Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai
60 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 5-6. SZ. Az a-klorofill tartalmat Wetzel és Likens (2000) által javasolt módszer alapján határoztuk meg. A fotoszintetikus paramétereket (maximális fotoszintetikus aktivitást, Pmax; fényhasznosítási tényező, a; fénygátlási paraméter, ß) Platt és munkatársai (1980) által leírt összefüggés a- lapján számoltuk ki, melyhez a GraFit szoftver 7.0.3 (Leatherbarrow, 1989-1992, Erithacus Software Ltd.) verzióját használtuk. A fényadaptációs paraméter (Ik) értékét a maximális fotoszintetikus aktivitás és a fényhasznosítási tényező hányadosa adta meg. R statisztikai program (R 2.11.0; R Development Core Team, 2010) segítségével határoztuk meg a Spear- mann-rangkorreláció p és r értékeit. Eredmények és értékelés Maximális fotoszintézis A Nitzschia supralitorea fotoszintézise S042' koncentrációtól függetlenül minden kísérleti variánsban 30 és 35 °C-on érte el a maximális értékét (7. ábra). További hőmérséklet emelés hatására 40 °C-on a fotoszintézise erőteljes csökkenést mutatott. 1. ábra: A Nitzschia supralitorea fotoszintézisének hőmérséklet függése eltérő SOkoncentrációjú tápol dótokban A Spearmann-rang korreláció is alátámasztotta a szoros kapcsolatot a két paraméter között (7. táblázat), miszerint a szulfát ion nélküli tápoldat kivételével (r =0,86) minden esetben az r értéke nagyobb volt, mint 0,93. 1. táblázat: Az inkubációs hőmérséklet és a Nitzschia supralitorea fotoszintézisének maximális értéke (Pmax) között mért Spearman-rang korreláció és azok valószínűségi szintjei soA (mg/1) 0 50 600 1200 1800 2500 r 0.86 0.93 0.93 0.96 0.96 0.93 ______E______ 0.024 0.007 0.007 0.003 0.003 0.007 A szulfát koncentráció hatását tekintve a Nitzschia supralitorea legnagyobb fotoszintetikus aktivitása a legtöményebb változatban, a 2500 mg l"1 S042'-t tartalmazó tápoldatban volt 5 és 35°C közötti hőmérséklet-tartományban (7. ábra), amelynek maximális értékei a következőknek adódtak: Pmax= 6,35; 5,18; 6,93; 11,29; 22,57; 29,01; 22,01 pg C pg'1 Chl-a h"1 a növekvő hőmérséklettel. Fény adaptációs paraméter Az Ik és hőmérséklet között is erős pozitív korrelációt kaptunk (r > 0,90). Alacsony hőmérsékleten (< 30 °C) kevesebb, mint 80 pmol m'2 s1 megvilágításon már elérte a Nitzschia supralitorea fotoszintézise a fénytelített szakaszt, míg 30 és 35°C-on ez 130-150 pmol nf2 s"1 megvilágításon történt meg (2. táblázat). Hasonlóan a Pmax-hoz az Ik is erőteljes visszaesést mutat 40°C-nál. Azokban a tápoldatokban, amelyekben a szulfátion tartalom nagyobb volt, mint 600 mg l'1, ez a csökkenés meghaladta az 50 %-ot. A fényadatptációs paraméter változásának trendje független volt a különböző szulfát koncentrációjú/ vezetőképességű tápoldatoktól. 2. táblázat: A Nitzschia supralitorea fotoszintézisének fényadaptációs paramétere (Ik, pmol m'2 s'1) növekvő hőmérsékleten, különböző S042' töménységű tápoldatokban sof' (mg r') 5 °C 10 °C 15 °C 20 °C 25 °C 30 °C 35 °C 40 °C 0 15 23 21 69 81 157 122 94 50 9 14 25 61 80 154 119 82 600 6 14 34 65 84 166 174 92 1200 4 18 39 39 75 93 98 59 1800 2 24 41 61 86 123 138 53 2500 29 9 24 54 83 165 149 37 Fénygátlás Az esetek 25%-ban nem történt fénygátlás (ß=0). A szulfátion nélküli tápoldatban 15°C alatt, 50 mg/1 koncentrációjú közegben 20°C alatt, 1200 mg/1 koncentráció esetében 20-30°C között, 1800 mg/l-es oldatban 5°C és 20-25°C-on, míg a legtöményebb (2500 mg l"1) és a 600 m f1 tartalmú tápoldatban nem volt fénygátlás. Az alacsonyabb hőmérsékleten (< 20°C) az alacsonyabb, míg a magasabb hőmérsékleteken (> 20°C) a magasabb szulfáttartalmú tápoldatokban jelentkezett fénygátlás. A terepi, ökológiai vizsgálatok eredményei (Stenger- Kovács és mtsai, submitted) azt mutatták, hogy a Nitzschia supralitorea faj a magas szulfátion tartalmú szikes tavakban domináns. Vizsgálatunk alapján ténylegesen elmondható, hogy a Nitzschia supralitorea a nagyobb szulfát koncentrációjú vizekben nagyobb fotoszintetikus aktivitást mutatott. A terepi mérések során tapasztalt legnagyobb hőmérsékleti értékek nyáron 35-36°C-nak adódtak (Stenger-Kovács és mtsai, submitted), e körüli hőmérsékleten a faj a legnagyobb Pmax értékeket mutatta. I- lyen hőmérsékleten a faj magasabb fényintenzitásnál éri el a maximális fotoszintetikus aktivitását, mely megfelel a terepen tapasztaltakkal. Nyáron ugyanis a szikes tavak átlátszósága nőtt a besugárzás intenzitásával együtt. A klímaváltozás miatt prognosztizált hőmérséklet növekedésével (Szépszó, 2008) várhatóan a szikes tavaink nyári vízhőmérséklete a 30-35°C körüli értéket is elérheti. A tó betöményedése során a növekvő vezetőképesség és szulfát koncentráció kimondottan kedvező a fotoszintézis szempontjából, ezért ezekben az időszakokban a kis szikes tavak egyik jellemző fajának, a Nitzschia supralitorea mennyiségének megnövekedése várható a klímaváltozás hatására bekövetkező magasabb hőmérsékleti értékeknek köszönhetően. Köszönetnyilvánítás A kutatást az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok az OTKA K81599 és TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-20I2-0064 támogatta. Köszönet illeti a Fertő-Hanság Nemzeti Park munkatársait, név szerint Pellinger Attilát, Ambrus Andrást és Kugler Pétert a mintavételezésben nyújtott segítségükért. Köszönjük a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának Balatoni Limnológiai Intézet munkatársainak, Somogyi Boglárkának és Koltai Éva Erzsébetnek az algológiai tenyésztési vizsgálatok módszereinek elsajátításában nyújtott segítségükért. Irodalom Ács, É., Buczkó, K., Lakatos, Gy. (1991): A Velencei-tó és a Fertő-tó nádbevonatának összehasonlító algológiai elővizsgálata. Bot. Köziem. 78: 1-2 füzet.
