Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai
51 (G-2A) gerjesztőfény segítségével történt (Maclsaac & Stockner, 1993). A pikoalgák biomasszáját a sejtek abundanciája és térfogata (50-100 sejtet megmérve) alapján a fajsúlyt 1- nek véve (109 p.m3=l mg) számítottuk ki. A piko-frakció a-klorofíll tartalmának becslése során az a-klorofillt a nedves tömeg 1 %-ának tételeztük fel (Vörös & Padisák, 1991). Eredmények és értékelésük A vizsgált halastavakban az a-klorofíll koncentráció 19 és 785 jj.g/1 között változott, átlagosan 201 (ig/'l volt (2. ábra). Az összes foszfor koncentráció 73-875 pg/1, átlagosan 352 pg/1 volt. A mért értékek alapján a halastavak többsége hipertrófnak bizonyult (2. ábra). A fíto- planktont a tavak többségében fonalas nitrogénkötő kék2. ábra. Az a-klorofil! koncentráció a vizsgált halastavakban 2013 nyarán. A vízszintes egyenes az OECD szerinti hipertróf kategória (75 pg/l) alsó értékhatárát jelzi. A halastavak közül négyben (4., 10., 13. és 14. tó) pi- koalgát nem figyeltünk meg, a fítoplanktont kizárólag nagyobb méretű algák alkották (5. ábra). A többi halastó esetében a pikoalgák abundanciája 2,5X104 és 3,5X106 sejt/ml között változott, átlagosan 4,1 x105 sejt/ml volt (3. ábra). Ez nagyságrendileg megfelel a hazai állóvizekben megfigyelteknek (Mózes & mtsai, 2007). Egyes hipertóf tavakban ugyanakkor ennél sokkal magasabb abundancia értékeket is közöltek. A Duna-Tisza közti szikes tavakban például a pikoalgák abundanciája 2000 őszén elérte a 25 millió sejt/ml értéket (Vörös & V. 3. ábra. Az autotróf pikoplankton (APP) abundanciája a halastavakban 2013 nyarán a vizsgált halastavakban. A tavak többségében a pikoplanktont fíkocianinban gazdag cianobaktériumok uralták (4. ábra). A fikociani- nos pikocianobaktériumok abundanciája 0 és 2,86x106 sejt/ml, biomasszájuk 0 és 1147 pg/l között volt. Néhány halastóban fikoeritrinben gazdag pikocianobaktériumo- kat is megfigyeltünk kisebb abundancia (0-3,72x105 sejt /ml) és biomassza (0 és 101 pg/ml) értékekkel (4. ábra). A pikocianobaktériumok esetében magányos és kolóniás formákat egyaránt találtunk, azonban a tavak többségében a magányos formák domináltak. A pikocianobaktériumok mellett a pikoeukarióta algák is többnyire jelen voltak, mennyiségük azonban jelentősen alacsonyabb volt, mint a pikocianobaktériumo- ké. A pikoeukarióták abundanciája 0 és 4,7X104 sejt/ml között, biomasszájuk pedig 0 és 197 pg/l között változott. A pikoeukarióták részesedése a piko méretfrakción belül a pikoalgában szegényebb vizekben nagyobb volt, mint a magasabb abundancia értékekkel jellemezhető halastavakban (4. ábra). A vizsgált halastavak nyári pikocianobaktérium dominanciája megfelel a pikoplankton más tavakban megfigyelt szezonális dinamikájának (Pick & Agbeti, 1991; Malinsky-Rushansky et al., 1995). Hazai sekély tavaink (Balaton és a Duna-Tisza közi szikes tavak) pikoalga közösségeinek vizsgálata során ugyancsak a pikocianobaktériumok dominanciáját tapasztaltuk nyáron (Vörös et al., 2009; Somogyi et al., 2009). A kevésbé produktív i- dőszakban (ősztől tavaszig) azonban a pikoeukarióta algák domináltak. A vizsgált halastavakban a pikoplankton viselkedésének részletesebb megismeréséhez további 4. ábra. Az autotróf pikoplankton (APP) összetétele (EUK: pikoeukarióta, FC: fikocianinos pikocianobaktérium, FE: ftkoeritrines pikocianobaktérium) a vizsgált halastavakban 2013 nyarán. A mintavételi helyeket az APP abundancia szerint növekvő' sorrendben ábrázoltuk. A vizsgált halastavakban a teljes piko-frakció (pikocianobaktériumok és pikoeukarióták együttesen) a-kloro- fill tartalma 0 és 11,5 jig/1 között volt. A pikoalgák részesedése a teljes fitoplankton biomasszából (a-klorofill koncentráció) 0-9 % között változott, átlagosan 1,57 % volt. A teljes fitoplankton biomassza növekedésével a pikoalgák részesedése csökkent, amely megfelel a más vízterekben (tengerek és óceánok, valamint sekély és mély tavak) megfigyelteknek (Bell & Kalff, 2001; Callieri, 2008). A pikoalgák részesedése a fitoplankton biomasz- szából a vizsgált halastavakban sokkal alacsonyabb volt, mint amit a hazai folyó- és állóvizekben (átlagosan 9 és 27 %) megfigyeltek (Mózes & mtsai, 2007). A Balaton Keszthelyi-medencéjében például a pikocianobaktériumok a teljes fitoplankton biomasszájának akár 35 %-át, a Siófoki-medencében pedig 16 %-át is alkothatják (Vörös, 1987-88; Vörös, 1991). A halastavakban meghatározott pikoplankton részesedés értékeket összevetve Bell &