Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 1. szám - Megemlékezés: Dr. Dunka Sándor 1926-2013 - Részlet Dr. Dunka Sándor: Életem és munkám a diktatúra alatt c. kéziratából
12 lebontásra kerülő felvonulási épületeket építünk az épülő létesítmények mellett, a költségvetések felvonulásra előirányzott keretéből. Ezért a felvonulási kereteket összevontuk, s megmaradó létesítményeket építettünk belőle, pl. Hajdúszoboszlón a szakaszmérnökség központját. Ez is fekete beruházás volt. Az épülő létesítmények mellé pedig lakókocsikat vittünk ki. A XIX. században lakóhelytől, közlekedési úttól távol, közmű és vízszintes szigetelés nélkül vályogból épült gát- és csatorna őrházak egymás után kezdtek tönkre menni. Felújítási előirányzatból csak a korábbi alapon lehetett a létesítményt újjáépíteni. Mi az őrházakat a gát- és csatorna- őrjárásokon belül, - de lakott települések közelében - építettük újjá, hogy gyermekeknek ne kelljen hóban, fagyban kilométereket az iskoláig gyalogolni. Mivel erre sem volt beruházási előirányzatunk, ez is fekete beruházás-nak számított. Igazgatóságunk vezetője minden esetben helyeselte eljárásunkat. „Büniajstromunk” tehát tetemes volt, mikor a Beruházási Bank ellenőrzésre nálunk megjelent. Természetesen én voltam a „főbűnös”, mert nekem - mint beruházási osztályvezetőnek - kellett volna őrködnöm a beruházások tisztasága felett. Én azonban ezekkel a szabálytalanságokkal - mint az ország érdekeit szolgáló, s a rendelkezésre álló pénzek ésszerű és eredményes felhasználását jelentő munkákkal - messzemenően egyetértettem, s igazunkat - munkatársaimmal együtt - körömszakadtáig védtem. Hosszas tárgyalások után eljárásunkkal a Beruházási Bank is egyetértett, - mert ott is voltak értelmes emberek, - s a „bürokratikus” és ésszerűtlen rendelkezéseket megszüntették, a beruházási fogalmat kiterjesztették, létrehozták a „Felvonulási Alap”-ot, ami a beruházási előirányzatot növelte. De mint szabálytalanságot elkövetőket, az Igazgatóságot 30.000 forintra megbüntették, amit fellebbezésünkre azért csökkentették csak 20.000 forintra, mert tevékenységünket fellebbezésünkben sem bántuk meg, sőt az új, ésszerű rendelkezések meghozatalában „úttörőknek” minősítettük magunkat. Ezek után Némethy László termelési osztályvezető barátom és én „igazgatói megrovás”-t kaptunk. Beruházási előirányzatból - szabályosan - hajtottuk végre többek között az AIsó-Nyízvíz rendszer építését, melynek felső szakaszán - igazgatónk kezdeményezésére - vízvisszatartás és az Erdőspuszta szépségének növelése érdekében ,jóléti tavakat” létesítettünk, mely aztán Debrecen lakosságának kedvelt kiránduló helye lett. Megépítettük a nagyhe- gyesi, hajdúnánási és hajdúszováti öntözőrendszert, a K-V, a K-XI és a Bivalyhalmi tározókat, melyek intenzív haltenyésztésre lettek berendezve. Felépítettük ÁBKSZ (Ár- vízvédelmi és Belvízvédelmi Készenléti Szolgálat) telepünket, és gépüzemünket Hajdúszoboszlón. Sikeresen védekeztünk az ár- és belvizek ellen, amelyben nyugdíjazásomig valamennyiben részt vettem, Nagyobb árvíz volt 1964-ben a Tiszán. Különösen veszélyes volt a Berettyó jeges árvize, amely 1966 februárban átszakította a töltést, egyúttal „kialakította” a később általunk kiépített „vésztározó”-t. A nagy Tisza-völgyi árvíz 1970-ben területünkön a Tiszát, a Berettyót és a Sebes-Köröst is érintette, védekezésünk sikeres volt. 1980-ban a Sebes-Körösön és a Berettyón volt árvíz, utóbbin töltésszakadás is történt. Árvízvédekezésben végzett munkámért 1970-ben „Árvédelemért emlékérmet” kaptam. Én készítettem az Igazgatóság éves terveit, s igyekeztem minél nagyobb bérköltséget biztosítani dolgozóink számára. Abban az időben bértömeg-gazdálkodás volt érvényben, s a megmaradt bért szét lehetett osztani a dolgozók között. Többször előfordult, hogy egy-egy kubikos, vagy gépkezelő év végén fizetésén felül 10.000 forintot vitt haza. De meg is érdemelték, mert nehéz munkát végeztek. Én készítettem a területi vízgazdálkodási ötéves terveket is, mely működési területünkön minden vízügyi beruházást tartalmazott. Ezen tervek készítésének és teljesítésének lett az eredménye, hogy területünkön minden település jó minőségű vezetékes vízzel lett ellátva. Több nagyobb településen kiépült a szennyvíz-elvezetés, tisztítás és a tisztított szennyvíz csatornákon történő elvezetése. Megépült a Debreceni biológiai tisztítómű, s ezzel kiváló vízminőségű lett az addig súlyosan szennyezett Kösely és a Hortobágy-Berettyó főcsatorna. Hajdúszoboszló és Debrecen termálvizes fürdője világhírre emelkedett, de Európa-szerte ismert lett több településünk gyógyfürdője is. Megoldódott több község belterületi vízrendezése, a kisebb településeken viszont akadnak gondok a vízrendezési művek karbantartásának elmaradása miatt. Igazgatóságunk éveken át az OVH legjobb Igazgatósága volt, sorozatosan elnyertük a „Kiváló igazgatóság”címet. Én is kétszer lettem a „Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója”, kétszer kaptam „Szocialista munkáért” kitüntetést (ezt a vízgazdálkodás kiváló dolgozója helyett adták), sőt megkaptam a „Munka Érdemrend” bronz fokozatát is, pedig nem voltam párttag. Sok tudományos előadásomat pedig a „Szocialista kultúráért” jelvénnyel ismerték el. Az Igazgatóságnál legkedvesebb munkám - de talán életem legszebb alkotása is — a tiszadobi Vásárhelyi emlékmű megvalósítása volt, melynek én voltam az építtetője. Az emlékmű a Tisza bal partján épült, ott, ahol 1846. augusztus 29-én Széchenyi első kapavágásával megkezdődött a Tisza szabályozás nagy munkája, ami azóta is tart. („Vásárhelyi terv” tovább fejlesztése.) Ekkor már állt a tiszafák között az 1865- ben emelt Széchenyi és az 1909-ben felavatott Andrássy emlékmű, s egy szabálytalan háromszöget alkotva építettük közvetlen a Tisza partján a szabályozás tervezőjének, - Vásárhelyi Pálnak, - és a munkát megvalósító százezernyi kubikusnak monumentális emlékművét. Az emlékmű határidőre történő megépítése érdekében sok késő estét töltöttem a létesítmény mellett, erre ma már az íróasztalom fiókjában levő 1969. évi OVH Elnöki dicséret „A tiszadobi Vásárhelyi emlékmű megvalósításáért”, és az íróasztalomon álló Vásárhelyi-szobor makettje emlékeztet. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014 94. ÉVF, 1. SZ.
