Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 1. szám - Kováts Gábor: Az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésében lévő folyó-, illetve árvízvédelmi töltés-szakaszok mértékadó árvizei
23 Az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésében lévő folyó-, illetve árvízvédelmi töltés szakaszok mértékadó árvizei Kováts Gábor 6771. Szeged, Kavics u. 13. A tanulmány alapját a XI/2010 (IV.28.) KvVm rendelet a folyók mértékadó árvízszintjeiröl képezi, valamint tanulmányok és kimutatások az előző időszak árvizeiről, a védvonalak kiépítettségeiről, illetve a gyakorlati árvíz védekezéskor figyelembe veendő szempontokról, melyeket a szerző saját tapasztalataival és a meglévő írásos dokumentumokból állított össze. A tanulmányban felhasználásra kerülnek dr. Vágás István megállapításai, melyet a Tisza árvizei című szakkönyvében fektetett le, s melynek legújabb kiadása a legutóbbi évek árvízvédelmi tapasztalatainak felhasználásával jelenleg nyomdai előkészítés alatt áll. Ezen alapműben foglalt megállapításokra a szakvélemény csak utal, hiszen annak a részleteit az abban érdekeltek bármikor tanulmányozhatják. A szakvéleményhez térkép melléklet tartozik, mely az ATI-VÍZIG árvízvédelmi vonalait. A Tiszán a mindszenti és a szegedi vízmérce határozza meg az árvízvédelmi fokozatokat, de mindenképpen fontos a csongrádi vízmérce adatinak figyelembe vétele is. A Körösön a szarvasi vízmérce számít mértékadónak, de a Körös szempontjából a csongrádi és kunszentmártoni vízmérce adatai legalább olyan fontosak. A Maroson a makói vízmérce, illetve az alsó szakaszon a szegedi vízmérce vízállás adatai határozzák meg az árvízvédelmi fokozatokat, azonban az árvízi előrejelzés szempontjából a romániai vízmércék adatait is figyelemmel kell kísérni, különös tekintettel a soborsini és a gyulafehérvári mércékre. 1. A mértékadó árvízszintről szóló rendelet bírálata Kétségtelen, hogy a mértékadó árvízszintekről szóló hivatkozott számú rendelet az összes magyarországi árvízvédelmi vonal szempontjából egységes elvek alapján határozza meg a magassági kiépítettség szempontjából irányadó szinteket. A rendeleteknek azonban mind a gyakorlati árvíz- védekezés szempontjából, mind a matematikai elmélet szempontjából vannak hiányosságai, melyeket a gyakorlati árvízvédekezőnek figyelembe kell vennie. A mértékadó árvízszint alapvetően matematikai adatsorokból vezethető le, és a legnagyobb problémája az, amint az ATI-VÍZIG által készített tanulmány is megállapítja, hogy ezek az adatsorok főleg hosszú évek vonatkozásában semmiképp nem tekinthetők homogénnek, és így az abból levonható következtetés matematikailag kifogásolható. Mind a vízgyűjtő-terület, mind a folyók nagyvízi medre folyamatosan változik, méghozzá árvízvédelmi szempontból negatív tendenciákkal. A változásokban vannak természetes és emberi beavatkozások következtében történt módosulások. S a mértékadó árvízszintről szóló rendelet egyik fő hiányossága , hogy ezen változásokra nem utal, illetve a rendelet nem határozza meg, hogy milyen időközönként, s milyen mélységig kell ezeket a változásokat elemezni. S ennek alapján szükség szerint a mértékadó árvízszinteket, illetve ennek alapján a kiépítési biztonságot korrigálni. Az ATI-VIZ1G területén egyébként éppen a magassági biztonság az, ami a védekezés szempontjából a legkisebb problémát okozza, főként azért, mert általában kellő idő áll rendelkezésre, a jó előrejelzés esetén a magassági hiányok pótlására. Ha megvizsgáljuk az elmúlt évtizedek árvízi veszélyhelyzeteit, akkor azt tapasztaljuk, hogy azok vagy talajhibák miatt, vagy a műtárgyaknál bekövetkezett havária helyzetek következtében álltak elő. Elég, ha ez esetben a szikes altalaj hosszú távú árvízi terhelésnek kitett változásairól (1970. Zalota, illetve Körtvélyes), vagy a mindszenti szivattyútelep, illetve a kurcatoroki zsilip meghibásodására gondolunk. 2. Egyes védvonalak legfőbb jellemzői * Az ATI-VIZIG 8 védvonala három folyó árvízvédelmi biztonságát szolgálja, és ezek a folyók, illetve védvonalak bizonyos mértékben egymástól eltérőek, illetve a védekezés során más-más szemléletet igényelnek. A tiszai védvonalakra az a jellemző, hogy mértékadó és ezeket meghaladó árvízszintek több folyón érkező árhullám esetén, illetve több árhullám egymásba fonódásából alakulhat ki, éppen ezért viszonylag ritkán, de adott esetben a hidrológiai helyzet kedvezőtlen alakulásakor nagyon hosszú idejű védekezésre kell felkészülni. A Tiszán igazából a lassú vízszint emelkedés, illetve az apadás a jellemző, és ezért nagyon komoly esély van arra, hogy a mellékfolyókon kialakuló árhullámok, adott esetben magas tiszai árhullámmal találkoznak, illetve a Felső-Ti- szán kialakult árhullámok ezen a területen utolérik egymást. A tiszai árvízvédelmi biztonsága szempontjából figyelembe kell venni az adott időszak dunai vízállásait, mert a szegedi levonulási víztömeget a Duna befogadóképessége jelentősen tudja befolyásolni. Ilyen szempontból feltétlen szükséges a Vaskapu erőmű hatásának illetve a dunai visszaduz- zasztásnak az alapos elemzése. Az 1-5.-ös árvízvédelmi vonalak teljes egészében tiszai jellegűek, tehát nem magasság elleni védekezés, hanem a tartósság és az emiatt bekövetkező altalaj és töltés földműben, valamint műtárgyakban keletkező problémákra kell a védekezőnek odafigyelni. A Maros árvízvédelmi vonalai: a 6-os árvízvédelmi vonal - melynek rekonstrukciója, s ezzel együtt összefüggő egységes szemléletben történő fejlesztése jelenleg van folyamatban - 3 szakaszra osztható., Az alsó szakasz az országhatártól a Maros torkolatig a Tisza folyó bal parti védvonala, és ezért mind talajtani mind hidrológiai szempontból tiszai védvonalként kell kezelni. A Maros felső szakaszának szelvényszám szerint pontosan meg nem határozható része több szempontból eltér a tiszai védvonaltól. A Maros folyó felső szakaszán, s ez természetesen mindkét partra érvényes, az áradás és apadás napi intenzitása a tiszai védvonalakon szokásosnak többszöröse, a Maros felső szakaszának lényegesen nagyobbak az esés viszonyai, és az altalaj összetétele is egészen más, mint a Tisza mentén, a durva homok, illetve a szemcsés altalaj a jellemző, ez pedig gyorsabb fakadóvíz megjelenést és a buzgárosodásra való hajlamot növeli. A 6-os védvonal középső szakasza talajtani és hidraulikai szempontból egyaránt átmenetnek tekinthető az alsó és a legfelső szakasz között, és az itt kialakuló vízszinteket nagyban befolyásolja, hogy milyen mértékű tiszai mederteltség áll fent a Maros árvizével egyidőben. Fenti megállapítások lényegében a 7-es védvonalra is i- gazak, azzal a különbséggel, hogy a 7-es védvonalnak nincs tiszai szakasza.
