Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
99 276 pl tetraklóretilént, illetve 2,805 ml triklóretilént adtunk a főzőpoharakba vett vízmintákhoz. A főzőpoharakat műanyag kosárba helyeztük, amelyet a tó 20 cm mélységű parti zónájába állítottunk. A kosarat átlátszó műanyag (poliészter) tetővel láttuk el, mely lehetővé tette a fotoszintézist, u- gyanakkor megóvta a kosár tartalmát a károsodástól. A kísérlet 0., 24., 48. és 72. órájában 20 ml mintát vettünk minden főzőpohárból, illetve a tóból a kosár környékéről. A száraz tömeg és a klorofill-a tartalom meghatározásához a mintákból 5 ml-t centrifugáltunk (Micro-centrifüge Type-320a, 5 perc, 10000 rpm), a felülúszó eltávolítása után a pelletet liofdizáltuk (Christ Alpha 1-2 LD plus), tömegmérés után (Ohaus Adventurer™ Pro analitikai mérleg) a klorofill-a tartalmat metanolos extrakcióval, spektrofotometriásán határoztuk meg (Felföldy 1987). A maradék mintát (15 ml) Lugol-oldatban tartósítottuk a fitoplankton mennyiségi és minőségi meghatározásához, amit az Utermöhl módszer (1957), valamint az EN 15204 (2006) Európai Standard alapján végeztünk. A méréseket és meghatározásokat háromszoros ismétlésben végeztük el. Az eredmények statisztikai értékelésére kétutas ANOVA-t és Tukey-tesztet alkalmaztunk. Eredmények és értékelésük A tavaszi és nyári fitoplankton közösségek egyedszámá- nak változásai: A tavaszi kísérletek alkalmával nőtt az e- gyedszám a tóban, valamint a kontroll és a kezelt együttesekben is az első 24 órában (la. ábra), de a tó és az egyes összeállítások egyedszáma között nem volt szignifikáns különbség. A második napra nőtt az egyedszám minden esetben, kivéve a tetraklóretánnal kezelt együttest, ahol az e- gyedszám 70 %-kal csökkent az előző napi értékhez képest (la. ábra). A kezelések között szignifikáns különbségek mutatkoztak, a tó és a kontroll egyedszámától azonban csak a tetraklóretánnal való kezelés különbözött szignifikánsan. A klorofill-a tartalom mindhárom klórozott szénhidrogén jelenlétében csökkent (nem bemutatott adatok). Összefüggés mutatható ki a tesztelt vegyületek vízoldhatósága, és a klorofill-tartalom változása között: a jobb vízoldhatóságú vegyület nagyobb mértékben okozza a klorofill-a tartalom csökkenését. A nyári kísérletek alkalmával csökkent az egyedszám a tóban, valamint a kontroll és a kezelt együttesekben is az első 24 órában (lb. ábra), de szignifikánsan több egyed volt a kontroll együttesben, mint a kezeitekben. A tó és a kontrol együttes egyedszáma között nem volt szignifikáns különbség. A második naptól nőtt az egyedszám minden esetben, de a tetraklór- származékokkal kezelt együttesekben szignifikánsan kevesebb egyedet találtunk. A kezelések hatása között nem voltak szignifikáns különbségek (lb. ábra). A klo- rofill-a tartalom csökkent a kezelt tenyészetekben (nem bemutatott adatok), a tesztelt vegyületek vízoldhatósága, és a klorofill-tartalom változása között a tavaszi vizsgálatok alkalmával tapasztalt összefüggést ez esetben is megfigyeltük. A tavaszi és nyári fitoplankton közösségek összetételének változásai: A tavaszi fitoplankton faj száma csaknem változatlan maradt minden esetben az expozíciós idő alatt a tóban és az egyes összeállításokban is. A tavaszi fitoplankton együttesben Cryptophyta fajok, zöldalgák (Chlorella, Mo- noraphidium, Scenedesmus fajok), Chrysophyták (főleg Ke- phyrion fajok) és kovaalgák (Fragilaria, Nitzschia és legnagyobb számban a korábban Centrales-ként csoportosított fajok) voltak dominánsak. A kezelések hatására - különösen a jobb vízoldhatóságú tetraklóretán és triklóretilén esetében a Cryptophyták szinte teljesen eltűntek a