Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei, összehasonlítva néhány külföldi előfordulással
30 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 3. SZ. A harmadik csoportot képviseli a dalloli (2600 mg/1), a Bad Wimpfen-i a maximummal (2945 mg/1) és a tengervíz (2270 mg/1). A leírtakat összefoglalva megállapítható, hogy vannak olyan sósvíz rendszerek, amelyeknél alapvetően szulfát csökkenési folyamatok mentek végbe (pl. ásványkiválás). A középső csoportnál ilyen körülmények csak részlegesen zajlottak le. Míg a harmadik csoportnál, ahová a tengervíz is tartozik kisebb szulfát növekedés mutatható ki. Az ilyen rendszereknél a szulfátnak kedvező megmaradási, sőt növekedési feltételei alakultak ki. g. A hidrogén-karbonátot is igen szélsőséges értékekkel mutatták ki a vizsgálatok. így a dalloli hidroter- mából gyakorlatilag hiányzik, míg a hazai rábasömjéni hévízben 4150 mg/1 fordul elő bizonyítva azt, hogy az itteni karsztos rendszerben tárolódó sós hévízben a karsztosjelleg határozottan kimutatható. Ez azt jelenti, hogy a tengervízhez viszonyított alap (167 mg/1) jelentősen, huszonötszörösen feldúsult e vízben, tehát a sósvíz összetétele eltolódott a hidrogén-karbonátos jelleg irányába, a- melyhez alapvetően hozzájárult még a rendszerbe beáramló C02 gáz is. Ebből megállapítható, hogy a rendszerben a sósvíz összetételében a helyi adottságok és folyamatok jelentős alakító tényezőként játszottak közre, biztosítva a rábasömjéni víz egyediségét. A sóshartyáni víznél is a hidrogén-karbonát kisebb mennyiségi növekedését mutatták ki. Ez a tengervízhez viszonyítva 125 %-os feldúsulást jelent. Az oltáréi vízben a hidrogén-karbonát már felszaporodik 570,5 mg/1- re, míg Cserkésző lőnél már meghaladja az 1000 mg/l-t is igazolva azt, hogy e sósvíz a karsztos rendszerhez kapcsolódik. Az Acqua Borra-i nagy hidrogén-karbonát tar4. táblázat. A vizsgált sós vizek talmű sósvíz is karsztos rendszerrel áll genetikai kapcsolatban. A leírtak alapján megállapítható, hogy a sósvizekben felszaporodó hidrogén-karbonát karsztos tároló rendszerekkel áll genetikai kapcsolatban. Azok a sósvizek pedig, amelyeknél a HC03 kisebb mennyiségben fordul elő (400 mg/1 alatti) ott vagy sótelepekkel, vagy olyan tárolókkal vannak összefüggésben, ahol a HC03 felszaporodásának nincsenek meg a genetikai feltételei. 4.3. Nyomelemek összehasonlító vizsgálata A 12 vizsgált sósviz közül kettőnél teljesen hiányoznak a nyomelemekre vonatkozó meghatározások (Paraj d, Lutra Edipsu), míg háromnál is csak részleges vizsgálat történt. így hét sósvíznél áll rendelkezésre elégségesnek ítélhető meghatározás. A nyomelem vizsgálatok érdekes adottságokat tártak fel mind mennyiségi, mind eloszlási szempontból (i. táblázat). A sósvizek nyomelem adottságaira vonatkozóan megállapítható, hogy jelentős és igen jelentős mennyiségű nyomelemet tartalmazó nátrium-kloridos ásványvizek csoportjába sorolhatók. Ezen belül a vizsgált nyomelemek mennyiségi eloszlásában alapvető és lényegi eltérések tapasztalhatók. Egyes nyomelemek esetenként kiugróan magas mennyiségekkel dúsulnak fel. Ezért a nyomelemek mennyiségei alapján, amelyek a vizsgált vízben jelentős vagy nagy mennyiségekkel dúsulnak fel a vezető nyomelemek csoportjába soroljuk (4. táblázat). Azokat az elemeket pedig, amelyek nem tartoznak a vezető elemek közé, mennyiségi adottságaik a- lapján alárendelt nyomelemekként tartjuk számon. zető nyomelemeinek táblázata Hely számozással Vezető nyomelemek pg/t Vezető mikroele- mek összege Pgű Domináns csoport összege pg/1 Domináns nyomelemek Kísérő nyomelemek B Sr Br I Li Ba Zn Rb F A1 tenger 1 4 42C 9 409 73 788 153 136 12,4 10,6 133 1 400 15,3 89 477 87 88« Sóshartyán 2 8 100 26 455 93 700 86 838 2720 3 902 91,1 25,7 600 25,6 222 443 217 79! Rábasömjén 4 56 130 17 193 66 701 27 715 12 351 231 36,5 1516 6 500 88,5 188 062 180 09< Csíz 6 9 600 15 990 43 020 23 240 7 500 1 190450 100 101 090 99 35< Acqua Borra 9 52 139 11 690 4 720 847 9 587 34,4 4,0 706 2 500 134 82 361 78 98: Bad Bentheim 10 23 815 130 000 267 100 2 320 559 537 217 10,5 360 27,1 424 945 423 V‘ Bad Wimpfen 11 13 342 104 000 10 400 630 920 400 15,0 93,0 340 0,1 130 140 129 291 Dallol 12 386 400 99 800 _9 000 7 550 63 660562 000 1 128 410 495 20( Összes mennyiség 553 926 414 537 559 415 141 743 42 753 12 66712 150Rendszerek átlaga 69 241 51 817 79 916 20 249 5 344 1 8091 736 A vezető nyomelemeket további két csoportba soroltuk. Ezek a következők: Domináns nyomelemek azok, amelyek az adott vízben legnagyobb mennyiségben fordulnak elő, például a bróm, a jód stb. Azokat a vezető nyomelemeket, amelyek nem tartoznak a domináns csoportba, kísérő vezető elemekként kezeltük (4. táblázat). 4.3.1. A vezető nyomelemek összehasonlító vizsgálata A vizsgált sósvizekben mennyiségi feldúsulások alapján a következő elemeket soroltuk a domináns elemek közé: bór, stroncium, bróm, jód és lítium. A kísérő vezető nyomelemek pedig a következők: bárium, cink, rubidium, fluor és alumínium. A fenti felsorolás alapján a vizsgált sósvizekben tíz nyomelem tartozik a vezető nyomelemek sorába. Ezen belül öt elem képviseli a domináns elemek csoportját. E- zeket az alábbiakban értékeljük és tárgyaljuk.
