Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 2. szám - Könyvismertetés: Irma Dobos, Lajos Marton, Pál Szlabóczky: History of Hungarian hydrogeology (In: N. Howden & J. Mather (edit.): History of Hidrogeology), CRC Press, London, 2012. 117-125.
81 Könyvismertetés Irma Dobos, Lajos Marton, Pál Szlabóczky: History of Hungarian hydrogeology (In: N. Howden & J. Mather (edit.): History of Hydrogeology), CRC Press, London, 2012.117-125. A nagy tudományos és gyakorlati felkészültségű Nicholas Howden és John Mather szerkesztésében 2012. novemberben megjelent az IAH (International Association of Hydrogeologists) kiadványai között a 28. számú első olyan mű, a History of Hidrogeology, amely a világ sok országából húszat ismertet. A tanulmányok bemutatják azokat a kiválóságokat, akik a felszín alatti vízkutatásban az elmúlt századokban részt vettek, és hatásuk az egyetemes hidrogeológia tudományában még ma is nemcsak éreztetik hatásukat, hanem munkájukra támaszkodva a jelenkor kutatói újabb összefüggéseket, következtetéseket, tudományos és gyakorlati eredményeket hoznak létre. A kötet ábécé sorrendben közli a tanulmányokat, a- mely Ausztráliával kezdődik majd az Egyesült Államokkal fejeződik be. Az IAH kérésére Magyarország hidrogeológiai kutatástörténetét három szerző (Irma Dobos, Lajos Marton és Pál Szlabóczky) vállalta magára, amely a 424 oldalas kötetben a 117-125. oldalon lényegre törően felvázolta mondanivalóját. Az első időszak az első világháború végéig az ország teljes területét, a Kárpát-medencét, ezt követően azután a jelenlegi 93 000 km2 területet foglalja magába. A hidrogeológiai kutatás az ország azon a területén kezdődött, ahol különböző hőmérsékletű és kémiai ösz- szetételü források léptek a felszínre. Ezek kutatásában é- len jártak az erdélyi (ma Románia része) orvosok, köztük Kibédi Mátyus István, aki már az 1700-as években 50 féle ásványvizet különített el, és megállapította az időjárás és az ásványvíz összetétele közötti összefüggést. Ebben az időszakban több polihisztor tűnt fel az ország különböző pontján, mint a pozsonyi Bél Mátyás történész, geográfus, nyelvész, akinek Besztercebánya fémtartalmú ásványvízéről Londonban megjelent latin nyelven írt tanulmányát (1738) nemrég Dudich Endre fordította magyarra. A Felvidék (ma Szlovákia) másik polihisztora Mikoviny Sámuel a megyei térképek szerkesztésében, a vízerőgépek, vízenergia hasznosításában alkotott nagyot. A nemzetközi hírű botanikus, Kitaibel Pál megkezdte az ásványvizek mennyiségi meghatározását mintegy 150 e- lemzése közben. Elsőként határozta meg a geológia, a kémia és a balneológia közötti szoros egységet. A 19. század az igazi fellendülés időszaka, amely a tudományos egyesületek életre hívásával kezdődött. Szabó József geológus a korszerű vízkutatás alapjait fektette le, megindult Zsigmondy Vilmos bányamérnök fellépésével a mélyfúrással feltárt hévíz, majd a gyakori járványok hatására az egészséges ivóvíz beszerzése. A felszíni és a mélységi vizek számbavétele monográfiák szerkesztésével, térképi ábrázolással elősegítette a hidrogeológiai kutatást. Ekkor ismerjük meg az Alföld nagy geotermikus anomáliáját (Lóczy L. 1912), a karsztvíz nyomj elzéses kutatását is a Bükk hegységben végzik el. A két világháború között mind az elméleti, mind a gyakorlati kutatás megindul. A megkezdett szénhidrogén -kutatás nyomán a Dunántúl új olajmezővel és az Alföld több hévízkút feltárásával gyarapodott. Geokémiai, vízföldtani monográfiák születnek, megindult a bányavíz elleni védelem. A második világháború befejezése után az új politikai és gazdasági irányvonalat a szocialista mezőgazdaság és az erőteljes iparfejlesztés határozta meg. Már 1962-ben több mint 35 ezer felszín alatti vízfeltáró kút működött az országban, és több új olajmezőt, földgázterületet tártak fel. Ez pedig a kúthidraulikai, hidrodinamikai és geofizikai vizsgálatok fejlesztését és alkalmazását igényelte. Előretörtek az 1970-es években az izotóp-hidrológiai, a nyomelem, a beszivárgási és az áramlási vizsgálatok. A tanulmány utolsó, 4. fejezete a hidrogeológiai oktatás fejlődését mutatja be, és a legjelentősebbnek a török hódoltság alatt a három (katolikus, református, evangélikus) egyház kollégiumi típusú iskoláit lehet tekinteni. Az ország újjáépítésének érdekében Bél Mátyás pozsonyi tanár tankönyvein kívül forrás értékű több megye történeti-földrajzi leírása. Selmecbányán a világ első bá- nyász-kohászképző és bányatisztképző intézetet 1735- ben alapították, majd Mária Terézia 1770-ben akadémiává fejlesztette, és itt alakult meg 1786-ban a világ első műszaki egyesülete. Az 1635-ben alapított nagyszombati egyetemet (ma Szlovákia) állami egyetemmé nyilvánította Mária Terézia, amely előbb Budára, majd Pestre került, ennek az u- tóda a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE). Itt Winterl József Jakab az ásványvizek elemzését és az analitikai metodikát dolgozta ki, Than Károly pedig bevezette az ásványvizek összetételének ionos kifejezését (1864). Az egyetem névadója az Eötvös-féle törvény és a torziós-inga felfedezője. 1782-ben a hidrológia oktatását a budai hidrotechnikumban végezték, amely 1871 - ben egyetemi rangot kapott, ahol ma a Budapesti Műszaki Egyetemen is több tanszéken hidrológiai oktatás folyik. Az első világháború után az 1912-ben alapított pozsonyi egyetem Pécsre, a kolozsvári Szegedre, a Selmecbányái Sopronba menekült, majd 1959-ben innen Miskolcra került a bányamérnök-képzés. Minden egyetemen, ahol természettudományi kar van, ott a hidrogeológiai oktatás is biztosított. V I.
