Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai
12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 5-6. SZ. Magyarországi holtágak morfológiája, II. A medermorfológia és a keletkezés természetvédelmi vonatkozásai Abonyi András1’2, Borics Gábor3, Várbíró Gábor3, T-Krasznai Enikő4, Görgényi Judit3, Selmeczy Géza1, Padisák Judit1,2 'Pannon Egyetem, MK, Limnológia Intézeti Tanszék, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10. 2MTA-PE Limnoökológiai Kutatócsoport, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10. 3MTA, ÖK Dl, Tisza-kutató Osztály, 4026 Debrecen, Bem tér 18/c tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 4025 Debrecen, Hatvan u. 16. Kivonat: Magyarországi holtágak alap szukcessziós paramétereit, valamint természetvédelmi értéküket vizsgáltuk négy elméleti holtágcsoporton belül: természetes keletkezésű, mesterségesen levágott, hullámtári és mentett oldali holtágak. A négy típus összehasonlításából megállapítottuk, hogy (i) a feliszapolódás mértéke a hullámtéren tartott holtágainknál jelentősebb (ii) a növény- borítottság a mesterséges ám hullámtéri holtágaink esetében a természetes keletkezésű holtágainkkal azonos szinten mozog (iii) a mesterséges, mentett oldali holtágaink növényborítottsága, feliszapolódottsága valamint természetvédelmi értéke mesz- sze elmarad a többi csoport értékeitől. Jelen eredményeink alátámaszthatják, hogy a holtágaink mesterséges eredete kedvezhet a planktonikus eutrofizációnak, valamint hogy önmagában a medermorfológia kihatással van holtágaink természetvédelmi értékére. Holtágaink jövőbeli hasznosításánál e különbségek figyelembe vétele indokolt, kiemelve, hogy a mesterségesen levágott ám hullámtéri holtágaink összességében még mindig természetközelibbek, mint mentett oldali társaik. Kulcsszavak: kis tavak, holtágak, meder morfológia, fitoplankton—makrofita kompetíció, természetvédelmi érték, eutrofizáció. Bevezetés A Magyarországon feltérképezett és publikált holtágak száma kb. 250 (Pálfai 2001), melyek nagy része a 19-20. századi folyószabályozás eredményeként, több száz folyókanyarulatunk átvágásával keletkezett. Jelenkori kezelésük során e holtágaink vagy az ártéren, vagy attól részben, vagy egészben elválasztva, mentett oldalon helyezkednek el. Pálfai (2001) összefoglaló munkája tehát mind a természetes holtág-szukcessziót végigélt, mind az eredeti folyó-morfo- lógiát reprezentáló, lemetszett holtágakat is tartalmazza. Jelen munkánkban arra keressük a választ, hogy (i) a természetesen lefuződött és a mesterséges levágott holtágaink alap szukcessziós paraméterei között van-e rendszeres különbség, valamint (ii) azok eltérő medermorfológiája (Abonyi et al. 2014) kihatással van-e a természetvédelmi állapotra? Anyag és módszer Pálfai (2001) adataira támaszkodva, Abonyi (2014) alapján négy elméleti holtág csoportot hoztunk létre:- TER-ART: Természetes lefűződés, ártéren (36 db)- TER-MEN: Természetes lefűződés, mentett oldalon (39 db) TER-ART MES-ART TER-MEN MES-MEN 1. ábra. A holtág-csoportok szukcessziós paraméterei a) feliszapolódás b) vízinövény-borítottság, valamint c) természetvédelmi értékük és d) a növény-borítottság - vízmélység összefüggése (a) - c) ábra: átlag ± SE; rövidítések magyarázata a szövegben). A természetvédelmi értékek az ártérrel közvetlenül érintkező holtágak esetében rendszeresen magasabb besorolású- MES-ART: Mesterséges lefűződés, ártéren (59 db)- MES-MEN: Mesterséges lefűződés, mentett oldalon (98 db) Az egyes holtágak szukcessziós állapotára szintén Pálfai (2001) munkájára támaszkodva a feliszapolódás és a nö- vényborítottság fokából következtettünk. Ezen paraméterek skálázásához (a könyv hármas besorolásának megfelelően) három kategóriát alkalmaztunk, ahol: 1: csekély 3: közepes 5: előrehaladott állapotot tükröztek. A természetvédelmi értékek eloszlásának ábrázolására (a könyv ötös besorolásának megfelelően) egy 0-4 skálát alkalmaztunk, ahol: 0: nem védett, 1: helyileg védett, 2: országosan védett, 3: fokozottan védett, 4:„szentély” típusú besorolásoknak feleltek meg. Eredmények Holtágaink feliszapolódási mértéke, valamint makrofita- borítottsága jelentősebb a természetes lefuződésű tavaink e- setében elhelyezkedésüktől függetlenül, valamint azon mesterséges tavaink esetében, melyek hullámtéren helyezkednek el (l.a-b ábra). A mesterségesen levágott, mentett oldali (MES-MEN) holtágaink közepes feliszapolódási fokkal, valamint csekély makrofita broítottsággal különültek el. ak voltak, mint mentett oldali társaiké, függetlenül attól, hogy természetes, vagy mesterséges úton keletkeztek (le ábra). Diszkusszió Az adatok eloszlásából következtethető, hogy a jelentős feliszapolódottság, valamint a sekélyebb mélység mellett bekövetkező előrehaladott növényboritottság a holtágak természetes szukcessziós folyamata. A természetes úton keletkezett, vagy hullámtéren elhelyezkedő holtágaink természetvédelmi besorolása ennek megfelelően rendszeresen magasabb (le ábra). A makrofíta-borítottság mértékét a- zonban nem kizárólagosan a holtágak szukcessziós állapota (Krasznai et al. 2010), hanem az átlagos vízmélységen keresztül a meder-morfológia is befolyásolja (ld ábra). Ennek megfelelően - minthogy a mesterségesen levágott, és/ vagy mentett oldalon tartott holtágaink rendszerint mélyebbek (Abonyi et al. 2014) - a bentikus eutrofizáció kisebb valószínűsége mesterséges folyamatnak tekinthető. A planktonikus eutrofizáció veszélye tehát bármely olyan holtágunk esetében fenn fog állni, melynek morfológiája kedvez a pe- lagiális zóna kialakulásának; jelen esetben tehát kifejezetten a mesterséges és/vagy mentett oldali holtágaink esetében (2 ábra).
