Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Komárom és Esztergom között Szlovákiával közös Duna szakaszon feltárt hévizek hidrogeokémiai összehasonlító vizsgálata
12 A leírtak alapján a tárgyalt szubtermális víz a stronciumos vizek csoportjába tartozik jelentős fluor tartalommal és még számos nyomelem gazdagítja a víz nyomelem összetételét és növeli ezzel gyógyértékét. Az esztergomi és párkányi karsztos hévizek makro- és nyomelemeinek összehasonlításának megkönnyítése érdekében megszerkesztettük ezeknek grafikus és kördiagram ábráit (6/A. ábra, 6/B. ábra). 4. A Duna menti hazai és a szlovákiai szubtermális és karsztos hévizek hidrogeokémiai adottságaik ösz- szehasonlító vizsgálata A vizsgált karsztos hévizek makro- és mikroelemeiben és egyéb fizikai tulajdonságaiban (pl. hőmérséklet) esetenként alapvető eltérések is tapasztalhatók, ezért a folyó két oldalán megközelítően egymással szembeni kutakat hasonlítjuk össze hidrogeokémiai szempontból. 4.1. A komáromi és a komárnoi hévízkutak hidrogeokémiai összehasonlító vizsgálata (térképi szám 1, 2). 4.1.1. Makroelemek összehasonlítása A mellékelt 1. táblázat alapján szemléletesen látható és megállapítható, hogy a két karszt kút között a hidrogeokémiai adatokban lényegi különbségek vannak. Ez kezdődik a hőmérséklettel, mert a hazai komáromi kút vízhőmérséklete 62 °C, míg a 48,2 °C-os komárnoi alacsonyabb kb. 14 °C-kal. Ezzel ellentétes az összes oldott sótartalom, mert a komárnoi kúté 2765,5 mg/1, míg a komáromié csak 1250 mg/1. Ez annyit jelent, hogy 1515 mg/l-es különbség van a komárnoi kút javára és a növekmény több mint 1,2 szeres. így rögzíthető, hogy a ko- mámoi kút áramlási pályái mentén is ásványosodásának feltételei sokkal jobbak, mint a hazai oldalon. Ez már jelzi, hogy a komárnoi kút vízkörforgalma az egy közös rendszeren belüli adottságokon túlmenően olyan kedvező további adottságokkal rendelkezik, illetve e részen a rendszerben olyan áramlási pályák alakultak ki, amelyek oldott sókban gazdagabb vizet szállítanak. De a komáromi kútnál ezek a rendszerbeli feltételek hiányoznak. A két karsztos kút közötti különbségek természetesen a makro- és mikroelemekben is jelentkeznek, mert ezekben is jelentős feldúsulás mutatkozik a komárnoi kút javára. A makro elegyrészek esetében a kationokon belül mind az alkáliakban, mind pedig a földfémekben egyaránt a komárnoi kútnál tapasztalható a feldúsulás. A nátriumnál a komáromi kút 142 mg/1 mennyisége a komár- noinál 273 mg/l-re növekedett, amely így meghaladja a 90 %-ot. A káliumnál a 14,1 mg/1 már 40,8 mg/l-re dúsul fel. A földfémeknél is jelentős növekmények mutathatók ki. A kalcium 145 mg/1 mennyisége 382,7 mg/l-re ugrik fel, és ez 137,7 mg/1 növekedést mutat, amely megközelíti a 100 %-ot. A magnéziumnál is ilyen gazdagodás van, mert a 43,1 mg/l-es érték 93,4 mg/l-re módosul, amely 50,3 mg/l-es többlet jelentkezik a komárnoi víznél, és ez a mennyiség több mint 100 %. A leírtakat összefoglalva megállapítható, hogy a komárnoi víz kationokban sokkal gazdagabb, mert a komáromi vízben 344,2 mg/1 a kation mennyisége, míg a komámoiban 789,9 mg/1. így a növekmény 445,7 mg/1 a komárnoi kút javára, amely 130 %-os különbözetet mutat. Az anionoknál is jelentős különbözet