Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai
56 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 5-6. SZ. A Velencei-tó heterogenitása CLADOCERA maradványok és üledékkémia alapján Lakatos Csilla1*, Gyulai István2, Kovács Rajmund1, Berta Csaba2, Balogh Zsuzsanna1, Korponai János3, Simon Edina1 1 Debreceni Egyetem, TTK, Ökológia Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1 2 Debreceni Egyetem, TTK, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 3Nyugat- magyarországi Egyetem, TTK, Földrajz és Környezettani Intézet, Kémia és Környezettani Tanszék, 9700. Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. * csiraf@gmail.com Kivonat: A Velencei-tó jellegzetessége a nádszigetek elzáró hatása. Ezt a mozaikosságot a rekreációs tevékenységek miatt a tó keleti felén megszüntették. Vízkémiai eredmények alapján a tavat 3 részre tagolják, fekete-, szürke- és zöld vizek, ahol a természetvédelmi terület a fekete víz, a középső rész a szürke víz és keleti rész a zöld víz. Vizsgálatunk célja annak megállapítása, hogy ez a tagolódás fennáll-e a Cladocera fajok előfordulása és az üledékkémiai vizsgálatok (szerves anyag- és kalcium-karbonát-tartalom) alapján. Az alábbi 9 tisztásról vettünk lágy üledékmintát: természetvédelmi terület (Kerek-tisztás, Német-tisztás, Dinnyés-kajtori csatorna), a tó középső része (Lángi-tisztás, Vendel-tisztás, Agárdi Hosszú-tisztás, Gárdonyi Nagy-tisztás), és a keleti rész (Öreg-tisztás, Fürdető). Az üledékből vett 1 cm3-es mintákban az átlagos egyedszám 6’435 egyed volt és összesen 25 taxont azonosítottunk. Eredményeink azt mutatják, hogy a legnagyobb átlagos egyedszámot és legnagyobb fajszámot a természetvédelmi területeken találtuk és a Diny- nyés-kajtori csatornában akkumulálódtak legnagyobb mértékben az egyedek. Cluster analízist alkalmazva megállapítottuk, hogy a Cladocera taxonok és az üledékkémia alapján nem ugyanaz a tagolódás figyelhető meg a tavon, mint a vízkémiai elemzések alapján. A természetvédelmi területek (Kerek-tisztás, Német-tisztás) különálló egységként jelentek meg a Cladocerák és a vízkémiai e- redmények alapján is. A tó középső- és keleti része a Cladocera taxonok és üledékkémia alapján hasonló (Agárdi Hosszú-tisztás, Gárdonyi Nagy-tisztás, Öreg-tisztás és Fürdető). Különálló egységet képeznek a természetvédelmi terület és a rekreációs hasznosítás alatt álló terület határán lévő átmeneti tisztások (Lángi-tisztás, Vendel-tisztás). Kulcsszavak:: horizontális tagolódás, kalcium-karbonát, sekély tó, szerves anyag, üledék, zooplankton. Bevezetés A Velencei-tó vizsgálata igazán érdekes feladat a tó mozaikossága miatt. A nádszigetek elzáró hatása által kialakult tisztásokon változatos élővilág és vízminőség alakult ki, amit tovább erősítenek a természetvédelmi területek és a tó többi részén lévő rekreációs tevékenységek alatt álló tisztások különbségei. Emellett jelentős tényező az 1970-es években folyt üledék- és nádas-kotrás (KDTVIZIG 2010) is a nagyobb tisztásokon (agárdi Hosszú-tisztás, gárdonyi Nagy-tisztás, Öreg-tisztás, Fürdető). A Velencei-tó nádasokkal felszabdalt természetvédelmi részére a barna vizek (vagy fekete víz) a jellemzőek, míg a tó középső részén fekvő nyílt vízfelszínű területek jellemző vize szürke, a szél által felkeverődő iszapnak köszönhetően. Az é- szak-keleti területeken lévő tisztások vize barnás, míg a nádas nélküli területek vize jellegzetesen zöld (Ács és mtsai. 1994). A területek heterogenitásának a vizsgálatára Cladocera ta- xonokat használtunk. A felső lágy üledékben található Cladocera taxonok a tavi üledékekben az egyik leggyakoribb állati maradványok, mely mind a vízben, mind az üledékben megtalálható. A Cladocera taxonok a táplálékláncban betöltött lényeges szerepük miatt fontos indikátor szervezetek is, mivel érzékenyen reagálnak a környezeti változásokra (Korhola and Rau- tio 2001). A Cladocera taxonómiai felépítése jelzi az eutrofizá- ciót, a vízszinti-ngadozást (Hofmann 1996, Korhola és mtsai. 