Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)

2015 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Komárom és Esztergom között Szlovákiával közös Duna szakaszon feltárt hévizek hidrogeokémiai összehasonlító vizsgálata

9

DOBOSI^SCHEUERGY^JComárom^nísztei^

Az anionok közül a hidrogén-karbonát a domináns 461 mg/l-rel és 85,4 eé. %-kal. A szulfát 45,0 mg/l-t képvisel 10,6 eé. %-kal, míg a klorid alárendelt mennyiségű és 3,38 eé. %-ot ér el. Ezért a hidrogén-karbonát a fő típusjellemző, míg a másik két összetevő csak színesíti a víz kémiai adottságait.

A fent leírtak alapján megállapítható, hogy a Csoko- nai-forrás vize típusos szubtermális karsztvíz, azaz tisztán kalcium-magnézium hidrogén-karbonátos víztípusnak minősíthető.

A forrásból vett vízmintából 30 nyomelem meghatározására került sor. A kapott nyomelem-összetétel alapján mennyiségi viszonyaikból egyesek feldúsulása tapasztalható. E vízben a stroncium és fluor a domináns, míg a többi elemek kisebb mennyiséget érnek el.

A vizsgált nyomelemek az alábbi kategóriákba sorolhatók:

101-1000 pg/l közé esik a stroncium (660 pg/1), a fluor (660 pg/l) és a bór (107 pg/l),

11—100 fig/1 között helyezkedik el a lítium (65,1 ju.g/1), a bárium (89,5 pg/1), a bróm (92,6 pg/1) és a jód (13,2 pg/1),

1-10 pg/1 mennyiség közé sorolható a mangán, a rubidium, a cézium.

A kategorizált 10 elem mellett a többi 20 mennyiségileg már csak 1,0 pg/1 alatt voltak kimutathatók, így mennyiségük a hévízben csak igen korlátozott.

A leírtak alapján a szubtermális hévíz a stronciumos- fluoros nyomelem tartományba sorolható, amelyhez vezető nyomelemként kapcsolódik még a bór, a lítium, a bárium, a bróm és a jód.

3.2.2. A patincei karsztkút vízkémiai vizsgálatai

Miután a Duna bal parti patpusztai szubtermális források elapadtak, a hatvanas években közvetlenül a karsztra telepített mélyfúrással oldották meg a strand vízellátását.

A kútból termelt víz kémiai vizsgálata az alábbi eredményeket szolgáltatta a már korábban hivatkozott szlovák szakirodalom alapján:

A termelt víz 26,2 °C-os, pH-ja 6,9, összes oldott sótartalma 683 mg/l, és a szabad C02 mennyiségét 69,5 mg/l-ben adják meg.

A kationok közül domináns a kalcium 82,5 mg/l-rel, és 44,4 eé. %-kal, amelyhez a magnézium is társul 48,1 mg/l-rel és 42,6 eé. %-kal. A vízben a nátrium-kálium

27,1 mg/l-t és 11,7 eé. %-ot képviselve. Ezért a földfémek mennyiségei alapvető meghatározói a vízösszetételnek, míg az alkáliák csak színesítőként jellemezhetők.

Az anionok közül a hidrogén-karbonát az uralkodó 457,5 mg/l-rel és 82,4 eé. %-kal. A klorid mennyisége

24,7 mg/l, 7,6 eé. %-kal. A szulfát is a kloridhoz hasonlóan kisebb értéket képvisel 40,3 mg/l-rel és 8,2 eé. %- kai.

Összegezve a leírtakat megállapítható, hogy e víz is megegyezően a Csokonai-forrás összetételével tisztán kalcium-magnézium hidrogén-karbonátos szubtermális karsztvíznek minősíthető.

így mindkét víz az egyező hidrodinamikai rendszeren belül azonos, illetve olyan kőzettesthez kapcsolódik, a- melyen belül a makroelemek alapján megközelítően azonos vízösszetételű víz nyerhető.

A patincei kútnak 19 nyomelem vizsgálatán belül a vezető nyomelemek is mind meghatározásra kerültek, így a szubtermális víz nyomelem adottságai és típusa e- gyértelmüen meghatározható.

A közölt nyomelem mennyiségek alapján az alábbi kategorizálást végeztük el figyelembe véve, hogy 1000 pg/1 feletti értékek nem fordulnak elő:

99-1000 fig/1 között helyezkedik el a lítium (420 pg/1), a bór (187 pg/l), a stroncium (800 pg/1), a bárium (100 fig/1), a bróm (100 pg/1) és a fluor (540 ju.g/1). A felsorolásból látható, hogy ebbe a kategóriába tartozik a vezető nyomelemek jelentős része, amelyhez kapcsolódik még 40 pg/l-rel a jód is.

A többi nyomelem mennyiségi értékét a 2. táblázat tartalmazza.

A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a vízben domináns mennyiséget képvisel a stroncium (800 pg/1), majd ezt követi a fluor és a lítium 540-420 pg/l-rel. E- zek után a bór következik 187 pg/l-rel, majd a bárium, a bróm 100—100 pg/l-rel és végül a jód 40 pg/l-rel.

Ez a hét vezető nyomelem itt 2187 pg/l-t képvisel, míg a Csokonai-forrásban csak 1628 pg/l mennyiséget ér el. A vezető nyomelemek összehasonlításából megállapítható, hogy közöttük teljes egyezés mutatható ki kisebb -nagyobb mennyiségi eltéréssel.

Rögzíthető még, hogy e karsztos hévíz is a stronci- umos vizek típusába sorolható.

Összehasonlítás érdekében elkészítettük a két víz makroelemeinek grafikus és kördiagramos ábráját, és a vezető-nyomelemek feldolgozását (5/A. ábra, 5/B. ábra).

3.3. Esztergomnál a karsztos hévízrendszeren belül ennek dinamikus vízkészletét megcsapoló szubtermális hőmérsékletű források léptek a felszínre a Várhegy tövében jelentős nagyságú vízhozammal. E forrásokhoz kapcsolódva már a középkorban fejlett fürdőkultúra alakult ki, és ez az utóbbi évtizedekben a huszonegyedik század diktálta következményekhez igazodva fejlődött tovább. De már a múlt század elején, nagyrészt a felmerülő vízminőségi problémák miatt a vízadó repedezett karsztos kőzetből történő hévízkutas víztermelés kezdődött meg. A vízmintát a még napjainkban is üzemelő kútból vettük.

Esztergommal szemben a Duna bal partján épült ki Párkány város (Stúrovo), amely a török időkben játszott történelmi szerepet. Nagy Z. (2004) a várossal kapcsolatban könyvében megemlíti, hogy a feltörő meleg vizet tartalmazó iszapot gyógykezelésre használták, és az így szerzett tapasztalatokra támaszkodva karsztos hévízre telepített fúrt kút létesítésével épült ki a mai korszerű fürdő. A későbbiekben közölt vízanalízis is ebből a vízből történt.

A Duna bal és jobb partján feltárt hévizek vízkémiai vizsgálatait a 3. táblázatban közöljük.

3.3.1. Esztergomban a forrásterületen belül létesített fúrt kút vízvizsgálata az alábbi eredményeket szolgáltatta: A kút vizének hőmérséklete 28 °C, pH-ja 7,12 és az összes oldott sótartalma 849 mg/l.

A kationok közül a legnagyobb mennyiségben a kalciumot mutatták ki 109 mg/l-rel és 48,8 eé. %-kal. Ez u- tán a magnézium következik 48,7 mg/l-rel és 36,0 eé. %-kal. így a földfémek együttesen 84,8 eé. %-ot képvi