Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 1. szám - Petruska Fanni - Geda Orsolya - Resetár Anna - Ajtay Kitti: A lemna-minor, a Lemna trisulca és a Wolffia arrhiza tenyészetek cilindrospermopszinnal szembeni érzékenységének összehasonlító vizsgálata

PETRUSKA F. - GEDA O - RESETAR A. - AJTAY K.: A Lenma minor ... tenyészetek .. 77 kedett glutation-S-transzferáz és glutation-peroxidáz aktivi­tást mért. Vizsgálatunk célja az volt, hogy megismerjük a CYN hatására bekövetkező pigment-, fehérjetartalom, valamint peroxidáz enzim aktivitás változásokat. Eredményeink, kü­lönös tekintettel az oxidativ stresszenzimek közé tartozó pe- roxidázokra, a szakirodalomra nézve új adatokkal szolgál­hatnak. Anyag és módszer A vizsgálataink során használt Aphanizomenon ovalis- porum (Forti, ILC-164, a DE TTK. Növénytani Tanszék gyűjteményében BGSD-423) törzs az 1994. évi izraeli kin- neret-tavi toxikus vízvirágzásból származó CYN termelő i- zolátum (Banker et al. 1997, Vasas et al. 2002). Tenyészté­se kontrollált körülmények között Allen tápoldatban történt (Allen 1968, Vasas et al. 2004). A stacioner fázisban lévő tenyészet összegyűjtött és liofilizált sejttömegét Allen tápol­datban (Allen 1968) felszuszpendáltuk. A cianotoxin minél hatékonyabb feltárása érdekében a sejteket többszöri ismét­lésben lefagyasztottuk és 15-20 percig rázatva hagytuk fel­engedni, majd centrifugáltuk (13000xg, 10 perc) és az így kapott sejt- és törmelékmentes felülúszót használtuk a nyers kivonattal (megnevezése: „CYN tartalmú nyers kivonat”) történő kezelésekhez (Jámbrik 2009, 2010). A felülúszó C- YN tartalmát kapilláris elektroforézis módszerével határoz­tuk meg (Vasas et al. 2002, 2004). A kísérletekhez Lemna minor, Lemna trisulca és Wolffia arrhiza vízinövények te­nyészeteit használtuk. A növényanyagaink származási he­lyeit tekintve a Lemna minor tenyészetek a Kis-Balatonból, Csarodáról és Monostorpályiról származnak. A Wolffia ar­rhiza törzstenyészetekhez a növényegyedek a Kis-Balaton- ból, a Lemna trisulca növények Csarodáról származnak. Az axenikus tenyészetek előállításához a begyűjtött nö­vényeket hígitatlan háztartási hypo oldattal mostuk, majd st­eril desztillált vízzel kétszer leöblítettük, és MS (Murashige és Skoog 1962) tápoldatba tettük. Szükség esetén ezt a mű­veletet többször is elvégeztük, amíg az MS tápoldat már víztiszta maradt, baktériumok, gombák nem voltak kite- nyészthetők. Ezt követően a tenyészeteket fokozatosan Al­len tápoldatra (Allen 1968) szoktattuk. A növénytesztekhez 3ml-es steril Microtiter® lemezeket használtunk. A növények kiindulási száma: a Lemna minor esetében 6 levélszerü hajtás (2x3), a Lemna trisulca eseté­ben 3 hajtás (1x3) és a Wolffia arrhiza esetében 10 egyed volt. A kezelésekhez az Allen tápoldatokat a végtérfogat megtartásával CYN-t tartalmazó, nyers cianobaktérium ki­vonatokkal dúsítottuk (0, 0,1, 1, 10 pg CYN ml '' tápolda­tok). Az 5 napos kezelési idő optimálisnak bizonyult, mivel a kísérletekhez alkalmazott 3 ml-es tesztrendszerekben a 6- 8. napon nőtték be a növények a tápoldat felszínét, így a ko­lóniák nem gátolták egymás növekedését. A növények klorofill tartalmának meghatározását 80%- os acetonos kivonatban, Shimadzu UV/VIS 1601 típusú spektrofotométerrel végeztük (Szöllősi et al. 2010). A klo- rofill-a és -b koncentrációkat a Wellburn (1994) által aján­lott képletek szerint számoltuk. A növényekből fehérjekivonatokat készítettünk (Jámb­rik et al. 2010), melyek fehérjetartalmát Bradford (1976) módszerével határoztuk meg. A pirogallol peroxidáz aktivitások kimutatása natív poli- akrilamid géleken történt Harris és Hopkinson (1976) mód­szere szerint. A mintatartó helyekre egységnyi nedves tö- megnyi fehérje-kivonatokat vittünk fel. A gélek értékelése ImageJ® szoftver segítségével történt. Eredmények és megbeszélésük A kontroll Lemna minor növények nedves tömegre vo­natkozott klorofill-a tartalma 8,3-11,5 pg mg’1, míg klorofill -b tartalmuk 3,1-4,4 pg mg'1 értékek között változott. A C- YN tartalmú nyers kivonatok hatására a növényekben a pig­ment tartalom csökkenése jellemző, de a csökkenés nem li­neáris, és az izolátumok érzékenysége között is különbsé­gek mérhetők (l.A és B ábrák). 0,1 pg ml’1 CYN koncentrá­ciónál csökkent a klorofill-a és klorofill-b tartalom a Lemna minor izolátumokban. 1 pg ml’1 CYN tartalmú nyers kivo­nat hatására a monostorpályi Lemna-k kivételével a növé­nyek pigmenttartalma nem csökkent tovább, sőt megközelí­tette és a csarodai izolátumoknál kismértékben meg is ha­ladta a kontrollok értékeit. A növények klorofill tartalmának szignifikáns csökkenése csak 10 pg ml'1 CYN kezelésnél következett be (1.A és B ábrák). A Wolffia arrhiza és Lem­na trisulca esetében az egységnyi nedves tömegre vonat­koztatott klorofill tartalmak nagyon alacsonyak (Kl-a: 0,8± 0,075, ill. 1±0,08, a Kl-b: 0,27±0,024 és 0,5±0,03 pg mg’1). A pigment adatok alapján a L. trisulca növekedését 0,1-1 pg ml"1 CYN tartományban a nyers kivonat serkentette, gát­lást csak 10 pg ml'1 CYN tartalmú kivonat okozott (l.A-B ábrák). A W. arrhiza a pigment adatok alapján érzéke­nyebbnek mutatkozott, bár 0,1 pg ml'1 toxin koncentráció­nál a nyers kivonat még serkentő hatású volt, de >1 pg ml'1 CYN már a növények pigment tartalmának csökkenését o- kozta (l.A-B ábrák). Az általunk vizsgált CYN kezelt vízi­növények közül a klorofillok tartalmában a legnagyobb mértékű, 80±3%-os csökkenést a monostorpályi, míg a leg­kisebbet, 55±2%-ost, a kis-balatoni L. minor mutatta 10 pg ml'1 CYN koncentrációnál (1. ábra). A CYN kezelések klo­rofill tartalom csökkenést idézték elő Hydrilla verticillata növényekben, ami a fotoszintézis folyamatának zavarára u- talt (Kinnear et al. 2008). A CYN kezelt Lemna növények fehérjetartalma a kloro­fill tartalommal ellentétes változást mutatott (1. és 2. ábrák). 0,1 és 10 pg ml'1 CYN tartalmú kivonatok a növények fe­hérjetartalmának emelkedését okozták, míg az 1 pg ml'1 C- YN tartalmú kivonatokat tartalmazó tápoldatokban nevelt növények fehérjetartalma a kontroll növényekéhez hasonló értéket mutatott (2. ábra). Fehérjetartalmukat tekintve, közel azonos érzékenységet mutattak a különböző helyről gyűjtött Lemna minor növények. A Lemna trisulca esetében 0,1-1 pg ml'1 CYN tartalomnál a kontroliokénál kevesebb volt a kezelt növények fehérje tartalma, de 10 pg ml'1 CYN kon­centrációjú kivonatokban már a kontrollokhoz viszonyítva kétszeres fehérjetartalom mérhető. Ezzel ellentétes volt a Wolffia arrhiza fehérjetartalmának változása, amely 0,1-1 pg ml"1 CYN tartalomnál kis mértékben megnőtt, majd 10 pg ml'1 CYN hatására lecsökkent (2. ábra). Natív poliakrilamid géleken detektáltuk az Aphanizome­non ovalisporum CYN tartalmú nyers kivonatának hatásait a kis-balatoni, csarodai és monostorpályi Lemna minor, L. trisulca, illetve Wolffia arrhiza peroxidáz izoenzimeire (2­3. ábrák).

Next

/
Thumbnails
Contents