Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei, összehasonlítva néhány külföldi előfordulással
15 Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei, összehasonlítva néhány külföldi előfordulással Dobos Irma1- Scheuer Gyula“ ‘H-1027. Budapest, Margit krt. 44. irma.dobos@gmail.com 2H-1126. Budapest, Szendrő u. 6. Kivonat: Folytatva a hazai ásványvizek nyomelem kutatását, vizsgálatunkat kiterjesztettük néhány honi sósvíz (NaCl-os) előfordulásra annak érdekében, hogy a felszín alatti víztípusnak a makroelemeken túlmenően megismerjük nyomelem adottságait is Összehasonlításra kiindulási alapként tengervízből vízmintát vettünk. A hazai sósvizek típusának és az ásványvizek közötti helyzetének megállapításához a Kárpát-medencén belüli és egyéb külföldi előfordulásokat is figyelembe vettünk. A vizsgálati eredményekből kiderült, hogy nemcsak a makroelemek, hanem a nyomelemek alapján is jelentős mennyiségi és eloszlási különbségek mutathatók ki a sósvizek között. Az 5-6 domináns nyomelemhez (bróm, jód, bór, stron- cium, lítium) kísérő nyomelemek (bárium, fluor, alumínium, cink) is kapcsolódnak, s ezek esetenként jelentősen feldúsulnak. Rendszerdinamikai szempontból megállapítottuk, hogy a sósvizek a helyi rendszerbeli körülmények hatására és eredményeként egyedi jellemzőkkel is rendelkeznek mind makro-, mind pedig nyomelemek tekintetében. Kulcsszavak: nátrium-kloridos sósvizek, víztárolók, makro összetevők, domináns nyomelemek. 1. Bevezetés A közelmúltban több közleményben foglalkoztunk már a különböző típusú hazai hidrodinamikai rendszerekhez kapcsolódó hévizek (karsztos, rétegvizes) tájékoztató jellegű nyomelem adottságaival (Dobos I. et al. 2012, Dobos I.-Scheuer Gy. 2013, Scheuer Gy. 2012). Folytatva ilyen kutatásainkat, vizsgálatainkat kiterjesztettük egyes honi nátrium-kloridos típusú gyógyvizekre is azért, hogy legalább részlegesen ezeknek nyomelem a- dottságait is megismerjük. Ezenkívül felhasználtuk még azokat a külföldi vizsgálati eredményeket, amelyeket a különböző kontinenseken felkeresett sóképző ásványvizeknél megfigyeléseink során szereztünk, és a hozott vízmintákból történő vizsgálati eredmények már rendelkezésre állnak. Ezeken túlmenően kihasználva a szakirodalom nyújtotta lehetőségeket is, ezekből válogatva közlünk a 2. táblázatban olyan nátrium-kloridos vizeket, a- melyek összehasonlítási lehetőséget nyújtanak arra, hogy a hazai sós ásványvizek legalább részlegesen milyen szerepet játszanak az ilyen típusú vizek nagy csoportján belül. A hazai sósvizek makro- és mikroelem összetétele nyilvánvalóan szoros genetikai összefüggésben vannak egykori tengervizekkel, ezért vízmintavétel és vizsgálat történt az Atlanti-óceánból és a Földközi-tengerből. A jelen anyagban a Tirrén-tengerből vett vízminta vizsgálati eredményeit használtuk fel összehasonlításul és viszonyítási alapként. Papp Szilárd (1957) a nátrium-kloridos (konyhasós) vizeket összes oldott sótartalmuk és vegyi jellegük alapján tipizálta és különböző csoportokba sorolta. Az összes oldott sótartalom szerint megkülönböztetett gyengén kloridos vizeket, amelyeknek koncentrációja kisebb, mint 15 000 mg/l. Az erősen kloridos vizek csoportjába tartoznak azok, amelyek meghaladják a 15 000 mg/l-t. Ezek közé sorolta a hazai vizek közül a sós- hartyáni Jódaquát, továbbá a cserkeszőlői hévízkút vizét. A makroelemek alapján hat csoportot különböztetett meg: 1. Tiszta kloridos vizek azok, amelyek lényegében csak nátrium-kloridot tartalmaznak. 2. Kalciumos-magnéziumos kloridos vizek azok, a- melyekben a földfémek legalább 20 eé %-ot érnek el. 3. Alkáli-kloridos - hidrogén-karbonátos vizek. E- zekben a nátrium és a klorid mellett legalább 20 eé %-ot tesz ki a hidrogén-karbonát. 4. Alkáli-kloridos - hidrogén-karbonátos-szulfátos vizek. Ebben a csoportban a hidrogén-karbonát mellett a szulfát is eléri a 20 eé %-ot. A fenti osztályozáson túlmenően még két csoportot különböztet meg, amelyekben a nátrium-klorid mellett a kalcium, a magnézium, a hidrogén-karbonát és a szulfát is jelentős mennyiségben fordul elő. így ezeket az összetett kloridos vizek csoportjába sorolta. A nyomelemek alapján, miután 1957-ig túlnyomó- részt csak a brómot és a jódot határozták meg a vízelemzések, jódos-brómos konyhasós vizeket különböztetett meg, de felhívta a figyelmet a nyomelem vizsgálatok szükségességére, miután külföldi vizsgálatok bebizonyították, hogy az ásvány- és gyógyvizekben lévő nyomelemek milyen jelentős szerepet játszanak a biológiai folyamatokban. Marton Lajos (2009, 2013) elemezve az alföldi 35 °C-nál melegebb hévizeket megállapította, hogy a vizsgált 370 kút közül a nátrium-hidrogén-karbonátos vizek dominanciája mellett (65,4 %) a nátrium-hidrogén-karbonátos kloridos vizek 11 %-ot, a nátrium-kloridos-híd- rogén-karbonátosak 8 %-ot tesznek ki. Míg a tisztán nátrium-kloridos víztípus 3,5 %-ot képvisel. Tanulmányozva a hazai szakirodalmat, konyhasós vizekkel kapcsolatban, meg kell említeni a sóshartyáni Jódaquát tárgyaló anyagok közül Bartkó Lajos (1947) és Prakfalvi Péter (1993) publikációját. Az utóbbi ösz- szeál 1 ításábó 1 ki kell emelni a tengervízzel történő összehasonlítást, és az új szemléletű genetikai megállapításokat. Meghatározó szerepet játszottak a hazai sósvizek tárgyalásának sorában még Tömör János (1953) és Papp Ferenc (1957) publikációi is. A rábasömjéni konyhasós víz kiválasztásánál a szerzők közelmúltban megjelent anyagain (Dobos I. - Scheuer Gy. 2013) túlmenően Erdélyi M. et al. (1975) és Lorberer Á. (1998) anyagát vettük figyelembe. így a hazai konyhasós vizek közül vizsgálataink céljából négy előfordulást választottunk ki. Ezek a következők: Sóshartyán Jódaqua, Oltáré, Rábasömjén és Cserkeszőlő. Ezekkel kapcsolatosan részletes leírást állítottunk össze, amelyet a 2. fejezet tartalmaz. A kiválasztott négy sósvízből makroelemek szempontjából teljes vizsgálati anyag áll rendelkezésre részben szakirodalmi anyagokban (Papp Sz. 1957), részben pedig a begyűjtött mintákból történt meghatározásokból, így a kiválasztott sósvizek vizsgálata teljeskörünek tekinthető.
