Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
84 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF.5-6. SZ. Debrecen és Kisvárda csípőszúnyog-fajegyütteseinek összehasonlító elemzése Tóth Mihály, Szabó László József Debreceni Egyetem TEK, TTK, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: Dolgozatunkban Debrecen és Kisvárda környékének csípőszúnyog-fajegyütteseit hasonlítottuk össze 2011-ben végzett méréseink lapján. A mintavételek mindkét város körzetében 5-5 eltérő élőhelytípusú helyszínen történtek. Az egyedek begyűjtése csípés közben történt, 2-3 hetes rendszerességgel áprilistól októberig. A két területről összesen 18 faj 1418 egyede került elő. A klaszter a- nalízis (Ward-módszer), az ordinácós módszerek (DCA) egyaránt a két terület fajegyütteseinek jó elkülönülését mutatják. A különbségek kialakulásáért elsősorban a következő fajok nagy relatív részesedései voltak a felelősek: Debrecen körzetében az Ochle- rotatus cantans, O. annulipes, és a Coquillettidia richiardii, Kisvárda környékén az Aedes vexans, A. cinereus, a Culex modestus és a Coq. richiardii. A gyakoribb fajokra elvégzett Chi2- próbák eredményei szerint a két térség fajegyüttesei egymástól szignifikánsan különböztek. Eredményeink szerint a csípőszúnyog metaközösségek fajösszetétele meglehetősen heterogén, a csípőszúnyog fajegyüttesek összetételében a regionális különbségek mellett még jelentős helyi különbségek is lehetnek. Kulcsszavak: Aedes vexans, Culicidae, faunisztika, Kelet-Magyarország, Ochlerotatus cantans. Bevezetés és célkitűzés: Hazánkban a csípőszúnyog-kutatás több mint száz é- ves múltra tekint vissza, azonban az ország nyugati és keleti része között jelentős különbségek vannak. A Dunántúlon - a turisztikailag népszerű helyeknek köszönhetően - több évtizede végeznek rendszeres adatgyűjtéseket (Bogyó és Szabó, 2006; Tóth, 2003a; Tóth 2003b; Tóth és Sáringer, 2002), míg a Tiszántúlról meglehetősen kevés adat áll rendelkezésünkre, melyek főleg az u- tóbbi tíz évben kerültek közlésre {Szabó, 2007a; Szabó, 2007b; Szabó, 2011; Szabó és mtsai, 2011; Tóth és Szabó, 2011). A csípőszúnyog-kutatásnak egyre nagyobb jelentősége van, hiszen az általuk terjesztett betegségek komoly fenyegetést jelentenek az emberiség számára, nemcsak a trópusi területeken, hanem Európában is {Gratz 2004). Munkánk célja a csípőszúnyog-fajegyütte- sek minőségi és mennyiségi viszonyainak vizsgálata volt két, egymástól távoli kelet-magyarországi település (Debrecen és Kisvárda) térségében. 7. táblázat. Debrecen és Kisvárda térségében gyűjtött csípőszúnyog imágók befogott egyedeinek száma. Debrecen Kisvárda 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 E Aedes cinereus Meigen, 1818 6 4 0 3 0 60 5 9 61 28 176 Aedes vexans (Meigen, 1830) 8 2 3 37 0 94 28 72 51 46 341 Anopheles claviger (Meigen, 1804) 0 0 0 6 0 0 0 0 0 0 6 Anopheles hyreanus (Pallas, 1771) 0 1 0 0 0 0 2 1 0 1 5 Anopheles maculipennis Meigen, 1818 0 0 4 0 0 0 2 0 0 0 6 Anopheles plumbeus Stephens, 1828 0 2 0 0 4 0 0 0 0 0 6 Coquillettidia richiardii (Ficalbi, 1889 11 39 21 10 7 47 45 71 11 35 297 Culex modestus Ficalbi, 1890 0 1 0 10 0 0 22 61 17 43 154 Culex pipiens molestus Forskal, 1775 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 1 Culex pipiens pipiens Linnaeus, 1758 0 0 0 0 0 0 0 0 0 i 1 Ochlerotatus annulipes (Meigen, 1830 22 38 3 4 0 10 2 0 3 0 82 Ochlerotatus cantans (Meigen, 1818 85 114 7 13 2 22 2 2 0 3 250 Ochlerotatus caspius (Pallas, 1771 0 0 0 8 0 0 0 0 0 0 8 Ochlerotatus cataphylla (Dyar, 1916 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 1 Ochlerotatus flavescens (Müller, 1764 0 0 0 0 0 0 0 4 14 4 22 Ochlerotatus geniculatus (Olivier, 1791 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 1 Ochlerotatus leucomelas (Meigen, 1804 0 1 2 0 0 0 0 2 0 0 5 Ochlerotatus sticticus (Meigen, 1838 17 32 4 1 0 2 0 0 0 0 56 Összes 149 234 44 92 14 235 109 223 157 161 1418 Magyarázat: A fejléc vastagon szedett számainak jelentése: 1, Csere-erdő, 2. Fancsika, 3. Veker, 4. Postakert, 5. Nagy-erdő, 6. Bodon-szög, 7. Palaj-dűlő, 8. Demeter-szög, 9- Sziget, 10, Tisza hullámtér Anyag és módszer: A csípőszúnyog imágók gyűjtését csípés közben végeztük. A felmérések időtartama egységesen 15 perc volt. Az egyedeket szippantócsővel {Mihályi és Gulyás, 1963) gyűjtöttük. A mintavételek 2-3 hetes rendszerességgel történtek 5-5 mintavételi helyen. A mintavételi helyek kijelölése során törekedtünk arra, hogy az azonos térségbe eső helyek különböző élőhelytípusúak legyenek, de mindegyiknek legyen hasonló párja a másik térségben. A mintavételi helyszínek a következőek voltak: Debrecen térségében (7. ábra) a Csere-erdő, Zavreckitanya; Fancsika, Matkó-tanya; Veker; Postakert; Nagy-erdő; míg Kisvárda térségében {2. ábra) a Bodon-szög (Révleányvár); Tisza-hullámtér, Rozsálypuszta (Szabolcsveresmart); Palaj-dűlő szög (Kékese) és a Sziget (Gyulaháza). 1. Csere-erdő, Zavreckitanya 2. Fancsika, Matkótanya 3. Veker 4. Postakert 5. Nagy-erdő (Kékese); DemeterA 2. ábra. A mintavételi helyszínek Kisvárda térségében. Az egyedek identifikálása során Kenyeres és Tóth (2008) munkáját használtuk fel. A gyakoribb fajok (+egyéb kategória) megoszlás-viszonyainak térségek és mintavételi helyek közötti különbözőségét Chi2-próbákkal, továbbá klaszter a- nalízis (Ward-módszer) és korreszpondencia analizis (DC- A) segítségével teszteltük. A statisztikai számításokat Microsoft Excel és a PAST 1.89 {Hammer és mtsai, 2001) programcsomagok segítségével végeztük el.
