Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Balatonyi László - Czigány Szabolcs - Pirkhoffer Ervin - Lóczy Dénes: Talajnedvesség és talajvastagság hatása a Sás-patak vízgyűjtőjének lefolyási viszonyaira
57 BALATONY1 L, CZIGÁNY SZ., PIRKHOFFER E., LÓCZY D.: Talajnedvesség hatása . Sás-patak felső szakasza tipikus felsőszakasz-jelleget mutat, meredek falú (20° felett) V-alakú völggyel. A 14 monitoring állomás a nyugati kisebb, 1,7 km“ területű vízgyűjtőben (Pósa-völgy) helyezkedik el. A Corine Land Cover 2000 adatbázis adati alapján a vízgyűjtő 90,6 %-a lombhullató fákkal, főként bükkel (Fagus syl- vatica) és gyertyánnal (Carpinus betulus) fedett, foltokban tarvágásokkal tarkítva. A Sás-patak vízjárása erősen változó, vízhozama 0,001752 mV és 0,9351 mV1 között változott 2008. január 1. és 2009. július 7. között (2. ábra). Ebben az időszakban a legmagasabb vízhozamot 2009. július 2.-án 23:00 CET órakor rögzítették. A patak szélsőséges, erősen csapadékftiggő vízjárása jól kivehető a 2. ábrán. I. ábra: A vizsgált vízgyűjtő elhelyezkedése a Sás-patak felső szakaszán 2 Dátum 2. ábra: A Sás-patak vízhozama 2008. január 1. és 2009. július 7., talajnedvesség tartalom a Sás-völgyben 2008. szeptember 5. és 2009. július 18., valamint a 10-perces csapadék adatok a Sás-völgy nyugati szélén 2008. január 1. és 2009. július 23. között, S a két modellezett árhullám A villámárvizeket kiváltó környezeti peremfeltételek monitoringja A HEC-HMS program nagy adatigényének köszönhetően több környezeti adat mérése elengedhetetlen. A jelen munkában a talajnedvesség, talajtextúra és üledékvastagság vizsgálatát végeztük el a Pósa-völgyre. A Sás-völgy nyugati rész-vízgyűjtőjében 2008. szeptember 5. és december 5., és 2009. március 6. és szeptember 5. között mértük 5-14 naponként a talajnedvességet, valamint időszakosan csapadékot és lombkorona fedettséget határoztunk meg a 14 monitoring állomáson (5. ábra). Mivel a lefolyást nagy mértékben meghatározza a talajnedvesség, a vízgyűjtő monitoringja során különleges hangsúlyt fektettünk a talajnedvesség rendszeres mérésére. A talajnedvesség tagolt domborzat esetén ugyanis nagy térbeli heterogenitást mutat. Az egyszerűbb lefolyási modellek esetében azonban vízgyűjtőnként csak egy talajnedvesség érték adható meg, ami nem szükségszerűen reprezentálja a teljes vízgyűjtő talajnedvesség viszonyait. 3. ábra: A talajnedvességmérő monitoring állomások (fehér kör fekete kontúrral) elhelyezkedése a Sás-patak nyugati vízgyűjtőjében, illetve annak közvetlen szomszédságában. A folytonos fehér vonal a vízgyűjtő határvonala A talajnedvességet TDR (Time Domain Reflectromet- ry) technikával határoztuk meg. A mérőműszert (TDR- 300, Planfield, Illinois, Egyesült Államok) előzőleg laboratóriumban kalibráltuk, s a terepi mérések során 20 cm hosszú rozsdamentes acélelektródákkal voltak felszerelve. Talajnedvességet a GPS-szel bemért és megjelölt monitoring-állomás 1,5 méteres sugárral határolt területén belül határoztuk meg véletlenszerűen. Minden monitoring-állomáson alkalmanként általában 3 mérést végeztünk, mivel ilyen kis területen is heterogén volt az aljnövényzet, illetve az avarborítás. Ahol a durva vázrészek aránya magasabb volt (7., 8. és 9. számú mérőhely) a mért talajnedvesség értékek szórása nagy volt, így ezeken a mérőpontokon 5 mérést végeztünk. A TDR által mért eredményeket alkalmanként gravimetrikus módszerrel (FLINT & Flint 2002 mérési protokollját követve) ellenőriztük. A vizsgálat kezdetén avarral nem fedett területeken is végeztünk méréseket, azonban mivel szignifikáns különbségeket nem tapasztaltunk az avarral fedett mintapontokhoz képest, ezeket az összehasonlító méréseket a későbbiekben nem folytattuk. A mért adatokat ezt követően ArcGIS 9.2-es szoftverkörnyezetben térképen ábrázoltuk, a távolság négyzetével fordítottan arányos interpolációs eljárást alkalmazva. Mivel a TDR mérőműszer térfogati alapon meghatározott nedvességtartalmat méri {(),), ezért a mért
