Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 2. szám - Siptár Tibor: A pécsi Tettye-forrás vízháztartási adatainak vizsgálata
77 3. ábra —*-nover\b®r 12. notvntor 19.----lanjjU tonuí’M Iet«ui»2S m»io«K A vízszolgáltatót első sorban az érdekli, hogy az előtte álló időszakban a víznyerő területre mennyiben számíthat, onnan mennyi vizet tud kitermelni. Az eddigi elméletek szerint a karszt a vegetáció nélküli időszakban feltelik, majd ezt adja le. Azt, hogy a lehullott csapadék hány százaléka szivárog be, vagy becsülték, és az alapján számítottak vízgyűjtő területet, vagy a vízgyűjtő területet vették adottnak és számoltak beszivárgási százalékot. Vass Béla a Vízmű Panoráma 2009/4 számában tesz közzé egy számítási módszert, amivel meghatározza a figyelő kutak vízszint adataiból az év során várhatóan kinyerhető vizet. Ennek lényege, hogy a figyelő kutakhoz rendelhető területet szorozza az észlelt vízszint-változás- sal (két kút által közrefogott területnél azok átlagával) és a hézagtényezővel. A hézagtényezőt a min. és max. vízszint közötti összesített forráshozamból számolja. E módszert annyiban fejlesztettem tovább, hogy első körben csak a viszonyítási szinthez számítható víz alatti tömör kőzetet számítom ki. Ennek a tömör kőzetnek a változása jellemző a vízkészletre is. Véleményem szerint a hézagtényezőt nem tudjuk meghatározni, mivel ellenőrizhetetlen, hogy a repedéshálózat (mikrorepedések) milyen mértékig ürül le. Ezért én a továbbiakban az adott tömör kőzet vízleadó képességéről fogok beszélni, ami természetesen szórást mutat, mert a repedés tágasságon kívül ez idő függő is. Azt sem tudjuk, hogy a leürülés során mennyi az a víz, ami a Tettye forrásnál jelenik meg, és mennyi az, ami szökevényforrásoknál. A kutatók e tekintetben is eltérő nézeteket vallanak. Szabó Pál Zoltán szerint ez jelentős mennyiség, míg Rónaki László szerint nem számottevő. Én a vízleadó képesség alatt mindig a Tettye felé számítható vízleadást értem. A víz alatti tömör kőzetet számítva és ábrázolva a grafikonon (6-8. ábra) jól látható, hogy mikor telik a hegy, és mikor fogy annak vízkészlete. A csapadék mellett is fogyó vízkészletek arra utalnak, hogy a csapadékot már a növényzet használja fel. Megfigyeléseim szerint a vegetáció kezdetét a vizsgált területen áprilisban arra az időpontra tehetjük, amikor a ÍO C° feletti átlaghőmérséklet összeg eléri a 150-et. Nagy általánosságban ez április közepe és május első napjai közé esik, (a továbbiakban „V” nap) Innen számíthatjuk a vegetációs időszakot, és általában a fogyó vízkészletet. Ezt a szabályosságot megzavarhatják az előző évről maradt vízkészletek - mint azt 2011-ben látjuk - vagy rendkívüli csapadékok. A görbe lefutásából az is látszik, hogy a csapadék hatással van-e a vízkészletre. Vegetációs időszakban ehhez jelentős mennyiségű csapadékra van szükség. A hidrológiai évet a fentiek értelmében kétféle módon oszthatjuk két részre. a) vegetáció nélküli és a vegetációs időszak. Kezdete a „V” nap, a vége október 31. b) a vízkészlet halmozódásáig tartó szakasz („A” szakasz, csúcs az ,,A”nap) és a fogyó szakasz („B” szakasz) Szabályos években az „A” nap és a „V” nap egybe e- sik, de legalább is közel van egymáshoz. Összefüggés mutatható ki a mérésekből számított tömör kőzet és a várható vízhozam, ill. a tömör kőzet csúcs és az év végéig vissza levő időben várható összes vízhozam között, így azt a víztermelési terveinkben figyelembe tudjuk venni. A vizsgált tíz éves időszakban a viszonyítási szinthez képest a legkisebb víz alatti tömör kőzetet 2012.10.31én észleltük, 23 millió m3-t, míg a legnagyobbat 2010. 06. 07-én, 430 millió m3-t. A karszt jellegéből adódóan a különböző szinteken más jellegűek és mértékűek lehetnek az üregek, repedések, így a vízleadó képesség is változó lehet. A vízleadó képesség számításához azoknak az é- veknek azokat az időszakait választottam ki, ahol a tömör kőzet grafikon zavartalan lefutást mutat. Táblázatosán számítva a második differencia hányadost, még kiszűrhetők voltak a csapadékhatástól zavart szakaszok is. Ezután a tömör kőzet változásból és a vízhozamból számítottam a vízleadó képességet a tömör m3 százalékában. A számítást először önkényesen felvett 20 millió m3 tömör kőzet határokkal végeztem, majd ezt módosítottam, és olyan határokat szabtam, amelyeken belül a vízleadó képesség lehetőleg nem nagyon szór. 90 %-os megbízhatósággal számolva minden tömör nT rétegre egy alsó és egy felső vízkészlet értéket kapunk. A vízmérleg adatoknál ezek középértékét vettem figyelembe. Egy-egy réteg vízleadó képességének birtokában a teljes vízkészlet számítható.
