Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Scheuer Gyula: A bükkszéki és mátraderecskei karsztos hévízkutak vízkő kiválásai és hatásuk a vízminőségre makro- és nyomelem vizsgálatok alapján
48 A 3. ábrán pedig ábrázolom a két kút makroösszete- vőinek egyenérték %-os eloszlását kördiagramban (A = Bükkszék, B = Mátraderecske). A 4. ábrán pedig a mátraderecskei hévíz vezető nyomelemeinek mennyiségi eloszlását és a domináns elemek százalékos gyakoriságát szemléltetem. 5. ábra. A mátraderecskei hévíz vezető nyomelemeinek mennyiségi eloszlása és a domináns elemek százalékos gyakorisága 3. Megállapítások A bükkszéki és mátraderecskei üzemelő vízkőképző hévízkutak vízkémiai analízisei alapján, amelyek kiterjedtek a termelt víz makro- és mikroösszetevőkre és a kiválásokra is az alábbi megállapítások tehetők a felsorolt vizsgálatok eredményeinek összehasonlításából. 3.1. A vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy a kutakban kiváló vízkő a felhasznált vizek mind a makró- mind a mikro-összetevőiket egyaránt határozottan szegé- nyíti. Továbbá a kiválások eredményeként miután alapvetően a kalcium vesz részt ebben a kationok közül a víz összetétel eltolódik az alkáli fémek irányába, azaz miután a nátrium és a kálium oldatban maradva nem vesz részt a kiválásban relatív feldúsulásuk következik be. Rögzíthető, hogy miután a kalcium kiválik, igen korlátozottan még a magnézium is, így a víz földfém kationokban határozottan szegényedik. Ezért a karsztvíz összetevők csökkennek, felerősödik a vizek alkáli jellege. Ez a megállapítás tapasztalható a mikroelemeknél is, mert a vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a vízkőben jelentősen feldúsult elsődlegesen a stroncium, majd a bárium, így ezek koncentrációja és szerepük a vízben erősen lecsökkent. A vizsgálatok azt is megerősítették, hogy az alkáli nyomelemek is oldatban maradnak a vízben, így a mészkőképződésben nem vesznek részt. Ezt bizonyítja jelentős mennyiségi előfordulásuk a vizekben. A lítiumnak erőteljes feldúsulását mutatták ki a vizsgálatok mind a két kútnál, mert a bükkszékiben 2200 pg/l-t, míg a mát- raderecskeiben ez az érték már 5930 pg/l-t ért el, így a mátraderecskei vízben jelentősen több a lítium, mint a bükkszékiben. Ez azzal magyarázható, hogy a mátraderecskei hévízhez kapcsolódó rendszer áramlási pályái mentén ennek az elemnek feldúsulási feltételei sokkal kedvezőbbek, mint a bükkszékiben. A mátraderecskei víznél még a további alkáli nyomelemeknek mind a ru- bídiumnak, mind a céziumnak feldúsulása a rendszerben igen kedvezőek (3. táblázat). Nagy értékeik azt is i- gazolják, hogy a kiválásban nem vesznek részt megegyezően a többi alkáliakhoz. Ez tapasztalható a bükkszéki víznél is. Összegezve rögzíthető, hogy az alkáliaknái mind a makro-, mind a nyomelemeik a vízkőképződés során oldatban maradnak, azaz a kiválási folyamatban nem vesznek részt. Míg a földfémeknél a kalcium mellett a két nyomelem is jelentős szerepet játszik (stroncium, bárium) a kiválásban. Ennek eredményeként a hévizek nyomelem összetételében ezek csökkentett mennyiséggel jelentkeznek. 3.2. A vizsgált halogén elemek a fluor, a klór, a bróm és a jód is jelentős feldúsulással fordulnak elő a vizsgált vizekben. Természetesen a klorid mint rnakroe- lem az anionoknál meghatározó mennyiségével típus jellemzője a vizsgált vizeknek. Ezért rögzíthető, hogy a felsorolt nyomelemek a kiválásban nem játszanak szerepet, mert oldatban maradva gazdagítják az ásványos összetételt. Hasonlóan a halogén nyomelemek sem válnak ki, mert a relatíve magas értékeik a hévizekben erre utalnak. A halogén nyomelemek közül a bróm feldúsulása a legnagyobb meghaladva a 10 000 pg/l-t. Ez rendszerdina- mikailag azt jelenti, hogy az áramlási pályák mentén a bróm gazdagodásának feltételei közel azonosak mindkét víznél. A jód mennyiségi adottságaiban eltérés tapasztalható a vizsgált két hévíz között, mert a bükkszéki sokkal gazdagabb jódban (2382 pg/1) mint a mátraderecskei (396 pg/1). így a bükkszékiben a jód mennyisége hatszor nagyobb a mátraderecskeinél. Ezért a bükkszéki hévíz jód feldúsulásának feltételei sokkal kedvezőbbek, mint a másiknak. A vizsgált vizekben a fluor mennyiségében is különbségek vannak, mert a bükkszéki gazdagabb ebben a nyomelemben is (3000 pg/1), míg a mátraderecskeiben ennek a felét mutatták ki (1500 pg/1). A fent leírtakat összegezve megállapítható, hogy az egyes halogén nyomelemekben a két kút között (jód és fluor) a rendszereikkel összefüggésben helyi sajátosságok lépnek fel, amelyek függetlenül érvényesülnek a víz- kőkiválási folyamatoktól, miután a halogének egyértelműen nem vesznek ebben részt. 3.3. Mindkét vízben a bőr a domináns nyomelem, mert a vizsgálatok jelentős mennyiségben mutatták ki (/., 3. táblázat). Ez azt bizonyítja, hogy a bór sem vesz HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 3„ SZ.