Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai

90

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 5-6. SZ.

A Malom-Tisza holtág epi- és metalimnetikus fitoplanktonjának vertikális mintázata (2007-2009)

T-Krasznai Enikő1, Abonyi András2, Görgényi Judit3, Török Péter4

'Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 4025 Debrecen, Hatvan u.

2Biolóógia Intézeti Tanszék és MTA-PE Limnoökológiai Kutatócsoport, 8200. Veszprém, Egyetem u. 10.

3MTA, ÖKBLI, Tisza-kutató Osztály, 4026 Debrecen, Bem tér 18/c.

4MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1.

Kivonat: A Malom-Tisza holtág nyári epi- és metalimnetikus fitoplanktonjának vertikális eloszlását vizsgáltuk a 2007-2009 időszakban. Összesen 266 fajt azonosítottunk (6 anaerob baktérium, 35 cianobaktérium, 225 eukarióta alga). Néhány ritka alga faj, úgy minta a Gonyo- stomum semen, Aphanocapsa parasitica, vagy a Cystodinium cornifax is előfordult mintáinkban. Míg mindhárom év tavaszán a Chlo- rococcales és Bacillariophyceae fajok domináltak, addig a késő nyári epilimnetikus fitoplankton különbségeket mutatott. 2007-ben a cianobaktérium mellett a Dinophyceae dominált, addig 2008 és 2009-ben eltérő összetételű cianobaktériumok mellett szubdomináns csoportként előbb a Raphidophyceae (2008), majd Desmidiales (2009) fajok mennyisége volt jelentős. Mind a három évben a meta- limnion alján a Thiopedia rosea bíbor kénbaktérium dominált. Ennek megfelelően, amíg 2007 és 2009-ben két biomassza csúcs is kialakult a fitoplankton vertikális eloszlásában, addig a 2008-as évben csak egy kisebb csúcsot tapasztaltunk. Eredményeinkből megállapítható, hogy rétegződő állóvizeink esetében az évek közötti vízoszlop stabilitás változása meghatározhatja a fitoplankton vertikális mintázatát, valamint annak fajösszetételét és diverzitását.

Kulcsszavak: funkcionálisan mély tavak, rétegződés, sekély állóvíz, vízminőség, diverzitás.

Bevezetes

Magyarországon több olyan holtág, holtmeder is található, melyek természetvédelmi értéke kiemelkedő (pl. Boroszlókerti-Holt-Tisza, Remetezugi Holt-Tisza, Apátszögi Holt-Tisza, Marótzugi Holt-Tisza, Duna gemenci térsége), ennek megfelelően számos tanulmány részletesen is foglalkozik velük (Braun és mtsai. 2000, Dévai és mtsai. 1999, Kiss 2005).

Egy ilyen, természetvédelmi szempontból jelentős, rendszeresen vizsgált holtág a Malom-Tisza holtág is. A Tiszadob község határában fekvő Malom-Tisza hidro- morfológiai sajátságairól, flórájáról, illetve természeti értékeiről több tanulmány is beszámolt (Borics és mtsai. 2011, Krasznai és mtsai. 2008, 2009, 2010, Abonyi és mtsai 2009).

Hazánkban viszonylag kevés azon vizsgálatok száma, melyek e sekély állóvizeink fitoplanktonjának hosszabb távú eredményeit mutatja be. Ennek megfelelően, jelen vizsgálataink során arra keressük a választ, hogy milyen módon alakul a Malom-Tisza fitoplanktonjának nyári vertikális mintázata, fajösszetétele és diverzitása 2007- 2009 között.

Anyag és módszer

A fitoplankton mintákat a három év során májustól szeptemberig, havi gyakorisággal gyűjtöttük a holtág legmélyebb pontján (É48°0ri4”, K21011’27”). A mintavételi pont maximális mélysége 8 méter, azonban csak az epilimnion, valamint a metalimnion változásait mutatjuk be. A mintavétel Ruttner-típusú (HYDRO-BIOS) mintavevővel történt, ahol a mintavételi rétegköz minden esetben 1 m volt. A mintákat Lugol-oldattal a helyszínen tartósítottuk és Leica fordított mikroszkóppal 100-630x nagyításon, Utermöhl (1958) módszerével vizsgáltuk. A biomasszát az algákhoz leginkább hasonló geometrikus alakból számítottuk (Hillebrand et al. 1999).

A vizsgált évek abiotikus változóit és termális rétegződését T-Krasznai és mtsai (2013a) mutatta be, így ezen eredményekre itt nem térünk ki.

A fitoplankton diverzitását Shannon diverzitás alapján, a biomassza eloszlásból határoztuk meg. A fitoplankton biomassza és diverzitás kapcsolatát Spearman rangkorreláció segítségével elemeztük ki. Az eredmények grafikus ábrázolásához a Surfer 9 programot használtuk.

Eredmények

A három év alatt összesen 266 fajt határoztunk meg, melyből 6 anaerob baktérium, 35 cianobaktérium, és 225 eukarióta alga. Az eukarióta algák között a Chlorococca- les (86 faj), a Bacillariophyceae (30 faj) és az euglenofi- tonok (24 faj) egyedei voltak dominánsak. Mintáinkban néhány ritka faj, úgymint a Gonyostomum latum, G. semen, Euastrum denticulatum, Aphanocapsa parasitica, Cystodinium comifax is meghatározásra került.

Mindhárom vizsgálati év kora nyárán a Chlorococca- les és Bacillariophyceae fajok domináltak, míg késő nyáron fokozatosan a cianobaktériumok váltak meghatározóvá a vízoszlopban, azonban eltérő domináns fajokkal a három évben. Míg 2007-ben a felsőbb rétegekben (l-2m) a cianobaktériumok (Limnohtrix redekei, Aphanizome- non ssp.) mellett a dinoflagelláták (Peridinium gatunen- se) domináltak, addig 2008-ban a cianobaktériumok más fajai (Planktolyngbya limnetica, Pseudanabaena limneti- ca, Aphanizomenon ssp.) mellett a Raphidophyceae (Gonyostomum semeri) csoport volt meghatározó. 2009-ben az előző évhez hasonló cianobaktérium fajok (Planktolyngbya limnetica, Pseudanabaena limnetica, Aphanizomenon ssp.) domináltak, azonban ebben az évben a kovaalgák (Cyclotella ssp., Fragilaria ssp.), a desmidiale- sek (Mougeotia sp., Staurastrum tetracerum) és a Chry- sophyceae (Chromulina ssp.) csoportok aránya volt még jelentős. Mindhárom vizsgált évben, 4 méteren igen nagy számban volt jelen a Thiopedia rosea bíbor kénbaktérium.

Az összbiomassza értékek igen tág határok között változtak (1,48-164,6 mg L'1, 1. ábra). A 2007 és 2009 é- vekben jóval magasabb átlagos biomassza értékeket voltak jellemzőek, amikor mind a felső 1, mind a mélységi 4 méteren is kialakult egy-egy biomassza csúcs. A 2009. évben tapasztalt mélységi biomassza maximumot (július,

164,6 mg L1) elsősorban a Thiopedia rosea okozta (99,3 6 mg L'1).

A holtág fitoplanktonjának biomassza alapú diverzitását a 2. ábra mutatja be. Míg 2007-ben és 2008-ban késő tavasszal (május) tapasztaltuk a legmagasabb diverzitást (3,0-3,4), addig 2009-ben kora nyáron (június, 3,1). Azonosság volt, hogy minden évben nyár közepére (júliusaugusztus) csökkent a minimumára a diverzitás (1,4-