Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai
107 A hibrid dominanciájú busa állomány táplálkozása, növekedése és szaporodása a Balatonban Vitái Zoltán1, Boros Gergely1, Mozsár Attila2, Józsa Vilmos3, Borsodi Andrea4, Jáger Katalin4, László Kristóf4, Specziár András1 1 MTA ŐK Balatoni Limnológiai Intézet, 8237. Tihany Klebeisberg K. u. 3. 2Debreceni Egyetem TTK, 4032. Debrecen Egyetem tér 1. 3HaIászati és Öntözési Kutató Intézet, 5540. Szarvas Anna liget 8. 4ELTE Mikrobiológiai Tanszék, 1117. Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C Kivonat: 1. Munkánk során vizsgáltuk a balatoni, hibrid dominanciájú busaállományra jellemző táplálkozási szokásokat, az egyedek nőve kedésének ütemét, kondíciófaktorát, illetve az esetleges szaporodásra utaló jeleket. 2. Megállapítottuk, hogy a balatoni egyedek táplálékbázisát főként zooplankton és detritusz képezi. A táplálkozásban szerepe lehet továbbá a tápcsatornában előforduló baktériumközösségeknek is. 3. Jellemző a balatoni busákra, hogy nagy mennyiségben fogyasztanak szervetlen lebegő anyagot, melynek részaránya (száraz anyag tartalomban kifejezve) esetenként elérheti a 80%-ot is a béltartalomban. 4. A balatoni állomány növekedése kedvezőnek mondható más élőhelyek busaállományaival összehasonlítva, emellett kondíciófaktoruk is kiemelkedően magas. 5. A női ivarú egyedek petefészkében sikeres ívásra utaló nyomokat, ún. poszt-ovulációs sárgatesteket azonosítottunk. Ez azonban nem közvetlen bizonyíték a sikeres szaporodásra. A gonádok szövettani metszeteiben megjelenő nagy mennyiségű, kötőszövetes lerakódások és a gonado-szomatikus indexek éves alakulása az ívási folyamatban bekövetkező anomáliákra utalnak. Kulcsszavak: Hypophthalmichthys spp., hibrid, táplálék összetétel, szaporodás, mikrobiológia, növekedés. Bevezetés Az első fehér (Hypophthalmichthys molitrix) és pettyes busát (H. nobilis) tartalmazó halszállítmány 1963-ban érkezett Magyarországra (Pintér, 2002). 1973-ban az eutrofizá- ció elleni védekezés, és a halászati hozam növelése érdekében nagy mennyiségű busát telepítettek a Balatonba (Vi- rágh, 1995). Eleinte fehér,- és pettyes busát, majd, hogy elkerüljék a szaporodást, a két faj hibridjét telepítették. Utóbb kiderült, hogy ezek a hibridek számos halfaj hibridjével ellentétben fertilisek (Bakos, 1975). Mivel a busatelepítés hatására érdemi változás nem következett be a Balaton vízminőségében, illetve az állomány visszafogása nem volt megoldott, így 1983-ban a telepítéseket leállították. Az állomány biomasszája az akkor eutróf tóban gyorsan növekedett, és napjainkban is kiemelkedően magas. Egy 2008-as becslés szerint a Balatonban 4000-5000 tonna halászattal hasznosítható busa élhet, ami a tóban lévő teljes halbiomassza harmadának felel meg (Tátrai et al., 2009). Több szerző (pl. Williamson & Garvey, 2005; Cooke et ah, 2009) megállapította, hogy a busa fajok csökkentik az ökológiai stabilitást, így minden olyan ökoszisztémában, ahol nem tartoznak a halfauna őshonos tagjai közé, jelenlétük kockázatot jelent. A balatoni, napjainkban jellemzően hibrid egyedek- ből álló busaállományáról kevés ismerettel rendelkeztünk, így kutatásaink célja, hogy pontosabb képet kapjunk a betelepített, szűrő táplálkozást! busa fajok ökológiai szerepéről. Anyag és módszer A minta,- és adatgyűjtés 2011 tavaszi-őszi és 2013 tavaszi időszaka alatt zajlott a Balaton keleti medencéjében. Vizsgáltuk a tóvíz lebegőanyag tartalmát, a Secchi-átlátszó- ságot, illetve a klorofill-o koncentrációt. A vizsgált busa e- gyedeket a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. által kihelyezett, méret-szelektív kopoltyúhálós fogásából véletlenszerűen gyűjtöttük. Összesen 86 egyedet vizsgáltunk, amelyek teljes testhossza 90-135 cm, tömege 11-35 kg, kora 9- 17 év között változott. A táplálkozás vizsgálatához kipreparáltuk az egyedek tápcsatornáját, amelynek különböző szakaszaiból béltartalmat gyűjtöttünk. Mikroszkópos vizsgálatokkal megállapítottuk a táplálékban található fito,- és zooplankton mennyiségét, faji összetételét. Meghatároztuk továbbá a táplálékra jellemző szervetlen anyag tartalmat, 550°C-on való izzítás- sal. 2011 szeptemberében három kiválasztott busa elő-, közép-, és utóbeléből származó béltartalom mintájában vizsgáltuk a bélben található baktériumközösségeket, tenyészté- ses és tenyésztéstől független módszerekkel. A tenyésztéstől független vizsgálatokhoz közvetlenül a béltartalomból vontunk ki közösségi DNS-t, a baktériumközösségek szerkezetét DGGE-vel hasonlítottuk össze, majd a domináns ta- xonokra jellemző DNS-csíkokat Sanger-féle módszerrel szekvenáltuk (László et al, in press). Az egyedek növekedését a pikkelyek évgyűrűinek segítségével becsültük von Bertalanffy (1957) képletét alkalmazva: Lt = L„[l-e'k(t't0)], ahol az L, a teljes testhossz (mm), az Lx az aszimptotikus testhossz (mm), a k a növekedési együttható, t az életkor (év), a to a növekedési görbe kezdete. A halak kondícióját a Fulton féle kondíciófaktor (K) segítségével jellemeztük (Nash et ah, 2006): W K = 10Q ahol W a teljes testtömeget (g) és a SL a standard testhosszt (cm) jelenti. A busa fajok Balatonban történő esetleges szaporodásának vizsgálatához meghatároztuk az ikrás egyedek gonado- szomatikus indexét (GSI), ami az ivartermékeknek a teljes testtömeghez viszonyított arányát fejezi ki: CsSí i m w »100 ahol a Wj az ivartermék tömege (g), a W pedig a hal tömege (g)A szövettani vizsgálatokhoz a petefészkek eltérő szakaszaiból kipreparált ikra mintákat Bouin oldatban tartósítottuk, amelyet 24 óra elteltével 70%-os etilalkoholra cseréltük és ebben tároltuk a mintákat a feldolgozásig. A paraffinba ágyazott szövettani mintákat 5-6 pm vastagságú szeletekre metszettük, majd hematoxilin eozinnal festettük (Zawistow- ski 1986, Demska-Zakes, modifikációjával). Eredmények és értékelés Táplálkozás A balatoni, hibrid dominanciájú busaállomány fitoplank- ton fogyasztása követi a tóban bekövetkező trofitási változásokat (a klorofill-a értéke 1,54-6,2 pg L1 között változott