tapasztalható, mert a klorid 187 mg/l-ről 494,9 mg/l-re dúsul fel. Ezért a különbözet 307,9 mg/1, amely jelentősen meghaladja a 100 %-ot (161 %). A szulfát összetevő is 214 mg/l-ről 884.7 mg/l-re növekszik. Ezért a szulfátnál 670 mg/l-es gazdagodás mutatható ki és ez több mint háromszoros. A hidrogén-karbonát esetében pedig a 475 mg/1 csak 561.7 mg/l-re módosul. így a HC03-ban nem mutatható ki meghatározó változás. Az anionokban tapasztalható gazdagodás 876 mg/l-ről 1942 mg/l-re növekszik, amelyen belül alapvetően a ko- mámoi vízben mutatható ki a klorid és a szulfát gazdagodása. A makroelemek közötti összehasonlítás alapján az is megállapítható még, hogy a komáromi víz karsztos jellege a komárnoi víznél eltolódik a kloridos-szulfátos víztípus irányába. így a földfémekben kimutatott növekmény nem a hidrogén-karbonáttal áll összefüggésbe, hanem főleg a szulfáttal hozható genetikai kapcsolatba, de a klorid és a nátrium növekedése is jelentős szerepet játszik a ko- mámoi víz összetételében. A két kútnál a makroelemek- ben kimutatott alapvető összetételi különbségek vízföld- tanilag arra utalnak, hogy az azonos karsztos hévízrendszerhez tartozás mellett a Duna bal parti részen olyan rendszerbeli egyediségek jöttek létre, illetve alakultak ki, amelyeknek nincs kapcsolatuk a jobb parton létrejött á- ramlási pályákkal. Vagyis Komámo alatt a karsztos hévízrendszerben olyan mély áramlási pályák alakultak ki, amelyek összefüggésbe hozhatók az aktív szeizmotekto- nikai folyamatokkal. 4.1.2. Nyomelemek összehasonlító vizsgálata A nyomelem vizsgálatok azt igazolták, hogy a jelentős számú (30-19 db) nyomelem mennyiségi meghatározása a hévíz-kutakhoz kapcsolódóan elégségesnek ítélhető, mert az eredményekből egyértelműen kimutathatók az egyes elemek mennyiségi és eloszlási szempontú jellemzőik, amelyeken belül a két víz közötti különbségek hangsúlyozottan jelentkeznek. A komárnoi hévízben e- gyes elemek kiugróan magas mennyiséggel dúsulnak fel. A táblázathoz kapcsolódóan megjegyezzük, hogy ebben közöljük még a Tirrén-tenger és néhány vizsgált víz vezető nyomelemének összes mennyiségét és különböző csoportokba történő eloszlását. A komáromi és komárnoi hévíz összehasonlító nyomelem adottsága (4. táblázat) alapján azonnal megállapítható, hogy a komárnoi hévíz lényegesen gazdagabb nyomelemekben, mert míg a komáromiban a vezető nyomelemek összege 6308,9 pg/1, addig a komámoié 21 890 pg/l-t ér el. Ez a mennyiségi különbség több mint 3,4-szeres, amely igen jelentős genetikai eltérésekre utal. így a makroelemekhez hasonlóan a Duna bal parti hévízkút nyomelemek szempontjából is messzemenően eltér a jobb parti adottságoktól, azaz a komáromi kút vize is gazdag nyomelemekben, de ezt a komárnoi nyomelemek dúsulása alapvetően meghaladja. Összehasonlítva a két kút egyes vezető nyomelemének mennyiségi adottságait, elemenkénti bontásban az alábbiak állapíthatók meg: Stroncium. Ez az elem mindkét vízben első számú domináns vezető nyomelem. A komáromi vízben 3265 pg/l-ben határozták meg mennyiségét, amely kiemelkedő dúsulást mutat a többi vizsgált 30 elemhez viszonyítva. A komárnoi kútban a stroncium mennyiségét 11 500 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. ÉVF. 3. SZ.