2000, Shumate és mtsai. 2002). A különböző életkörülményekhez és élőhelyekhez való kötődésük által jelzik az adott vegetációs állapotot is (Gulyás és Forró 1999). A Cladocera maradványok mellett a szerves anyag- és kalcium-karbonát felhalmozódások jól követik a klimatikus és környezeti változásokat is az üledékben (Willemse és Tömqvist 1999, Fortin és Gajewski 2009). Vizsgálatunk célja a Velencei tavi tisztások heterogenitásának vizsgálata Cladocera, szerves anyag- és kalcium-karbonát tartalom alapján. Hipotézisünk szerint a korábban leírt (Ács és mtsai. 1994), fentebb említett heterogenitást követik a Cladocera taxonok is és az üledékkémiai eredményeink is. Anyag és módszer Mintavételi hely A Velencei-tó országunk harmadik legnagyobb tava és fontos üdülőközpont is egyben, melyre mozaikosság jellemző. így kiváló lehetőséget nyújt a tavat érő környezeti hatások összehasonlítására a védett és az emberi használat alatt lévő részeken. Ezen kívül a tisztások közötti vízmozgást a tavat felszabdaló nádasok és a tó lefolyástalansága akadályozza meg (Kácsor, 1984; Borbély és Dávid, 1990). A mintavételre 2011 májusában került sor, core üledék-mintavevővel, a felső lágy üledékből, a Velencei-tó (47°12'26. 99"N 18°35'58.07"E) több tisztásáról. Az összehasonlítás céljából emberi használatnak kitett részekről a tó középső- (agárdi Hosszú-tisztás (AH), gárdonyi Nagy-tisztás (GN), Lángi-tisztás (L) és Vendel tisztás (V)) és a keleti részén fekvő (Öreg-tisztás (Ö) és Fürdető (F)) területekről. Továbbá természetvédelmi területekről, ahol nem volt üledékkotrás (Német-tisztás (N), Kerek-tisztás (K) és Dinnyés-kajtori csatorna (DK)). Cladocera meghatározás A Cladocera meghatározáshoz az 1 cm3-es mintákat 100 ml 10 % KOH (Normapur, VWR) oldattal roncsoltuk vízfürdőn, 1 órán át, majd leszűrtük és safranine O-val (ALFA (AESAR)) megfestettük. Tárgylemezenként 100 pl-t vizsgáltunk mikroszkóp (B-183, OPTIKA Microscopes, Italy) alatt 100 és 400-sze- res nagyításon, 200 maradványig számolva minden mintából, Korhola és Rautio (2001) szerint. A meghatározás Gulyás és Forró (1999) és Szeroczynska és Sarmaja-Korjonen (2007) a- lapján történt. Üledékkémia Az üledékminták szervesanyag-tartalmát 550 °C-on, míg a CaC03 mennyiségét 950 °C-on végzett izzítással, a száraz tömegre vonatkoztatott izzítási veszteség alapján becsültük MSZ- 15296:1999 és Santisteban és mtsai. (2004) alapján. Eredmények és értékelésük Az üledékből vett 1 cm3-es mintákban az átlagos egyedszám 6.435 egyed volt és összesen 25 taxont azonosítottunk. Az üledékben a Chydoridae- és a Bosminidae családhoz tartozó fajokat találtunk, melyek közül a Chydorus sphaericus és a Bosmi- na coregoni minden mintavételi helyen megtalálható volt. Eredményeink azt mutatják, hogy a legnagyobb átlagos e- gyedszám és az egyik legnagyobb fajszám a természetvédelmi területen fekvő Dinnyés-kajtori mintavételi pontnál volt. Itt akkumulálódtak legnagyobb mértékben az egyedek (egyedszám: 20.300, fajszám: 15). Az ezt követő legnagyobb egyedszám és fajszám a Lángi- és Vendel tisztásokon volt (egyedszám: 10.000 és 11.950, fajszám: 16 és 10), melyet a természetvédelmi területek (Kerek- és Német-tisztás) követtek (egyedszám: 2.030 és 4.880, fajszám: 16 és 9). Alacsonyabb egyed -és fajszámmal az Öreg- és Fürdető-tisztások (egyedszám: 2.200 és 4.260, fajszám: 10 és 12), valamint az agárdi Hosszú-tisztás (e- gyedszám: 2.292, fajszám: 10) és a gárdonyi Nagy-tisztás ren
