Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai

75 Az Aphanizomenon flos-aquae vertikális eloszlása egy mély, oligo- mező tróf tóban (Stechlin-tó, Németország) Tapolczai Kálmán1, Üveges Viktória1, Selmeczy Géza Balázs1'2, Peter Casper2, Lothar Krienitz2, Padisák Judit1 'Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék, Veszprém, Egyetem u. 10. H-8200. 2Leibniz-Institute of Freshwater Ecology and Inland Fisheries, Alte Fischerhiitte 2, D-16775 Stechiin-Neuglobsow, Germ. Kivonat: A Stechlin Németország északkeleti részén elhelyezkedő mély (zmax = 69,5 m), dimiktikus, oligo-mezotróf tó. Oligotróf tavakra jel­lemző a metalimnetikus, felső hipolimnetikus klorofill maximum (DCM) kialakulása (z^, > zmix), melyet a tóban eddig rendszeresen a Cyanobium sp. (pikocianobaktérium) vagy alkalmilag a Planktothrix rubescens jellemzett. Az Aphanizomenon flos-aquae (Nostoca- les, Cyanoprokariota) először 2000-ben jelent meg a tóban, majd 2009/2010 telén jég alatti monokultúrát hozott létre 920 pg L''-es biomassza mennyiséggel. A vizsgálat során a 2009. és 2010. évből származó, a tó legmélyebb pontján vett rétegmintákat elemeztük. A minták alapján vizsgáltuk a fitoplankton vertikális elterjedését, különös figyelemmel az Aphanizomenon flos-aquae-xt. Vizsgálata­ink alapján az A. flos-aquae mindkét évben, a nyári időszakban DCM-et hozott létre a 10-15 m-es mélységben. Nemcsak egy, eutróf vizeket kedvelő, nyáron vízvirágzást okozó faj téli megjelenése váratlan, de az A. flos-aquae DCM szintén új jelenség. Kulcsszavak: DCM, Aphanizomenon flos-aquae, Stechlin-tó, vertikális eloszlás. Bevezetés Tavak rétegzettségi időszakában egyes planktonikus szervezetek stabil populációt képesek kialakítani a mélyebb rétegekben. A jelenség leginkább az alacsony szervesanyag produktivitású, mezotróf, oligotróf tavakra jellemző (Fee, 1976). Ezen tavak esetében a rétegzett időszakban az eufoti- kus mélység a keveredési mélység alatt húzódik azt eredmé­nyezve, hogy a nettó fotoszintézishez elegendő fény jut le olyan mélységekbe (méta-, hipolimnion), ahol az epilimni- onból kisüllyedő szerves törmelék lebomlásával keletkező növényi tápanyagok felhalmozódnak (Reynolds, 1992). Az itt stabil populációt létrehozó fajoknak olyan fiziológiai tu­lajdonságokkal kell rendelkezniük, melyekkel képesek „megbirkózni” az ilyen mélységekben levő erős fizikai, ké­miai gradiensekkel, illetve az alacsony fényintenzitással va­lamint lebegésregulációjuk jó. Ilyen tulajdonság a kiegészí­tő pigmentek (Gervais, 1997) megléte vagy a megfelelő vertikális helyváltoztató képesség. Ha a faj ökológiai igénye átfed ezen feltételekkel, valamint adaptáltsága erre alkal­mas, kompetítorok hiányában stabil populációt hozhat létre, illetve mélyrétegű klorofill maximumot (DCM). DCM lét­rehozása különösen jellemző az ostoros Cryptophyta (Ca­macho és mtsai., 2001, Gervais, 1997) és a Cyanoprokariota fajokra (Padisák és mtsai., 2003), de több algadivízió fajai esetében dokumentálták már a jelenséget. A Stechlin-tó fitoplanktonját rendszeresen 1994 óta ku­tatják. A megfigyelések azt nutatták, hogy a tóban rendsze­res a mélyrétegű maximum létrejötte, melyet évenként a Cyanobium sp. piko-cianobaktérium (Padisák és mtsai., 1997), egyes években pedig a Planktotrhix rubescens fona­las kékalga okoz (Padisák és mtsai., 2003). Az Aphanizomenon flos-aquae először 2000-ben jelent meg a tóban, majd rendszeres tagjává vált a fitoplankton flórának. 2009-ben magas nyári biomassza értékkel jelent­kezett, majd 2009/2010 telén felszíni, jég alatti vízvirágzást okozott (Padisák és mtsai., 2010). A téli populáción végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a faj rendkívül nagy fiziológiai plaszticitással bír, így nagyon alacsony fény- és hőmérséklet értékeken is nettó fotoszinté­zisre, növekedésre képes (Üveges és mtsai., 2012). Az új is­meretek alapján feltételeztük, hogy nyáron a mélyebb réte­gekben létrehozhatott DCM-t a faj. Mivel az integrált min­tákból származó adatokból tudomásunk volt a faj ottlétéről, vizsgáltuk vertikális eloszlását, melyhez rendelkezésünkre álltak a mintavételek során rendszeresen gyűjtött vertikális rétegminták. Munkánk során a 2009-2010. évből származó rétegmintákat elemeztük. Anyag és módszer 1. A vizsgált tó bemutatása A Stechlin tó Németország északkeleti részén helyezke­dik el, a mecklenburgi tóvidék déli határán, az északi szé­lesség 53°10’ és a keleti hosszúság 13°02’-nél, Berlintől nagyjából 100 km-re északra (7. ábra). A jégkorszaki ere­detű tó területe 4,25 km2, térfogata hozzávetőleg 97* 106 m3. Átlagos mélysége 26 m, maximális mélysége 68 m. Termé­szetes vízgyűjtő területe 12,36 km2, melynek 80%-a erdővel borított, az innen érkező avarbemosódás jelenti a tó szerves­anyag terhelését. 2. Mintavétel A rétegmintákat Van Dom mintavevővel, a tó legmé­lyebb pontján vettük (7. ábra) 5 méterenként, az egész víz­oszlopot mintázva. A fitoplankton minták tartósítására Lu- gol-oldatot használtunk, majd a Pannon Egyetem Limnoló­gia Intézeti Tanszékére való szállításuk után hűvös, fénytől elzárt helyen tároltuk. Az analízishez felhasznált mintákat havi rendszerességgel gyűjtöttük 2009. április-október, illet­ve 2010. márcis-október között. A terepi mérési adatok is rendelkezésünkre álltak. 7. ábra. A Stechlin-tó elhelyezkedése és batimetrikus térképe 3. Mennyiségi, minőségi feldolgozás Az összesen 210 fitoplankton rétegminta analízisét fordí­tott mikroszkóp (Alpha XDS-2) segítségével, az Utermöhl- féle planktonszámlálási módszerrel (Utermöhl, 1958) vé­geztük. A mikroszkópos vizsgálat során 10-szeres nagyítású okulárral, az algaszervezetek méretétől függően pedig 40- szeres vagy 100-szoros nagyítású objektívvei dolgoztunk. A biomassza értékek számításához az Opticount számítógépes szoftvert alkalmaztunk (Hepperle, 2000).

Next

/
Thumbnails
Contents