Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Vágás István - Faludi Gábor: Klossy Irén képzőművész grafikái
71 Klossy Irén képzőművész grafikái ... Mohácson, az épületegyüttesében teljesen új (vezető tervező: Dombai Gyula Mohács; kivitelező: ZAÉV Építőipari Zrt.), 1226 négyzetméter hasznos alapterületű, múzeumi funkciókat jól szolgáló, vonzó, korszerű technikával felszerelt, közösségi térrel kiegészített Kanizsai Dorottya Múzeumban (Kisfaludy u. 9) két kiállítás nyílt 2014. május 17-én. Az egyik az állandó kiállítás: „Népek találkozása a mohácsi Dunánál”, amely Ferkov Jakab mai felfogású, szakszerű, igényes rendezésében a soknemzetiségű térség tartalmában - terjedelmében - mennyiségében különösen gazdag, színes, néprajzi - történeti anyagát mutatja be. Ennek az átgondoltan tagolt, áttekinthető, modern műszaki eszközökkel kombinált látványos, mindegyik korosztály számára új ismereteket és összefüggéseket is adó állandó kiállításnak a megtekintése a Hidrológiai Közlöny olvasói és a barátok számára is ajánlott. A látogató a sajátos egyedi mikrokörnyezet maradandó emelkedett élményével - emlékével lesz gazdagabb. A másik az időszaki kiállítás (amely már bezárt) a múzeum kiállítóterében (70 négyzetméter) Klossy Irén grafikusművész — aki személyében is hordozza a népek „találkozását” - osztrák, horvát, német felmenők - különböző grafikai technikákkal készített alkotásaiból rendezett tárlata, amely a legújabb müveit is bemutatja. Klossy Irén e folyóirat tartalmát, esztétikáját gazdagító, közlésre önzetlenül átengedett grafikáival a Hidrológiai Közlöny olvasói közel három évtizede rendszeresen találkozhattak. Itt és most a „munkatársat” a mohácsi kiállítását követően, mint grafikusművészt mutatjuk be: vallomása önmagáról, a grafikáról (1983); alapadatok; részletek kortárs műértők, művészettörténészek kiállításmegnyitóiból, katalógusokból; reprodukciók. Vallomás önmagáról, a grafikáról. Részletek a Petőfi Népe, (Kecskemét) 1983. július 24-i számából: Művészportré. Klossy Irén grafikusművész. Az interjút Koloh E- lek készítette. „A festés kedvenc időtöltése volt nagyanyámnak, sőt édesanyámnak is, édesapám pedig szerette a szép és jó képeket. Olyan családi légkörben nőttem fel, mely kezdettől fogva a „vizuális” önkifejezésre késztetett. Persze a tanáraimnak nem nagyon tetszett, amit rajzórákon produkáltam ... ők mást vártak egy kisgyerektől ... egyszerű és egyértelmű rajzokat, nem „furcsa jeleket”. Közép- iskolás koromban beiratkoztam az akkor még képzőművészeti szabadiskolaként emlegetett Rudnay-körbe. Több éven át jártam ide, s időközben sok mindent megtanultam, sok „mélyebb titkot” megértettem, egy-két igazán nagyszerű mester jóvoltából. Nem készültem tudatosan semmilyen pályára. Ha megkérdezték, mi leszel, ha nagy leszel, csak a vállamat vonogattam és fogalmam sem volt, mit választhatnék... középiskola után határoznom kellett, hogyan tovább. A tanítóképző helyben volt, s önmagában ez a tény döntötte el, hogy így ide jelentkeztem. Amikor 1964-ben megkaptam a diplomát, Bácsalmásra kerültem tanítani. Közben felvettek a pécsi Tanárképző rajz-történelem szakára, és két év elteltével visszaköltöztem szülővárosomba. 1989. óta tanítok a Tanítóképző Főiskolán népművészetet, betűírást, pedagógiai rajzot, módszertant, rajzolást, festést és alkalmazott grafikát... Sokféle technikával megpróbálkoztam, amíg rájöttem, hogy a fekete-fehér tónus a grafika rejti számomra a legtöbb lehetőséget. Igyekszem az ábrázolt életszelet legegyszerűbb, legjellegzetesebb kontúrjait úgy érzékeltetni, hogy egy kis asszociatív hatást „ültetek” a kontúrok mögé. Mikor vagyok a munkámmal elégedett? Ha ránézve olyannak látom, mint önmagamat. Ha sikerült úgy elmondani valamit erről a világról, ahogy valóban érzem; őszintén, minden póz, minden manipuláció nélkül. E- gyébként a grafikában az ilyesmi azonnal szembetűnik. A festékek, színek mögött könnyebb elrejtőzni, mint a „csupasz” vonalak mögött. A tollrajz olyan közvetlen, a- kár a kézírás. Mindent elárul, azt is, hogy mi az, amit rutinból, és mi az, amit ihletből produkál az ember. Ezért csak akkor dolgozom, ha úgy érzem, van valami új mondanivalóm, nehogy az ismétlés hibájába essek. Egy időben a növény és állatvilág érdekelt. Pillanatnyilag a tájak konstruktív lehetőségei foglalkoztatnak. A természet megragadó mozzanatai, nyugalmat árasztó vagy változatos ritmusú jelenségei, a hegyek, tavak, háztetők... Megjelenítésük finom, elegáns, artisztikus lehetőségét kínálja a fehér és fekete szín megannyi árnyalata, illetve az árnyalatok kompozíciója. A Képzőművészeti Főiskolán Patay László és Bráda Tibor volt a tanárom. Ekkor már szerettem volna „mindent” megtanulni e szakmáról... Élményben gazdag esztendők voltak ezek, hiszen kiváló mesterek, tehetséges művészek között dolgozhattam, akik úgy tudtak adni, tanítani, szemléletet formálni, hogy közben nem sértették meg az egyéniséget. Sajnos a mi pályánkon elég sok az intrika, a különcködő elfordulás. A szakmai közösséget többnyire a nyári alkotótáborok jelentik, s csak elvétve találkoztam olyan társsal, olyan kritikussal, aki őszinte, korrekt és szakszerű véleményt mond képeimről. A köntörfalazás, az udva- riaskodó hazugság a legtöbbet a művésznek árt. Amit tollrajzaimmal, fametszeteimmel, rézkarcaimmal keresek, utazásra költőm. Többször jártam Olasz-, Görög-, Francia-, Spanyolország különböző vidékein az IBUSZ-szal. A műemlékek, a tájak, no és persze az emberek adta élményeimet grafikusként és pedagógusként egyaránt tudom kamatoztatni. Az NDK Képzőművészek Szövetsége meghívott egy alkotótáborba, ahonnan a napokban tértem haza. Nagyszerű feltételek mellett egy hónapon át dolgozhattam egy bolgár, egy cseh, egy görög, egy lengyel és öt német művész társaságában. A tábor kiállítással zárult Eislebenben. Hamarosan egy tíz napos jugoszláviai táborozásra megyek, és meghívást kaptam a sátoraljaújhelyi művésztelepre is. Hogy milyen kiállításon láthatók jelenleg a képeim? Július elején nyílt és augusztus végén zárul a Nemzeti Galériában a Mai Magyar Grafika és Rajzművészet című tárlat, amelyen öt grafikám szerepel. Ezen kívül a tihanyi múzeum tíz képemet mutatja be a jövő hónap közepén nyíló VII. Balatoni Kisgrafikai Biennálén”.
