Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 5-6. különszám

3

Bíró Péter köszöntése 70. születésnapja alkalmából

Dr. Bíró Péter akadémikus 1943. május 8.-án született Új fehértón. Gyermekként Nyíregyházán nevelkedett. Orvos édesapja hatásaként, illetve az állatok szeretete miatt kezdetben állatorvos szeretett volna lenni. A Tisza menti és a környéki vizes-mocsaras területeken tett barangolások azonban egyre inkább ráirányították figyelmét a vizek és vizes élőhelyek élővilágának megismerésére. Molnár Gábor brazíliai útleírásait olvasva, ő is az Amazonas vidékére vágyott és szenvedélyesen akvari- zált. Szorgalmának eredményeként előfelvételisként jutott be a Kossuth Lajos Tudományegyetemre (Debreceni Egyetem), ahol 1962-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Természettudományi Kar biológia-kémia szakán. Az egyetemen az Állattani Tanszék akkori vezetője, Woynarowich Elek professzor vette pártfogásába, akinek segítségével tovább mélyithette halbiológiai és hidrobiológiái ismereteit. Felvette az összes lehetséges hidrobiológia irányú tárgyat és három társával együtt az országban először szerzett biológus-hidrobiológus diplomát 1967-ben. Friss-diplomásként egyből Tihanyba, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézethez került, ahol szinte közvetlenül az 1965-ös angolna-pusztulást követően, nagy szükség volt halbiológusokra. A Balaton halászatökológiai kérdéseivel, az angolna-pusztulással, de legfőképp a tó egyik legismertebb csúcsragadozó halfajának, a süllőnek a növekedésével és táplálkozás-biológiájával kezdett el foglalkozni. Sorra jelentek meg dolgozatai a süllő biológiájáról; egyetemi doktori disszertációját

(1971.) kandidátusi értekezését (1977.), majd akadémiai doktori értekezését (1992; beiktatás 1993.) is e halfajról írta. 1970-ben Közép-Európára nézve új halfajt, a folyami gébet írta le a Balatonból. E sokat idézett munka az első azok közül, amelyek ráirányították a figyelmet a Ponto-Kaszpikus inváziós gébfajok kutatásának fontosságára. Az 1970-es évektől kezdődően évtizedeken keresztül tanulmányozta a gyakoribb és halászatilag is fontos balatoni halfajok populáció-dinamikáját. Elsőként vezette be hazánkban a növekedés, a mortalitás, a produkció becslésére a külföldön alkalmazott és tudományos körökben elsősorban W. E. Ricker professzor által népszerűsített populáció-biológiai módszereket és modelleket. Számos hazai halbiológus vette alapul egyetemi jegyzeteit és cikkeit szakdolgozatához, doktori értekezéséhez, hogy a balatoni halak populáció-dinamikájának megismeréséhez már rutinszerűen alkalmazott módszereit az ország más vizein élő populációkra is alkalmazza. A populáció-dinamikai módszerek kombinálása a halak táplálkozás-biológiai kutatásával lehetővé tette, hogy egy igen részletes, produkció-biológiai szempontokat is figyelembe vevő táplálékhálózati modell készülhessen el a Balatonra. Hosszú távú adatsorok elemzésével rámutatott, hogy a tó trofikus állapotának változásai, a halászati gazdálkodás, az idegen-honos, sokszor inváziós fajok betelepítése és bejövetele milyen változásokat idézett elő a tó halállományának szerkezetében, dinamikájában. Hangsúlyozta a vízgyűjtő szempontú gondolkozást a balatoni halállomány minél természetesebb állapotának fenntartásában, rámutatott a befolyó patakok refügium szerepére, a berkek, a tóról leválasztott vizes élőhelyek kiemelt jelentőségére.

Széleskörű kutatásai mellett számos tisztséget töltött és tölt be jelenleg is különböző szakmai szervezetekben, melynek puszta felsorolása sem egyszerű feladat. Kutatóintézeti állása mellett 1976-ban a Mezőgazdasági és É- lelmezésügyi Minisztérium halállomány-fejlesztő programjának vezetője lett. A programot 1980-ig irányította. 1982-ben a kutatóintézet hidrobiológiái osztályának vezetőjévé, illetve az intézet helyettes igazgatójává nevezték ki. Tisztségeit 1991-ig töltötte be. 1993-ban kutatóprofesszori megbízást kapott. 2004-ben kinevezték a tihanyi kutatóintézet igazgatójává, melyet 2012-ig vezetett. A kutatás mellett több magyarországi egyetemen folyamatosan oktat, így a Debreceni, a Szent István és a Pannon Egyetemen is vendégelőadó. 1986-tól a Debreceni Egyetemen címzetes egyetemi docens, majd ugyanitt 2001-ben címzetes egyetemi magántanárrá avatták. Az MTA Ökológiai Bizottságának, az Evolúció-biológiai Bizottságnak, illetve a Hidrobiológiái Bizottságnak lett tagja, utóbbinak több éven át elnöke is volt. 1994. és 2000. között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselője volt, 2001-ben megválasztották az Akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává. Közben bekerült a Doktori Tanácsba, és a Veszprémi Akadémiai Bizottság elnökévé is megválasztották. Ilyen minőségében az MTA elnökségének munkájában is részt vesz. Akadémiai tisztségei mellett az Európai Ichthyoló-