Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 4. szám - Bezdán Mária: Földárja és szikesedés a Duna-Tisza közén
66 A tavak vizének kémiai összetétele éven belüli változást mutat. Azt, hogy milyen a kémiai összetétel, milyen változások zajlanak le az egyes tavakban, és ez milyen é- lővilág kialakulásának kedvez a következő kutatók foglalkoztak behatóbban: (Megyeri, 1972a, 1972b; Tamás- né-Dvihally, 1972; Szépfalusi, 1972; Ferencz, 1972; Richnovszky, 1972; Marián, 1972; Sterbetz, 1972). A legtöbb Duna-Tisza közi tó télen elveszti sziksós jellegét. Ilyenkor a tavak karbonátot tartalmaznak, és lecsökken a pH-juk, egyrészt, mert elmarad a növények asszimilációja, másrészt a lehulló csapadék C02-dal dúsítja fel a vizet, ami a kivált CaC03-ot fokozatosan csökkenti és kalciumhidrokarbonáttá alakítja át. (CaC03+H2C03 = Ca(HC03)2) (Molnár & M. Murvai, 1976) A tavak vizének kémiai folyamataira a nyomáscsökkenés is és a hullámzás is hatással van, és a meder morfológiája is befolyásolja azt (Kriván, 1953). A szegényes csiga-fauna alapján megállapítható hogy a lúgos közeg hatására karbonátiszap válik ki. (Horváth, 1950; Mucsi, 1963; Richnovszky, 1972) A talajvízzel évenként a tóba jutó Ca++ és Mg++, CaC03 és CaMg(C03)2-ként ismételten kiválik, és ez a folyamat eredményezi a tó fenekén a karbonátiszap lerakódását. A karbonátiszap nedves állapotában vízzáró, de a tavak kiszáradása alkalmával megrepedezik a felülete, és az ilyenkor lehulló csapadékvíz beszivároghat a mélyebb rétegekbe. A tavak medrének vízzárósága a karbonátiszap állapotától függ. A talajvíz minőségét erősen befolyásolja a karbonátiszap dolomittartalma (Molnár & M. Murvai, 1976). A dél-alföldi szikes tavakat földtanilag kutatócsoport tanulmányozta a MTA Szegedi Bizottsága céltámogatásával. A következő tavakat vizsgálták a Duna-Tisza közén: Szappanos szék, Kondor-tó, Hattyús-szék, Szívószék-tó, Lódriszék-tó, Kerek-tó, Bogárzó-tó, Petőfi-tó, Dongér-tó, Kunfehér-tó. A Duna-Tisza köze területére készült részletes hidraulikai és víz-rétegtani feldolgozás jól kirajzolja a területen uralkodó áramlási rendszerek jellegzetességeit és egymáshoz való viszonyukat (Tóth & Almási, 2001; Tóth, 2006; Mádlné, et ah, 2005; Mádlné, 2006) (4. ábra). A Duna-völgyi szikesek zónájában, a Kelemen-szék környezetében a medencealjzat megközelíti a felszínt, így a Irodalom: Balta, K., 1965 Az üllési kutatási terület mélyföldtani ismertetése. Földtani Közlöny, 95/2. kötet. Andó, M. (1961-64). Geomorphologische und Hydrographische Charakterisierung des Kunfehér-Sees und seiner Umgebung. Acta Geographica Szegediensis. V, 1-7 Andó, M. (1966). Mikroklimaverhältnisse der sodahaltigen Teiche im südliehen Teil der Grossen Tiefebene. Acta Geographica. Szeged, T. 6, 1-4. '23-53. Andó, M. (1975). A dél-alföldi szikes tavak természeti földrajzi adottságai. Hidrológiai Közlöny, 55/1,27-35. Andó, M., & Mucsi, M. (1967). Klimarhythmen im Donau- Theiss- Zwischenstromland. Acta Geographica. Szeged, T. 7-6, 43-53. Balia, K. (1965). Az üllési kutatási terület