Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 3. szám - Németh Attila - Szakál Pál: Gondolatok Magyaróvár történelmi szerepéről a hazai vízgazdálkodás tudományában

Gondolatok Magyaróvár történelmi szerepéről a hazai vízgazdálkodás tudományában Németh Attila, Szakái Pál Mosonmagyaróvár Bevezetés Az ember a maga történelme során örökös harcot ví­vott az elemekkel, így a vízzel is. Történelmi adatok bi­zonyítják, hogy a vizek kártételei elleni védekezés már az ókor emberének is sok gondot okozott, ezért minden­kor igyekezett szervezetten, közös erővel fellépni az ár­vízi katasztrófák kivédésére, a kártételek mérséklésére. Másrészt, már ebben a korszakban kialakult az emberi­ség azon törekvése, hogy a környezetében található vize­ket a mezőgazdasági termelés szolgálatába állítsa, azok szabályozásával, öntözési rendszerek kialakításával ad­dig terméketlen területeket fordítson termőre. Mosonmagyaróvár környékére, illetve a mai Kisalföld területének túlnyomó többségére ez hatványozottan igaz volt: a folyók, a vadvizek medervándolásai akadályozták a tartós letelepedést, a biztonságos termelést, hatalmas területeken a víz, a láp, vagy éppen a mocsár volt az úr. A számottevő gazdasági jelentőséggel bíró ármentesí­tési munkákról az egyik első hivatalos irat még II. Lajos felesége, Mária (1505-1558) idejéből származik, amely­ben a királyné a magyaróvári (Moson vármegye) uradal­mának megvédése érdekében Pozsonyból Gönyű felé e- gyenes irányban új „Dunát” akart ásatni, hogy a magas árvizeket Mosontól távol tartsa. (A középkori helységne­vek, mint Vájás, Ásvány, Ásott, Árok, stb. mind mester­séges csatornákra, átvágásokra emlékeztetnek.) A kezdetleges munkálatok és elképzelések — egyrészt kellő szaktudás és ismeretek hiányában - sajnos legfel­jebb átmeneti megoldásokkal szolgálhattak. A döntő vál­tozásokra az 1800-as évekig várni kellett. Ebből az idő­szakból a hazai vízügyi szakma két úttörőjének nevét kell kiemelnünk: denglázi Wittmann Antal lovag (1770- 1842), a Nyugat-Magyarország-i Egyetem Mezőgazda­ság- és Élelmiszertudományi Kara jogelődjének alapító­jáét, aki Közép-Európában élenjárója volt a vízgazdálko­dás tudományterületének. Másikuk kvassói és brogyáni Kvassay Jenő (1850-1919) - intézményünk egykori hall­gatója, a vízmérnöki és talajjavítási feladatokkal foglal­kozó Országos Kultúrmérnöki Hivatal megszervezője és első vezetője akinek javaslata és szervezőmunkája a- lapján 130 évvel ezelőtt megszületett az a törvény (1883: I. te. 10. §), amely Magyaróvárait elindította a műegye­temi végzettséggel rendelkező mérnökök számára az első hazai kultúr- és folyammérnöki posztgraduális képzést, amelynek legfontosabb feladata volt szilárd elméleti tu­dás mellett használható gyakorlati ismeretekkel felvér­tezni a mérnököket a vízkárok elleni küzdelemre, és a víznek a termelés szolgálatába állítására. A MAGYARÓVÁRI AGRÁRFELSŐOKTATÁS KEZDETEI ÉS DENGLÁZI WITTMANN ANTAL (1771-1842) ÚTTÖRŐ MUNKÁSSÁGA A VÍZGAZ­DÁLKODÁS TERÜLETÉN A vízgazdálkodás tudományának magas szintű műve­lése Magyaróváron tehát már a kezdetek, az 1818-as ala­pítás óta jelen volt, elég csak az említett első igazgató­nak, Wittmann Antalnak ez irányú munkásságára gon­dolnunk. Wittmann eredetileg ügyvédi pályára készült, a jogi végzettséget meg is szerezte, azonban csak 5 évig praktizált, akkor is inkább a gazdálkodással kapcsolatos ügyek érdekelték. Felhagyva eredeti szakmájával, szen­vedéllyel kezdett el gazdálkodni kisebb birtokán, ahol lelkesen gyarapította a mezőgazdaság alapjául szolgáló természettudományi, továbbá műszaki ismereteit. Életének későbbi alakulásáról Pintér János így ír: „ nemsokára egy osztrák báró morvaországi birtokainak lett irányítója, és mellette több birtok felügyelője." Az említett főnemes Peter von Braun volt, a korabeli osztrák tartományok egyik leggazdagabb embere, akinek 1801- től állt alkalmazásában Wittmann Antal. A báró választá­sa nem hiába esett a későbbi főkormányzóra: Wittmann az Enzesfeld község területén lévő gazdaságában vég­hezvitt mintaszerű birtokrendezéssel komoly eredményt „tett le az asztalra”, illetve rendelkezett a szükséges ta­pasztalatoknak egy nagyobb uradalom kezeléséhez. Braun báró joslowitzi (ma: Jaroslavice, Csehország) uradalmának irányítását (és átalakítását), a schönaui (ma: Schönau an der Triesting, Ausztria), az enzesfeldi (ma:

Next

/
Thumbnails
Contents