összetevő is 214 mg/l-ről 884.7 mg/l-re növekszik. Ezért a szulfátnál 670 mg/l-es gazdagodás mutatható ki és ez több mint háromszoros. A hidrogén-karbonát esetében pedig a 475 mg/1 csak 561.7 mg/l-re módosul. így a HC03-ban nem mutatható ki meghatározó változás. Az anionokban tapasztalható gazdagodás 876 mg/l-ről 1942 mg/l-re növekszik, amelyen belül alapvetően a ko- mámoi vízben mutatható ki a klorid és a szulfát gazda­godása. A makroelemek közötti összehasonlítás alapján az is megállapítható még, hogy a komáromi víz karsztos jelle­ge a komárnoi víznél eltolódik a kloridos-szulfátos víztí­pus irányába. így a földfémekben kimutatott növekmény nem a hidrogén-karbonáttal áll összefüggésbe, hanem fő­leg a szulfáttal hozható genetikai kapcsolatba, de a klorid és a nátrium növekedése is jelentős szerepet játszik a ko- mámoi víz összetételében. A két kútnál a makroelemek- ben kimutatott alapvető összetételi különbségek vízföld- tanilag arra utalnak, hogy az azonos karsztos hévízrend­szerhez tartozás mellett a Duna bal parti részen olyan rendszerbeli egyediségek jöttek létre, illetve alakultak ki, amelyeknek nincs kapcsolatuk a jobb parton létrejött á- ramlási pályákkal. Vagyis Komámo alatt a karsztos hé­vízrendszerben olyan mély áramlási pályák alakultak ki, amelyek összefüggésbe hozhatók az aktív szeizmotekto- nikai folyamatokkal. 4.1.2. Nyomelemek összehasonlító vizsgálata A nyomelem vizsgálatok azt igazolták, hogy a jelen­tős számú (30-19 db) nyomelem mennyiségi meghatáro­zása a hévíz-kutakhoz kapcsolódóan elégségesnek ítélhe­tő, mert az eredményekből egyértelműen kimutathatók az egyes elemek mennyiségi és eloszlási szempontú jel­lemzőik, amelyeken belül a két víz közötti különbségek hangsúlyozottan jelentkeznek. A komárnoi hévízben e- gyes elemek kiugróan magas mennyiséggel dúsulnak fel. A táblázathoz kapcsolódóan megjegyezzük, hogy eb­ben közöljük még a Tirrén-tenger és néhány vizsgált víz vezető nyomelemének összes mennyiségét és különböző csoportokba történő eloszlását. A komáromi és komárnoi hévíz összehasonlító nyom­elem adottsága (4. táblázat) alapján azonnal megállapít­ható, hogy a komárnoi hévíz lényegesen gazdagabb nyomelemekben, mert míg a komáromiban a vezető nyomelemek összege 6308,9 pg/1, addig a komámoié 21 890 pg/l-t ér el. Ez a mennyiségi különbség több mint 3,4-szeres, amely igen jelentős genetikai eltérésekre utal. így a makroelemekhez hasonlóan a Duna bal parti hévíz­kút nyomelemek szempontjából is messzemenően eltér a jobb parti adottságoktól, azaz a komáromi kút vize is gazdag nyomelemekben, de ezt a komárnoi nyomelemek dúsulása alapvetően meghaladja. Összehasonlítva a két kút egyes vezető nyomelemé­nek mennyiségi adottságait, elemenkénti bontásban az alábbiak állapíthatók meg: Stroncium. Ez az elem mindkét vízben első számú domináns vezető nyomelem. A komáromi vízben 3265 pg/l-ben határozták meg mennyiségét, amely kiemelkedő dúsulást mutat a többi vizsgált 30 elemhez viszonyítva. A komárnoi kútban a stroncium mennyiségét 11 500 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. ÉVF. 3. SZ.

Next

/
Thumbnails
Contents