mélyföldtani ismertetése. Földtani Közlöny, 95/2. Ballenger, R. (1931). A belvízlevezetés, a lecsapolás és az elszikesedés talajtani vonatkozásai. Vízügyi Közlemények, 1931/2,28. Borsy, Z. (1989). Az Alföld hordalékkúpjainak negyed időszaki fejlődéstörténete. Földrajzi Értesítő, 37, 211-224. Borsy, Z. (1996). Az alföldi táj átalakulása. A mi Alföldünk. Békéscsaba, 5—16. túlnyomásos rendszer vize a felszín közelébe juthat. Korábbi feldolgozások alapján ismerjük, hogy a Kelemenszék a mélyáramlás feláramlási zónájában helyezkedik el, tőle K-re pedig már a gravitációs rendszerek csapó- lódnak meg (8. ábra). 8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014, 94. ÉVF. 4. SZ. Ayasegyhézí*•** * S’svtadósévn#4itarhatéi* i } RMTmVESZtütiltm ■— ™í*'ye#i5v»* Wipa kavics W, W, MÜ Wj M W, WM Altét# W • VF, VFj MSi; Vf j *íít> TD5 nt&nrsviséga (mgfl} CT tnecuysége ims-li 8. ábra: Vízkémiai eredmények a Kelemen-szék környékén (Mádlné, 2006) A terület geofizikai méréseinek, kémiai vizsgálatainak eredménye igazolta, hogy a túlnyomásos rendszer vize a tó környezetében a felszín közelébe jut. Tehát a tóhoz a mélyből „sós víz” áramlik, só-forrást biztosítva a szike- sedéshez (Simon, 2006). 4. Összefoglaló A Duna-Tisza közén tapasztalt rétegvíz hidrosztatikus nyomásszint csökkenés egyrészt a fölfelé törekvő gázok, másrészt a rétegekben tárolt víztömeg fogyásából adódik. Ez utóbbi egyben a rétegnyomás csökkenését is e- redményezi. Ahhoz, hogy a mélyből víz törjön fel, kellő mértékű „terhelést” kell, hogy kapjon a térség. A földárja mozgatórugója a rétegnyomás, azaz a terhelés kényszeríti „préseli” a felszínre a mélységi kisebb fajsúlyú vizeket. Ezek felszínre jutásában a gázoknak is fontos szerep jut. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy ez a folyamat „elhalóban” van. 5. Köszönetnyilvánítás Jelen publikáció megírását elősegítette — dr. Szlávik Lajos, a Magyar Hirdológiai Társaság elnökének köszönhetően - az a tény, hogy az MHT által megjelentetett Hidrológiai Közlöny a Vízügyi Közlemények és az Országos Vándorgyűlések kötetei elektronikusan is elérhető a MHT honlapján. Bulla, B. (1962). Magyarország természeti földrajza. Budapest: Tan- könyvkiadó. Czaya, £. (1981). A Föld folyói. In Ströme der Erde (old.: 211). Leipzig. Csiky, G. (1963). A Duna-Tisza köze mélyszerkezeti és ősföldrajzi viszonyai a szénhidrogén kutatások tükrében. Földrajzi Közlemények, 87/1. Dank, V. (1966). A szegedkömyéki szénhidrogén kutatások. Bányászati Lapok, 99/2. Erdélyi, M. (1967a). A Duna-Tisza közének vízföldtana. Hidrológiai Közlöny, 47/6,331-340. Erdélyi, M. (1967b). A Duna-Tisza közének vízföldtana. Hidrológiai Közlöny, 47/8, 357-365. Erdélyi, M. (1972). A mélységi víz hidrológiája. Vízgazd. Tud. Kút. Int. Kiadv, (in: A felszín alatti vizek hidrológiája és hidrogeológi- ája), 83-150. Erdélyi, M. (1975). A magyar medence hidrodinamikája. Hidrológiai Közlöny, 55/4, 147-156. Fehér, J. (1961-1964). Morphogenesis of Lake Nagybüdős at Soltvad- kert. Acta Geographica. Szeged, T. 5, 1-7. 46-64.
