Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai
102 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 5-6. SZ. vontuk bele. Majd „manual stepwise selection”-nal választottuk ki a szignifikáns változókat. Az elemzéseket R szoftverrel végeztük (R Development Core Team 2009), a “vegan” (Oksanen et al. 2012) és “mgcv” program csomagot (a GAM illesztésekhez; Wood 2011) használva. Eredmények és megbeszélésük A tavaszi minták kerekesféreg-faj számával az összes lebegőanyag-tartalom (p<0,001) és a vezetőképesség (p< 0,001) mutatott (R2=0,3853) szignifikáns kapcsolatot a többszörös lineáris regresszió eredményeként. A nyári minták esetében a kerekesféreg-faj számával az összes lebegőanyag-tartalom (p<0,001), a vízmélység (p=0,02) és a kisrákok denzitása (p=0,02) mutatkoztak szignifikánsnak (R2=0,3933). Tavaszi minták alapján a Rotifera közösség denzitásá- val szignifikáns negatív kapcsolat volt jellemző (R2= 0,221) a vízmélység (p=0,012), a vezetőképesség (p=- 0,006) és a lebegőanyag-tartalom (p=0,005) esetében. A nyári együttest a vezetőképesség (p=0,04) és a kisrák denzitás (p<0,01) befolyásolta szignifikánsan negatívan. Várakozásunkkal ellentétben a sótartalomra utaló ve- zetőképességi érték nem minden esetben meghatározó a kerekesféreg-együttesre nézve. Megállapítottuk, hogy az összes lebegőanyag-tartalom (TSS) mennyisége határozza meg leginkább az együttest, negatív hatást gyakorolva a fajszámra és a denzitásra is. Ismert, hogy szikesekben a lebegőanyagok koncentrációja szignifikáns pozitív ösz- szefüggést mutat a partikulált szerves szénnel (POC). A- zonban az összes szerves szénnek (TOC) ez az összetevő általában csak a 10-30 %-át adja, nagyobb része oldott szerves szén (DOC) (V. Balogh et al. 2010). A fehér vizű szikeseknél a színt adó lebegőanyag-tartalom kis része (2 %) bizonyult szervesnek. A nagy mennyiségű szervetlen lebegőanyag tartalmú környezet kedvezőtlen lehet a zoo- plankton-együttesre nézve, de hatása a kerekesféreg-együttesre önmagában nem hátrányos. Kirk (1991) laboratóriumi vizsgálatával kimutatta, hogy a szervetlen lebegő szemcsék (agyag, iszap) elsősorban az ágascsápú rákokra, a felkeveredő hordalék a kompetítorokra (Cladocera) és a predátorokra (pl :Copepoda) lehetnek kedvezőtlenebb hatással, ezáltal közvetve kedvezhet a kerekesférgeknek. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy nem a nagy lebegőanyag-tartalom befolyásolja közvetlenül negatívan a kerekesférgek faj számát és denzitását. A szikes tavakban élő algák táplálékforrást jelenthetnének a kerekesférgeknek, azonban az a-klorofill-koncentrációval nem mutattunk ki pozitív össszefiiggést, így feltételezhető, hogy hetereotróf szervezeteket, szerves lebegő-anyagot is nagy mennyiségben fogyasztanak. Az abiotikus tényezők mellett valószínűsíthető a biotikus tényezők nagy szerepe, hiszen a kerekesférgek és a kisrákok denzitása között, a nyári időszakban szignifikánsan negatív kapcsolatot mutattunk ki. A vezetőképesség meghatározónak bizonyult a fajszám és denzitás tekintetében is. Bár szerepe a kora nyári időszak fajszámra gyakorolt hatásának vizsgálatában nem bizonyult szignifikánsnak. Igazolt, hogy amikor az egyes kerekesféreg-fajok a fajoknál, melyeknek a sótartomány változással szembeni toleranciáját meghaladja a környezet sótartalma, a kedvezőtlen hatásra először a termékenység csökkenése a válasz (Aranovich és Spektoro- va 1974), mely maga után vonja az adott faj alacsonyabb denzitását a következő generációkban (Miracle és Serra 1989). A kerekesférgek két funkcionális csoportjára ható biotikus és abiotikus környezeti tényezők közül a mikrofá- gok esetében az a-klorofill-koncentráció negatív és a Cladocera biomassza pozitív kapcsolata bizonyult szignifikánsnak. Ez ellentétes az irodalomban általános pozitív összefüggésként elfogadottakkal. Az a-klorofillal való negatív összefüggés utalhat arra, hogy a tavak tápanyag bázisából a mikrofágok számára nem az algák az elsődlegesek. A kerekesférgek részére táplálékul szolgálhatnak egysejtűek, baktériumok, szerves lebegőanyag (Koste 1978). Elképzelhető, hogy a Cladocera fajokkal való pozitív kapcsolat is arra utal, hogy a más tavakban tapasztalt kompetíció (Wallace et al. 2006) a vizsgált szikesekben fennálló bőséges táplálék kínálat miatt itt nem érvényesül. A funkcionális csoportokra ható tényezők vizsgálata is ezt látszik erősíteni. A többszörös lineáris regresszió eredményeként (R2=0,1548) két marginálisan szignifikáns tényező volt, mely a mikrofágok biomasszájával kapcsolatban összefüggést mutatott, az a-klorofill-kon- centráció negatív (p=0,92), a Cladocera biomasza pedig pozitív (p=0,071) kapcsolatra utal. A „manual stepwise selection” után a Cladocera maradt szignifikáns tényező (p=0,020; R2=0,0769). A ragadozók esetében a többszörös lineáris regresszió eredménye (R2=0,3322) szerint: marginális szignifikáns negatív kapcsolat áll fenn az a- klorofill-koncentrációval (p=0,0748) és gyengén szignifikáns a Secchi-átlátszósággal (p=0,048). A „manual stepwise selection”-t követően (R2=0,2604) az a-kloro- fill-koncentráció (p=0,017) és a Secchi átlátszóság (p= 0,019) bizonyult szignifikáns negatív tényezőnek. A Co- pepoda-k biomasszájával kapcsolatban marginális negatív összefüggést találtunk (p= 0,05). Számos Copepoda fajról ismert, hogy életciklusában részben, vagy teljesen „ragadozó”-ja a kerekesféreg-együttesnek (Brandi 2005, Green 1995. A vizsgált szikes tavakban a zooplankton e- gyüttesre legtöbbször nagy Copepoda denzitás volt jellemző, így valószínű, hogy ezért szorultak ki a Rotifera fajok az állományból. Köszönetnyilvánítás A terepi gyűjtésekben nyújtott segítségért köszönet illeti a részt vevő Nemzeti Park Igazgatóságokat (DINPI, FHNPI, HNPI, KMNPI, K- NPI) és munkatársait, valamint a Hortobágyi Természetvédelmi Egyesületet. Köszönjük, hogy Magyarországról: Ecsedi Zoltán, Pellinger Attila, Präger Anna, Ausztriából: Alois Herzig, Richard Haider, Rudolf Schalli, Szerbiából: Szőnyi László, Bitó Ottó, Ágoston Attila, Szekeres Ottó, Szabados Klára, Galambos László segítették a mintavételeket, Németh Balázsnak a nélkülözhetetlen labormunkát. A vizsgálatok a LI- FE07NAT/H/000324 és a NKHT-NIH 80140 pályázatok anyagi támogatásával készültek el. Irodalom Aranovich, T.M., Spektorova, L.V. (1974) Survival and fecundity of Brachionus calyciflorus in water of different salinities. - Hydro- biological Journal 10: 71-74. Boros E., BÍRÓ Cs. (1999) A Duna-Tisza közi szikes tavak ökológiai állapotváltozásai a XVIII-XX. századokban. - Acta biologica deb- recina, Supplementum oecologica hungarica 9: 81-105. BOROS E., Vörös L. (2010) A magyarországi szikes tavak sótartalma és ionösszetétele. - Acta biologica debrecina, Supplementum oecologica hungarica 22: 37-51.
