Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
81 A Malom-Tisza holtág nyári rétegződési stabilitása és oxigénviszonyai 2007-2010-ben T-Krasznai Enikő1, Abonyi András2’3, Görgényi Judit4 'Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 4025 Debrecen, Hatvan u. 16. 2Pannon Egyetem, MK, Limnoiógia Intézeti Tanszék, 8200, Veszprém, Egyetem u. 10. ,Bi-Eau, 15 rue Lainé-Laroche, 49000 Angers, France 4MTA, ÖK, Tisza-kutató Osztály, 4026 Debrecen, Bem tér 18/c. Kivonat: A Malom-Tisza holtág nyári vízoszlop stabilitását vizsgáltuk a termikus és oxigén viszonyok tükrében (2007-2010), különös hangsúlyt fektetve az epilimnion és hipolimnion évek közötti különbségeire. Vizsgálatainkkal igazoltuk, hogy a holtág stabilan rétegződik minden évben (dimiktikus). A holtág a 4 év során minden nyáron rendkívül stabilan rétegződött (RWCS,mx = 479), mely minden esetben anoxikus hipolimnionnal párosult. A nyári rétegződés kialakulásában jelentős szerepe volt a (i) fetchhossznak, (ii) tavaszi időjárási körülményeknek, melyek meghatározzák a termőkön induló mélységét és a hipolimnion hőmérsékletét, (iii) a nyári időjárási körülményeknek, melyek befolyásolják az epilimnion évszakos, és napszakos hőmérséklet viszonyait. Ezen évek közötti különbségek tükröződhetnek rétegződő állóvizeink vízminősítésekor, mivel a vízoszlop stabilitás változása nagyban meghatározza a fitoplankton fajösszetételét, és azon keresztül annak minősítését. Kulcsszavak: vízoszlop-stabilitás, anoxikus hipolimnion, sekély állóvíz, vízminőség Bevezetés A Kárpát-medence egyik legjellegzetesebb állóvizei a holtágak, melyek hasznosítása sokoldalú lehet (ivóvíz-bázis, rekreáció, turizmus, horgászat, stb.). Egyedi hidro-mor- fológiai tulajdonságaik miatt a tudományos érdeklődés középpontjában állnak (Dembowska és mtsai, 2012; Hindák és Hindáková, 2008; Pithart és mtsai, 2007). 2007 2008 2009 2010 1. ábra.. A Malom-Tisza holtág vizhőmérséklet adatai 2007. és 2010. között Hazánkban az utóbbi fél évszázadban több tanulmány is foglalkozott a holtágakkal (Borics, 2002, 2011; Szabados, 1939; Uherkovich, 1959), azonban ezek jószerével floriszti- kai szemléletűek voltak. Az utóbbi évtizedekben holtágaink limnológiai vizsgálata is elkezdődött (Abonyi és mtsai, 2009, Grigorszky és mtsai, 2003; Krasznai és mtsai, 2010; Teszámé és mtsai, 2003), s ezek eredményei a fent említett hasznosítások szempontjából jelentősnek bizonyultak. Vizsgálataink során arra keressük a választ, hogy menynyire tekinthető általánosnak egy adott holtág rétegződési sajátossága, ill. vannak-e különbségek a rétegződés mintázatban az egyes évek között? Kérdéseinkre a válaszokat egy Tisza menti, mentett oldali, valódi pelagiállal rendelkező holtágon, a tiszadobi Malom-Tiszát vizsgálva kerestünk. Anyag és módszer A Tiszadob határában fekvő Malom-Tisza hidro-morfo- lógiai tulajdonságairól, természetvédelmi értékéről korábbi tanulmányok részletesen beszámolnak (Borics és mtsai, 2011; Krasznai és mts, 2008, 2010; Abonyi és mts, 2009). A holtág rétegződésének vizsgálatát a vízoszlop termikus és oxigén viszonyai alapján közelítettük meg. 2007-2010 között májustól szeptemberig havi gyakorisággal mintáztuk a holtág egyik legmélyebb kanyarulatát (É48°01’14”, K21° 11’27”). A mintavételekhez Ruttner-típusú (HYDRO-BI- OS) mintavevőt használtunk, a rétegköz minden esetben 1 m volt. Minden rétegben mértük a vízhőmérsékletet (°C) és az oldott oxigén koncentrációját (MSZ ISO 5813:1992). Welch (1992) alapján becsültük a relatív vízoszlop stabilitás (RWCS) értékét, az üledék feletti és a felszíni vízréteg sűrűsége közti különbséget a 4 és 5°C-os víz sűrűség-különbségéhez viszonyítva. Az eredmények grafikus ábrázolásához a Surfer 6 programot használtuk. Eredmények ä) b) 2007 2008 2009 2010 A vízhőmérséklet értékek vertikális profilja alapján a holtág minden évben májustól késő augusztusig stabilan rétegződött (7. ábra). A felszín közeli rétegek vízhőmérséklete a 2007. évben kimagaslóan magas (>30 °C) volt. Az egyes évek között csekély vízhőmérsékletbeli eltérés figyelhető meg mind az epi-, mind a hipolimnionban (2. ábra). Medián értékeket tekintve (folytonos vonal) a legmelegebb epilimniont 2007-ben, a leghidegebbet 2009-ben tapasztaltunk. Legmelegebb hipolimnion 2010-ben, míg leghidegebb 2009-ben volt megfigyelhető. A termoklin mélysége a rétegződő tavakra jellemző módon folyamatosan süllyedt a nyár folyamán, azonban a 2010-es évben ez a folyamat elnyújtva jelentkezett. Az epi-, és hipolimnion vízhőmérsékletének évek közötti változása szimultán volt (hidegebb epilimnionnal hidegebb hipolimnion párosult, és fordítva), kivételt csak a 2008-as év képezett, ahol melegebb hipolimnion hidegebb epilimnionnal párosult.
