Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai

41

lelőrügyekkel végzett vizsgálatok során Cd-koncentráción- ként 4 párhuzamos kezelést végeztünk, a kísérleteket pedig ugyanazon összeállításban kétszer ismételtük meg. így az értékeléshez az egyes Cd koncentrációnként a kifejlett növények esetében összesen 9, a telelőrügyek esetében pedig 8 párhuzamos minta eredményeit használhattuk fel.

A varianciák és átlagértékek összehasonlítása egyutas A- NOVA módszerrel, illetve post-hoc Tukey-teszttel (Past v2.0, Hammer 2001) történt.

Eredmények

Az eredményeink alapján a kifejlett Spirodelapolyrrhiza növények asszimiláló felületének növekedési rátája (RGR) a kontroll tenyészetek esetében 0,318±0,025 cm2 cm'2 nap'1 volt (1. ábra). 0,001-0,01 mg l'1 koncentráció tartományban az RGR kismértékű, de nem szignifikáns, gátlása volt megfigyelhető (0,266-0,244 cm2 cm'2 nap’1, NS). 0,05 mg l1 Cd hatására azonban a tenyészetek elpusztultak a kezelések végére (1. ábra).

Az újonnan létrehozott rametek száma alapján számolt RGR esetében, a levélfelület RGR-től eltérően, a Cd szignifikáns gátlást váltott ki már 0,005 és 0,01 mg l’1 Cd koncentrációknál (

1. ábra). Az előző koncentrációk 26-27 %-os növekedésgátlást okoztak a kontroll tenyészetek átlagához (0,331±0,041 ramet ramet'1 nap'1) viszonyítva. Naumann et al. (2007) által L. minőm megadott EC10 értéke 0,022 mg f1 Cd, az EC50-értéke pedig 0,323 mg l"1 volt. A saját vizsgálatainkban a S. polyrrhiza esetében a gátlásra szűkebb Cd koncentráció-tartomány volt jellemző, és a L. minor EC 10 értékéhez közeli 0,05 mg l'1 Cd koncentráció hatására a nö1. ábra. A S. polyrrhiza relatív növekedési rátái (RGR) a kontroll és Cd-kezelt tenyészetekben. A szártag RGR és felület RGR az újonnan létrehozott rametek számának illetve össz-levélfelületének a hétnapos növekedési tesztek során bekövetkezett változása alapján számolt napi növekedési fitem középértékét (±SD) mutatja. A *-gal jelzett kezelések átlaga szignifikánsan különbözik a megfelelő kontrolitól (p<0,05).

A S. polyrrhiza telelőrügyeknek a Cd-kezelés utáni haj- tatása során a 0,01 mg l"1 Cd kezelés és a kontroll között nem volt szignifikáns eltérés a 24, 48 és 96 óra elteltével vízfelszínre emelkedett telelőrügyek arányában (2. ábra). 24 óra elteltével a kontroll telelőrügyek 85,2± 15,2 %-a, 48 óra után pedig közel 100 %-a (99,6±2,0 %) felúszott a felszínre. 0,1 mg l'1 fölötti kadmium koncentrációk hatására 24 óra elteltével már szignifikánsan kevesebb telelőrügy emelkedett a felszínre, mint a kontroll tenyészeteknél (69,5±8,2 %). 48 óra elteltével a felszínre emelkedett telelőrügyek száma alapján, a 0,1-10 mg l’1 kadmiummal kezelt tenyészetek között már nem volt szignifikáns az eltérés. 100 mg f1 Cd kezelés azonban még 48 óra után is erősen gátolta a telelőrügyek felúszását (59,2±29,4%-os felúszási arány). 96

óra elteltével függetlenül az alkalmazott Cd-koncentrációtól függetlenül a telelőrügyek közel 100 %-a felúszott a felszínre (2. ábra).

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a Cd az alkalmazott koncentráció-tartományban csak lassítja a telelőrügyek aktivációját, a késleltetés azonban csak átmenetinek tekinthető, a telelőrügyek nem maradnak a fenéken és nem pusztulnak el.

2. ábra. S. polyrrhiza telelőrügyek Cd-kezelés utáni felszínre való felúszási aránya (%) 24,48 és 96 óra elteltével. A *gal jelzett kezelések átlaga szignifikánsan különbözik a megfelelő kontrolitól (p<0,05).

A kontroll tenyészetekben egy telelőrügy a kihajtatás 7. napjára átlagosan 3,63 ± 0,6 rametet hozott létre. A 0,01-1 mg r* Cd-koncentrációk ezt az értéket nem befolyásolták szignifikánsan (3-3,74 ramet telelőrügy'1, NS). 1 mg l'1 Cd koncentráció felett azonban koncentrációtól függő módon egyre kevesebb ramet képződött egy telelőrügyre vonatkoztatva. 100 mg l'1 Cd hatására már nem minden telelőrügy hajtott ki 7 nap alatt, amit a kihajtás arányának 1 alatti értéke is jelez (5. ábra).

A telelőrügyek kihaj tatásának 4. és 7. napja között létrehozott új rametek alapján számolt növekedési ráta 10 és 100 mg l'1 Cd hatására csökkenést mutatott, de csak az utóbbi e- setében volt szignifikáns a gátlás a kontrolihoz (0,305±0,08 ramet ramet'1 nap'1) viszonyítva (3. ábra).

A Cd-kezelt telelőrügyek által a kihajtatás 4. napjára létrehozott rametek száma a kontrolinál alacsonyabb volt (az eredmények nincsenek bemutatva), ami a 2. ábrán bemutatott eredményekkel összhangban azt mutatja, hogy a telelőrügyek aktivációja a Cd-kezelés miatt késleltetett volt. Emiatt az új rametek képződése is lassabban indult meg, és ez a kihajtatás 7. napján mért alacsonyabb ramet/telelőrügy arányokhoz vezetett. A telelőrügyek kihajtása után ez a gátló hatás azonban a <100 mg l'1 Cd koncentrációk alkalmazásakor megszűnt, és az új rametek képződése már zavartalan sebességgel zajlott.

Az egy telelőrügy által, a kihajtatás 7. napjára létrehozott asszimiláló felületre a Cd által indukált gátlás (4. ábra) az újonnan képződött rametek számánál megfigyeltektől (3. ábra) eltérést mutatott. Már a 0,1 mg l1 kadmium koncentráció a kontrolihoz (36,71±6,93 mm2 telelőrügy'1) viszonyítva szignifikáns csökkenést (26,14±10,7 mm2 telelőrügy'1) o- kozott. A 0,1 mg l'1 feletti Cd-koncentrációk hatására a felü- let/telelőrügy arányban a tenyészetekben a Cd koncentráció növekedésével szignifikáns csökkenést tapasztaltunk a kontroll tenyészethez képest.

A 10 mg l'1 Cd koncentrációig a csökkenő felület/telelő- rügy ellenére a kihajtatás 4. és 7. napja közötti időszakra számolt felület RGR értékek hasonlóak voltak (0,445-0,340 cm2 cm2 nap1, NS) (4. ábra). A legmagasabb, 100 mg l'1 Cd -koncentráció hatására azonban, a kontrolihoz képest szig-