Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 2. szám - Právetz Tamás - Sipos György: Mederanyag egyenleg változásának vizsgálata hidromorfológiai felmérések segítségével a Maros síksági szakaszán
36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 2. SZ Maros jelentős mennyiségű görgetett hordalékot szállít, melynek éves mennyisége Deszknél 28 000 t volt (Bogárdi 1971). A hegyvidéki nagy esésű szakaszokon a folyó a görgetett hordalék nagy részét feldolgozza, így az síksági szakaszra főként durva- és középszemű homok frakcióba eső a- nyag érkezik (Csorna 1975). Mindemellett jelentős mennyiségű lebegtetett hordalékot is szállít a folyó, amely elérheti a 8,3 millió t/év értéket is (Bogárdi 1971). A 19-20. századi folyószabályozási munkálatok a Marost sem hagyták érintetlenül, az árvíz-mentesítési munkák nagyban átalakították a folyó futását (Kiss és Blanka 2006). A Maros síksági szakasza a szabályozások előtt, bonyolult, szerteágazó, mocsarakkal átszőtt, zátonyosodásra, szigetképződésre hajlamos vízrendszer volt (Csorna 1975). A vízfolyás síksági szakaszán 33 átvágást végeztek, a Lippa-Sze- ged szakasz 260 km-ről 175 km-re rövidült (Urdea et al. 2012). A szabályozások hatására a nagy mennyiségű hordalékot szállító folyónak nőtt az esése és ezáltal a munkavégző képessége is. A folyó bevágódott, később laterális erózió hatására kiszélesedett, ami az elmúlt 50 évben szűkülésbe váltott át, mindemellett a mederszélesség is egységesebbé vált (Sipos 2006). A partbiztosítással ellátott szakaszok (pl. Lippa alatt, Makó környékén) csak kis mértékben változnak, dinamikusabb fejlődés a kezeletlen szakaszokon jellemző. A romániai szakaszon a kanyarulatok fejlődésének hatására az utóbbi évtizedekben jelentősen nőtt a folyó középvonalának hossza (Ópálos-Mondorlak: 20,9 km-ről 23,1 km-re, Pécska-Szemlak: 13,9 km-ről 19,3 km-re) (Sipos et al. 2012). A vizsgált síksági szakasz jelenleg fonatos és me- anderező mintázat közötti átmenetet, általában sekély a meder, helyenként intenzív zátony és szigetképződés zajlik (Sipos 2004). A zátonyok elhelyezkedése és méretük folyamatosan változik, a bennük tárolt jelentős mennyiségű mederanyag nagyban befolyásolja a folyó munkavégző képességét (Sipos és Kiss 2006). Napjainkban a legjelentősebb antropogén beavatkozás a vizsgált szakaszon az intenzív kavics- és homokkitermelés (1. ábra). A bányászati tevékenység az 1970-es évek óta folyamatos, azonban a 2000-es évektől az Arad feletti szakaszon még intenzívebbé vált (Urdea et al. 2012). Magyarországon az engedélyezett kitermelhető mennyiség 100 000 m3/év (MBFH, Szolnok, szóbeli közlés), Romániában a hivatalosan kitermelt mennyiség 2011-ben 930 000 m3, 2012- ben 500 000 m3 volt (Apele Romane, Arad, szóbeli közlés), azonban megfigyeléseink alapján ennél jóval több is lehet. 1. ábra .Homokkitermelés hatása a Maros medrének morfológiájára a Mondorlak-Csicsér (Mándruloc-Cicir) szakaszon A vizsgálat során, a síksági szakaszon 4 mintaterületet jelöltünk ki, melyek elhelyezkedése (2. ábra) a kitermeléshez igazodik, a legelső Lippánál (162 fkm) a homokkitermelés felett, a második Aradnál (129 fkm), közvetlenül a bányászati tevékenység alatt, míg a pécskai (91 fkm) és az apátfalvi (33 fkm) mérési területek a kitermeléstől növekvő távolságra helyezkednek el. 500000 520000 540000 2. abra.. A mintaterületek elhelyezkedese és a mérési területek határa A mintaterületek hossza 1,5-2,0 km között változik, átlagos szélességük a torkolat felé növekszik (Lippa: 62,5 m; Arad: 94 m; Pécska: 127 m; Apátfalva 129 m). Az egyes folyószakaszok morfológiai felépítése azonban hasonló, keskenyebb és mélyebb üst szakaszok, illetve szélesebb és sekélyebb zátonyosodásra hajlamos gázlók alkotják a területet. Emellett a pécskai szakaszon 2, míg az apátfalvin 5 sziget is található.