közösségekből, valamint jelentősen lecsökkent a „Centrales” kovaalgák száma. Ezzel párhuzamosan megnőtt a Chlorellales és Chlamy- domonadales zöldalgák, a Thalassiosirales és Bacillariales kovaalgák, valamint a Chrysophyták aránya (3. ábra, az ábrán a jobb áttekinthetőség kedvéért csak a nagyobb rendszertani egységeket tüntettük fel). Általánosságban elmondható, hogy az eredendően is változatos fajösszetételü közösség diverzitása nem csökkent a kezelések hatására, azonban jelentősen megváltozott a kezelt közösségek összetétele. A nyári fitoplankton faj száma csökkent a kontroll és a kezelt együttesekben is, de ez a csökkenés jelentősebb volt a kezelt együttesekben. A nyári fitoplankton együttesben a Trachelomonas volvocinopsis Euglena faj és a Cyclotella genusz fajai voltak a domináns fajok a kísérlet alatt. Mellettük Cryptophyták, Chrysophyták (Chrysococcus és Kephy- rion fajok), a Chlorellales és Sphaeropleales rendbe tartozó zöldalgák (Chlorella, Oocystis, Coelastrum, Monoraphidi- um, Pediastrum, Scenedesmus és Tetrastrum fajok) és a cia- nobaktérium Limnothrix genusz voltak jelen nagyobb számban. A T. volvocinopsis Euglena faj volt a legkevésbé érzékeny a kezelésekre, száma ugyanis alig változott az expozíció ideje alatt (4. ábra). A Chlorella sp., Coelastrum sp. és S. armatus zöldalga fajok, valamint a Cyclotella kovaalgák szintén alacsony érzékenységet mutattak. A Cryptomonas fajok, valamint a Chrysophyták tűntek a nyári együttesekben a legérzékenyebbeknek, szinte teljesen eltűntek a tetraklóretánnal és a triklóretilénnel való kezelés hatására. Következtetések: A tavaszi és nyári vizsgálatsorokat ösz- szevetve elmondható, hogy a klórozott szénhidrogének hatása természetes rendszerekben nagymértékben függ a fitoplankton együttesek összetételétől. A változatos fajösszetételü tavaszi együttesben a domináns, és egyben érzékeny Cryptophyta fajok számának drasztikus csökkenése után a kevésbé érzékeny fajok aránya megnőtt, továbbra is változatos faj-együttest létrehozva a kezelt összeállításokban is. Ezzel szemben a nyári, csaknem 70 %-ban Trachelomonas volvocinopsis uralta közösségben a faj összetétel változatossága csökkent, mivel a domináns faj nem mutatkozott érzékenynek a kezelésekre, és az érzékeny fajok eltűnésével a keletkezett „űrt” is kitöltötte. A nyári vizsgálatok során a Chrysophyták eltűnése tehát nem a kezelésre való érzékenységnek köszönhető (lásd tavaszi vizsgálatok eredményei), hanem a domináns fajjal szembeni gyengébb kompetíciós készségnek. A két vizsgálatsor eredményeit összevetve elmondható, hogy a Cryptophyták rendkívül érzékenyek a klórozott szénhidrogének jelenlétére, míg a zöldalgák közül a Sphaeropleales rendbe tartozó fajok (Coelastrum, Mono- raphidium, Pediastrum, Scenedesmus, Tetrastrum genu- szok) mérsékelt érzékenységet, a Chlorellales és Chlamydo- monadales rendek fajai pedig alacsony érzékenységet mutattak. Összefüggés látszik az egyes fajok érzékenysége és valamilyen speciális sejtburok jelenléte között: az ún. lorika a Trachelomonas fajoknál, a nyálkaanyagok a Chlorella fajok esetében, kolóniaképzés vagy vastag sejtfal jelenléte jellemző az alacsonyabb érzékenységet mutató fajokra. Eredményeink azt mutatják, hogy a fitoplankton együtteseket alkalmazó in situ algatesztek, mikrokozmosz kísérletek jól alkalmazhatók a természetes közösségek toxikus hatásra adott válaszainak vizsgálatára. Alkalmazásuk során lehetőség nyílik az egyes fajok érzékenységének megállapításán túl a kompetíciós viszonyok tanulmányozására is. Jelen eredmények alátámasztani látszanak Yatchi és Loreau (1999) "biológiai biztosítás hipotézis"-ét, hiszen a diverzebb
